Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - Az egyházak szociális és gyermekvédelmi ellátások terén betöltött szerepének megerősítéséről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
1280 SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt több mint 75 éves világnézeti párt, melynek alapvető célkitűzése a magyar nemzet és a magyar haza szolgálata a keresztény értékek alapján. Az elmúlt több mint hét évtizedben ez volt a célunk a magyar közéletben minden időszakban, még a barna- és a vörösdiktatúrák idején is. A keresztyénség örök értékei határozták meg máig és határozzák meg érvényes alapelveinket, melyek biztos fundamentumot jelentenek minden korszakban a döntéseinkben és a politikai cselekvésünkben. Ezek az alapelvek ma is meghatározóak, úgymint a szabadság, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a keresztény emberkép, egyén és közösség harmóniája, a teremtett világ védelme, mind-mind fontos és meghatározó érték számunkra, amelyeket a keresztyén egyházaink évszázadok óta hitelesen és hűségesen képviselnek. Tisztelt Ház! Az egyházak jelenléte és tevékenysége hosszú évszázadok óta rendkívüli mértékben hozzájárult Magyarország, a magyar nemzet fennmaradásához, erősödéséhez, fejlődéséhez. Nem véletlenül fogalmaz az Alaptörvényünk a következőképpen, idézem: „Elismerjük a keresztyénség nemzetmegtartó szerepét.” Keresztyén egyházaink az elmúlt ezer esztendőben mind a hitéleti közösségépítési, mind pedig az oktatási, egészségügyi, kulturális, szociális és karitatív tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak az országunk fennmaradásához, működéséhez, sőt a magyar történelemben gyakori újrakezdésekhez. A KDNP éppen ezért mindig is kiemelten támogatta az egyházak hitéleti, közösségi célú és közösségépítő munkáját. A rendszerváltoztatás időszakában ezek az egyházaink jelentős módon hozzájárultak az újrakezdéshez. Már a nyolcvanas évek végén néhány, leginkább oktatási intézményt az akkori kormányok visszaadtak az egyházaknak, majd a kilencvenes évek elején megkezdődött az egyházi kárpótlási folyamat, amely húsz éven át tartott. Két dolgot mégis fontos megjegyeznünk. Egyrészt azt a tényt, hogy a kommunizmus időszakában a magyar állam az egyházakat teljes mértékben megfosztotta minden vagyonától, sok ezer intézményétől és az ezeket fenntartó földektől, erdőktől, bérházaktól és egyházi biztosítóktól - egy tollvonással. Másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az 1992-ben meginduló egyházi kárpótlás csak részleges és kizárólag konkrét célhoz kötött kárpótlás volt. Magyarul: az egyházak csak részlegesen és hitéleti vagy közösségi céllal igényelhették vissza a volt ingatlanjaikat, jelentős mértékben lelakott és kifosztott állapotban. Tisztelt Ház! Elnézést a hosszabb bevezető miatt, de innen indultunk. 2010 után a kormány radikális paradigmaváltást hajtott végre az állam-, az állami egyházpolitikában. Ennek lényegét pedig így lehet megfogalmazni röviden: az állam és az egyházak nem szemben állnak egymással, az állam és az egyházak nem is pusztán egymás mellett élnek, léteznek, hanem miközben természetesen alkotmányjogilag világosan különválasztva működnek, az állam és az egyházak együttműködnek, együttműködhetnek egymással. Minőségi együttműködésre van tehát szükség, amelynek egyetlen célja az ember, a magyar ember, a magyar társadalom. Az elmúlt tíz év erről az együttműködésről szól. Persze, nem jelenti azt ez az együttműködés, hogy mindig mindenben egyet kell értsen a két fél, de azt mindenképpen jelenti, hogy az előző időszakkal ellentétben egy folyamatos dialógus folyik, amelynek a célja mindig az embereknek, gyerekeknek, diákoknak, időseknek, betegeknek, rászorulóknak a segítése, oktatásban, képzésben, kultúrában, egészségügyben, a szociális és karitatív területen egyaránt. Része volt ennek az együttműködésnek a részleges és célhoz kötött kárpótlás is, a különböző támogatási formák, az intézményfinanszírozásban történt változások, de új irányt vett ez az együttműködés az intézményátvételekkel és -felújításokkal, fejlesztésekkel, beruházásokkal. Úgy gondolom, hogy ezekben a folyamatokban az elmúlt évtizedekben különböző intenzitással ugyan, de többé-kevésbé konszenzus volt a politikai pártok között. Az elmúlt időszakban újabb és újabb lakossági igény merült fel az egyházi intézmények vonatkozásában, hiszen az infrastrukturális intézményi kapacitások szűkösnek bizonyultak. Világos volt - és a kormány ebbe az irányba indult el
