Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES (DK): - ELNÖK: - DR. APÁTI ISTVÁN (független):
1220 szembesül azzal, hogy egy dupla mértékű illetéket a nyakába varrnak több év távlatából, ami nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozza. Éppen ezért javaslom azt nagy tisztelettel a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy ezt a fogalmat egységesítsék, legyen kedves, tisztelt miniszter úr, a Pénzügyminisztériummal egy egyeztetésbe kezdeni, ezt tudom önnek javasolni, hogy a két nagy szakterület vagy terület közötti fogalmi különbséget próbálják harmonizálni, összhangba hozni. Javasolnánk egyébként a földtörvény szerinti csere fogalmának az alkalmazását. Nem gondoljuk azt, hogy a megtorló jellegű illetékek beszedésén múlna a központi költségvetés jövője, viszont nagyon nagy segítséget jelentene a gazdáknak, ha nem kellene ezeket az aknákat kikerülgetniük, vagy nem kellene ezekre az aknákra rálépniük, és súlyos terheket fizetniük teljesen indokolatlanul. Mint ahogy természetesen értjük az erdőfelújítási biztosítékokkal kapcsolatos szabályokat is. Ugyanakkor itt is meg kell jegyeznem, hogy átestünk a ló másik oldalára. Van mifelénk egy mondás, valószínűleg sokan ismerik, hogy amíg erdő van, addig madár is lesz. Na de madárnak mégse kellene nézni azokat az erdőgazdálkodókat, akik egyébként tisztességes módon próbálnak gazdálkodni, olyan körülmények között, tisztelt miniszter úr, hogy ha most a koronavírus-járványt egy pillanatra kikapcsoljuk a gondolkodásunkból, de belevesszük a tavaly június végi viharkárokat, amikor hatalmas erdők, óriási famennyiség borult ki, mentek tönkre a vihar következtében, nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban is, emiatt akár a tűzifa-, akár az iparifa-piac telítetté vált, legalább két évre becsüli a szakma ennek a telítettségnek a némiképpen való enyhülését, és mégis elképesztő adminisztratív és pénzügyi akadályokba ütköznek az egyszerű erdőgazdálkodók. Ugyanis azt kell látnunk, hogy a legalább 500 ezer forint/hektár mértékű erdőfelújítási biztosíték sok esetben gátja a normális gazdálkodásnak, hiszen ha alapul veszünk csak egy kereken 10 hektáros területet, akkor azt látjuk, hogy nagyon ritka az az eset, amikor ezt a biztosítékot nem kell előzetesen befizetni. (12.50) Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy mielőtt még egy fát kidöntenének, még az értékesítéstől nagyon messze vagyunk akkor, mielőtt az első fát kivágnák, 5 millió forintot kell átutalni erdőfelújítási biztosíték címén, és ennek a 70 százalékát akkor kapja vissza az erdőgazdálkodó, amikor az új állományt eltelepíti, adott esetben, egy lassabb tarvágás esetén a tarvágás megkezdésétől az új állomány eltelepítéséig akár egy év is vagy több mint egy év is eltelhet a gazdálkodó hibáján kívül, majd a fennmaradó 30 százalékot akkor, amikor az új állomány fajtától függően egy meghatározott méretet elér. Magyarul, a használt vagy esetleg a használattól jóval nagyobb összeget kell előre befizetni erdőfelújítási biztosíték címén. Sok esetben ezzel még a gyakorló vagy a gyakorlott erdőgazdálkodók is nagy bajba kerülnek, mert az erdők természetességi besorolásától, tehát jogi definícióktól függ az, hogy mikor, milyen esetekben kell ezt a biztosítékot befizetni. De maradjunk annyiban, hogy a tarvágások döntő többségében le kell ezt csengetni, be kell fizetni, amely lehet, hogy egy sokmilliárdos forgalmú céget nem renget meg, de egy kis vagy egy közepes erdőgazdálkodó számára sokszor áthidalhatatlan nehézségeket okoz, különösen a fapiac mostani állapotában, különösen megfejelve még a fapiac mostani állapotát egy világjárvánnyal, amikor úgy a munkáltatók, mint a munkavállalók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Én nem azt mondom egy szóval sem, hogy az erdőfelújítási biztosíték intézményét meg kellene szüntetni, mert az egy szélsőség lenne, az egy hatalmas túlzás lenne. De azt állítom, tisztelt miniszter úr, hogy át kellene gondolniuk, hogy az esetkört az észszerű mértékre kellene szorítani, és talán a legalább 500 ezer forint/hektár mértéket érdemes lenne akár a felére csökkenteni, legalább átmeneti ideig, amíg a világjárvány, illetőleg a tavalyi természeti csapás miatti halmazatban megnehezült helyzet egy picit nem javul vagy nem enyhül. Úgyhogy lenne itt bőven egyébként mivel foglalkozni. Bízom abban, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetése kapcsán még a tavaszi ülésszak során, akár néhány héten belül, valóban lesz ennek az intézménynek, ennek a tulajdoni formának a megszüntetését célzó javaslat, amely a lehető leggyorsabban számolja fel ezt a tulajdoni formát.
