Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
1434 fontosabbnak tartom, hogy az a tudományos támogatás, normatíva, nevezzük bárminek, jelenjen meg a finanszírozásban. Ebben a javaslatban az intézmény bevételének, mármint az oktatással járó bevételének 20 százalékában van megszabva a tudományos támogatás, a tudományos láb normatívája. Az is azon belül két részre oszlana: az egyik az intézmény oktatói kvalitásai alapján, tehát hogy hány tudományos minősítéssel rendelkező s a többi, s a többi, a normál tudományos paraméterek alapján állna össze. A másik fele viszont a nemzetközi rangsorokban elfoglalt hely alapján jönne. Nem számszerű rangsorra kell gondolni, hanem százalékosan. Azt gondolom, hogy az egy nagy erény, és erre büszkék lehetünk; ma a világban van 28 600 felsőoktatási intézmény, ha mi megnézzük a mi felsőoktatási intézményeinket, az első 10 százalékban 10-15 között van. Aki a Gauss-görbét ismeri, tudja, hogy ha valaki a 10 százalékba esik, az egyik a selejt, az alsó 10 százalék, de a fölső 10 százalék, az az elit. Tehát 10-15 egyetemünk rendszeresen a felső 10 százalékban van. Nem olyan rossz ez. Az elképzeléseink szerint a tudományos finanszírozásnak vagy normatívának ez a második fele úgy állna össze, hogy hány százalékban van, és aszerint jelentős különbségek lennének az egyetemek számára. Egyébként ezért az egyetemeink megdolgoztak, megérdemlik, hogy kapjanak úgy támogatást, hogy arról ne kelljen úgy elszámolni, ahogy egyébként minden más forrással el kell számolni, hanem fordítsák arra, hogy javítsák a helyüket a rangsorokban s a többi. Egyébként rangsorokban szerepelni jó dolog, de nem könnyű. Rektorként megéltem, hogy mi mindent megmozgattunk azért, hogy picit lépjünk előre. Egyébként a legnagyobb lépés akkor volt, amikor megduplázódott, sőt ’10-től megháromszorozódott a külföldi hallgatói létszámunk, amiben mi nagyon le vagyunk maradva. Ezért fontos az az egyetemi tanári kinevezési lehetőség, ami alapvetően a külföldön már egyetemi tanári pozíciót, rangot elért emberek Magyarországra hozatalát jelentené. Rendkívül rosszul áll minden egyetem ebben. Minden magyar egyetem rendkívül alacsony arányban, százalékban büszkélkedhet azzal, hogy külföldi oktatója van, magas rangú, magas presztízsű külföldi oktatója. Ez ilyen szempontból borzasztóan fontos. Néhány konkrét fölvetésre is muszáj válaszolnom. Azt gondolom, hogy a felvezetőmben több minden felvetett kérdésre megválaszoltam, de azért maradtak ki, maradtak esetleg megválaszolatlan kérdések. Teljesítményértékelés. Én egy egyetemen belül megéltem azt, hogy egyik kar vagy néhány kar egy ragyogó rendszert működtetett, ott egyébként a fizetések - nem a bérek, a fizetések - egészen más kategóriába tudtak elmenni, mint amely a bérek alapján következett volna. Például Pécsett a Közgazdaságtudományi Kar már legalább tíz éve egy olyan teljesítményértékelési rendszert tart fenn és működtet ragyogóan, amelyiket nem tudtunk a többi karon egy az egyben megvalósítani. Egyébként legrosszabb helyzetben meglepő módon a saját karomon voltam, az orvosi karon, bocsánat. Ott valahogy ez a szemlélet nehezebben átvihető. (17.40) De ha mi a rendszerünkben meg tudjuk a teljesítményértékelési rendszert honosítani, akkor ez általánosan alkalmazandó eljárás lesz, hiszen a majdani támogatás attól fog függni, többek között. Egyeztetések. Illetve még egy mondat erejéig visszamegyek abba az időbe, amikor EMMIállamtitkárként voltam jelen a rendszerben. A felsőoktatás akkor is hozzánk tartozott, és fontosnak tartottuk azt, hogy egy olyan koncepciót dolgozzunk ki modellváltásra, amelyik a többi, tehát nem a Corvinus Egyetemre, hanem minden más egyetemre használható, alkalmas, és egyébként az mind egyeztetve volt a rektori konferenciás körökkel, egyéb szakmai körökkel, a legutóbbi felsőoktatási kerekasztalnak témája volt, tehát a téma mindenki számára ismert volt; az, hogy most épp egy törvényjavaslattal jöttünk ide, az természetes, mert meg kellett tenni a következő lépést. Egyébként, ami a törvényjavaslatban szerepel a modellváltások tekintetében és az egyes intézmények vonatkozásában a döntésekről, az még a vírushelyzet előtti kormánydöntés volt, akkor kaptuk meg a startengedélyt. Az tiszta véletlen és a parlamenti programmal is összefüggő dolog, hogy mikor került ide. Ez nem egy vírushelyzettel kapcsolatos törvény-előterjesztés, régóta készültünk rá, most kerültünk ide, szeretnénk sikerrel megvívni ezt a csatát.
