Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 8. szerda - 118. szám - A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1419 külön arra is fölhívhatjuk a figyelmet, hogy büszkék lehetünk arra, hogy ebben a munkában kiemelt feladatot és szerepet kaptak pécsi kutatók, a pécsi kutatócsoport, és már komoly eredményeket tudtak letenni. Azt gondolom, hogy köszönet ezért, és további sok sikert kívánunk nekik ebben a rendkívül fontos munkában. Utalt erre is államtitkár úr, rektor úr, hogy ez azt mutatja, hogy nagyon sok ilyen kiváló, felkészült magyar szakember, kutató van. Ez valóban így van. Egy ilyen oktatáspolitikai, felsőoktatást érintő vitának nyilván az a tétje, hogy azért aggódunk, hogy a későbbiekben is a magyar felsőoktatás alkalmas legyen arra, hogy ilyen magas tudású, jól felkészült szakembereket a jövőben is majd föl tudjon készíteni, és nyilván az ellenzéki frakciók és pártok is ezt szeretnék. Ezért fogalmazzuk meg a kritikánkat is adott esetben, és én viszonylag gyakran az elmúlt tíz év felsőoktatást érintő politikája kapcsán. A leggyakoribb szó, amit akár a kormány részéről itt az elmúlt években is akár vagy az elmúlt tíz évben, illetve kormánypárti képviselőtől hallhatunk, azok a különböző jelszavak és vezénylő elvek, ez a versenyképesség, a hatékonyságnövelés s a többi. Ezek önmagukban nagyon jól hangzanak, csak nem biztos, hogy az eddigi eredmények ezt tükrözik vissza, hogy ez valóban így jelenik meg az önök politikájában. Valóban kihívás, a XXI. század minden szempontból egész elképesztő új kihívások elé állítja az országokat, és nyilván ebben ez kiemeli a felsőoktatás, a tudományos világ jelentőségét, hiszen egyértelmű, hogy a tudásalapú gazdaság, a kiművelt emberfő és a magas hozzáadott értékű munkahelyek felé való fordulás az, ami versenyképességet, a versenyképességét növelheti az országoknak. Sajnos, e tekintetben nagyon rossz irányba indult el a magyar kormány az elmúlt tíz évben, annak ellenére, hogy vannak valóban jelek, és azt ne tagadjuk el, hogy ezt az irányt korrigálni próbálják, és bizonyos mértékben tanultak a hibákból. Az teljesen egyértelmű, és itt visszautalnék államtitkár úr bevezetésére, hogy valóban azt ki kell mondanunk mindig, és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyetemek önmagában nemcsak oktatási intézmények, hanem a társadalmi, kulturális élet, a tudományos élet, a gazdasági élet rendkívül fontos szereplői. Maguk a hallgatók, oktatók is egy adott város életének nagyon fontos szereplői, és maga a gazdasági kitörés, az innováció lehetőségeinek alapvető letéteményesei az egyetemek. Azt is elmondhatjuk, hogy ha az országra tekintünk, az egyre növekvő területi különbségekre, ki kell mondani, hangsúlyozni kell, hogy nagyon sok helyen, a leszakadó vidéki térségekben ezek a nagy egyetemek tulajdonképpen a vidék népességmegtartó erejének, a leszakadás megállításának az utolsó bástyái. Sajnos, az egyik legkomolyabb kritika, ami megfogalmazható a Fidesz-kormány politikájának kapcsán, az, hogy az elmúlt évek átalakításainak, reformjainak a legnagyobb vesztese a vidéki felsőoktatás ma Magyarországon. Megnézhetjük a különböző hallgatói létszámokat. Úgy, ahogy, nagyjából a fővárosi egyetemek egy stagnálást tudnak mutatni, de óriási, eltérő, de óriási és egyenként megnézve időnként egészen döbbenetes hallgatóilétszám-csökkenésekről tudunk beszámolni. Pécsről beszéltem már többször is. A pécsi egyetemen több mint 10 ezer fő volt a hallgatói létszám csökkenése, ami óriási tragédia. Utalt már rá Gurmai képviselő asszony is, hogy a dél-dunántúli régió amúgy is az egyik leginkább leszakadó régió, az Unió 20 legszegényebb régiójának az egyike. Ezért mi nagyon nagy döbbenettel tapasztaljuk azt, hogy ilyen módon vesztesei lettek a vidéki felsőoktatási intézmények az önök oktatáspolitikájának. Folyamatosan tapasztaljuk a forráskivonást, a különböző megszorításokat az átszervezésektől függetlenül is. De itt ismét szeretnék visszautalni, a legsúlyosabb kérdés az, hogy az oktatói és kutatói béreket a mai napig nem tudták rendezni. Ami az elmúlt időszakban bérfejlesztés címén történt, az még arra se volt elegendő, hogy a jövedelmi rangsorban megtartsák a pozíciójukat a felsőoktatásban dolgozók, illetve a kutatók, és emiatt egy óriási pályaelhagyás volt megfigyelhető. Ez döbbenetes mértékű, és ez nem is csoda. Tehát egészen elképesztően megalázó bérekért kell hogy dolgozzanak a kutatók. Nyilván ez egy olyan szakma, ami nagyon-nagyon sok elkötelezettséget
