Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - Egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról, valamint ingyenes vagyonjuttatásról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
1232 A kormány által most benyújtott törvénymódosítás elsődleges célja ezzel összefüggésben az úgynevezett függő hatályú döntés jogintézményének kivezetése. A függő hatályú döntés jogintézményét még korábban a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2015. évi CLXXXVI. törvény vezette be a közigazgatási hatósági eljárásba, majd ezt a korábban általam is említett úgynevezett Ákr. átvette. Az intézkedés egyértelmű pozitív célja volt a hatósági eljárások gyorsítása, valamint a határidőn túli eljárások esetében jogkövetkezmények, a hatóságot terhelő jogkövetkezmények meghatározása. Ezzel egy időben, tehát a függő hatályú döntéssel egy időben került a jogrendszerbe az úgynevezett sommás eljárás, egyszerűsített, gyors eljárás, amely megelőzi a függő hatályú döntést, s amelynek keretében lehetőség szerint 8 napon belül születik döntés az ügyfél által előterjesztett kérelmek tekintetében. Ilyen típusú sommás eljárásra akkor kerülhet sor, ha hiánytalan előterjesztett kérelemről beszélünk, ha a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott, és ha nincs ellenérdekelt ügyfél. Amennyiben ezek a feltételek nem állnak fenn és a sommás eljárás keretében nem hozható döntés, akkor a hatóságnak a jelenleg hatályos szabályok szerint úgynevezett függő hatályú döntést kell hoznia. Ennek keretében rendelkeznie kell arról, hogy az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy az illetékekről szóló törvény szerinti közigazgatási hatósági eljárásokért és egyéb eljárásokért fizetendő díjnak megfelelő összeget, vagy ennek hiányában 10 ezer forintot a hatóság köteles a kérelmező ügyfél részére megfizetni, illetve hogy a kérelmező ügyfél mentesül az eljárási költségek megfizetése alól, illetve hogy a kérelmezett jog gyakorlása az ügyfelet megilleti. Ennek a függő hatályú döntésnek a hatályosulására aztán persze akkor kerül sor, amikor az eljárás lefolytatására egyébként rendelkezésre álló határidő eltelik. A függő hatályú döntés alkalmazására ennek megfelelően 2016. január 1-je óta kerül sor a jogrendszerben, összesen négy éve. Az eltelt időszak alapján megállapítható, hogy a hatósági eljárások felgyorsítása megvalósult azzal, hogy az eljárások jelentős többsége jelen pillanatban úgynevezett sommás eljárásokban zajlik. Ennek elérésére, tehát hogy a hatósági eljárásokat eltereljük a 8 napon belül befejeződő sommás eljárások alá, tovább már nincs szükség egy ilyen formalizált, munka- és költségtöbbletet eredményező, függő hatályú döntés meghozatalára. Ráadásul a függő hatályú döntés intézménye ugyan valójában az ügyféloldal számára kedvező, illetve a hatóságot hozza cselekvéskényszerbe, de az ügyféloldalon is számos félreértésre adhat okot. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha sommás eljárást nem lehet lefolytatni, akkor az ügyfél kap egy tájékoztatást, amelyben egyrészt tájékoztatják arról, hogy a meghatározott feltételek bekövetkezése esetében az általa kérelmezett jog gyakorolható, és meghatározott feltételek bekövetkezte esetén az általa megfizetett hatósági illeték vagy díj visszakövetelhető. Ezt követően, ezzel párhuzamosan még folyik az eljárás, amelynek a kimenetele egyáltalán nem látszik akkor, amikor az ügyfél ezt az értesítést már megkapta. Tehát nagyon sok esetben előfordul az, hogy végső soron a kérelmezett jog sem gyakorolható az ügyfél által, mert a hatóság ezzel ellentétes döntést hoz, illetve az illeték vagy a díj visszakövetelésére sem kerül sor, mert a hatóság az eljárási határidőkön belül meghozta döntését. Ez azért probléma, mert szándékon kívül ugyan, de a hatóság ezzel akár egy jogvégzett állampolgárt, egy jogvégzett ügyfelet is meg tud téveszteni. Én magam is kaptam ilyen függő hatályú döntést, én magam is jogvégzett vagyok, de azért nem volt könnyű értelmezni az abban foglaltakat még számomra sem. Ráadásul a függő hatályú döntés meghozatala hatalmas adminisztratív terhet jelent a jogalkalmazó ügyintézők számára, akár kormányhivatali, akár önkormányzati ügyintézőkről beszélünk. Csak a fővárosi és a megyei kormányhivatalok éves szinten körülbelül másfél millió darab függő hatályú döntést hoznak. Másfél millió végzés, határozat, jellemzően három-négy oldalas határozatokban rendelkeznek egy olyan döntésről, amelyek többsége valójában sohasem hatályosul. Természetesen a hatályos kézbesítési szabályok alapján függő hatályú döntést is hivatalosan kézbesíteni kell az ügyfeleknek. Mindez csak a fővárosi és megyei kormányhivatalok esetében éves szinten majdnem félmilliárd forint terhet és többletköltséget eredményez. Itt arról van szó, hogy félmilliárd forintért az állam tájékoztatja az ügyfeleket, hogy jellemzően joghatást nem eredményező
