Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik):
1211 kapcsolatban az indoklást. A mostani törvény tényleges célját mutatja, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint 21 ezer hektár termőföld van a termelőszövetkezeteknél földhasználati jogban, ennek több mint a fele, 13 300 hektár természetvédelmi oltalom alatt áll. Tehát erről beszélünk. Mi ezzel kapcsolatban aggódunk, hogy mi lesz ezzel a 13 300 hektárral, ami természetvédelmi oltalom alatt áll. Ezt látjuk a legnagyobb problémának. Ha ezekben kapnánk megnyugtató választ, és azokra a felvetésekre, amelyeket itt fölvetettem, akkor megfontolnánk, hogy tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Egyébként nem világos, hogy az önök által fölvetett osztatlan közös tulajdon problémájában mennyi föld van, tehát mennyi földről is beszélünk, ami miatt ez a törvénymódosítás most van. Ha ezt tudná tisztázni a miniszter úr, akkor megköszönnénk. Tehát a Párbeszéd, baloldali zöldpártként, amíg ezek a garanciák a természetvédelmi területre vonatkozóan nem kerülnek bele a törvénybe, nem tudja támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Én is köszöntöm képviselőtársaimat. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most további felszólalások következnek. Steinmetz Ádám lesz a következő felszólaló. Font Sándor, Apáti István és Z. Kárpát Dániel fog majd utána következni. Megadom a szót Steinmetz Ádám képviselő úrnak. DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés és általam igen tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő T/9932. számú törvénymódosító javaslat valóban jó pár földügyi tárgyú törvényt módosít, igen terjedelmes. Engedje meg, vízilabdázóként én mindig ahhoz voltam szokva, hogy általában a rossz dolgokról beszéljünk, mert a jó dolgok szinte természetesek. Ebben a törvényjavaslatban is, miután azt látjuk, hogy az élet változó szabályaihoz alkalmazkodva próbál a törvényhozás, a jogalkotás alkalmazkodni és módosítani a korábbi szabályokon, és ez jó, és általam abszolút helyesnek tartott dolog, és nem vitatom el itt a jó szándékú javaslatokat, módosításokat, de engedje meg, hogy ezúttal egy-két észrevételt és javaslatot tegyek ezekhez a kérdésekhez. Én sorba mennék, próbálnám venni a szakaszokat. Mindjárt a 49. §-sal kezdeném. Az előttem felszólaló képviselők is már részben kitértek a mintagazdaságok kérdéskörére. Itt alapvetően én is két dolgot látok aggályosnak. Az egyik ez a hihetetlenül hosszú, két emberöltőnek számító 50 éves periódus. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy önök mennyit támadták annak idején megboldogult Antall József döntését, hogy 99 évre képes volt bérbe adni, ráadásul egy külföldi vállalkozói csoportnak a Nagyberegben egy óriási, több ezer hektáros területet, a volt állami gazdaság területét; és akkor most azt látjuk, hogy ez az 50 év, valamivel több mint a fele, ez most ilyen esetben nem probléma. Ötven év alatt igen sok minden tud változni, elég sok víz lefolyik a Dunán, úgyhogy én azt javasolnám, hogy ezt mindenképpen vizsgáljuk felül. Én egy sokkal rövidebb határidőt javasolnék. A másik pedig a birtokméret. Itt is azt látjuk, hogy például Jakab István elnök úr, amikor együtt elmegyünk nemzetközi találkozókra, ő mindig büszke arra, hogy Magyarországon a Fidesz-kormány alatt maximalizálták a birtokméretet, ugye, 1200, illetőleg vetőmag-előállítók és állattartók esetén 1800 hektárra. Most azt látjuk, hogy ez az egyébként nem kevés terület, amiből, úgy gondolom, hogy bőven meg lehet élni ma Magyarországon egy szakszerű gazdálkodással, és sok embernek munkát is lehet adni, most tulajdonképpen, amennyiben valaki megfelel a mintagazdasággá válás követelményeinek, ezt a méretet akár, a határ a csillagos ég, bármennyire is ki lehet tolni. És akkor megint egy kicsit visszamutatnék az időben, hogy a Fidesz-kormány, egyébként teljes joggal, még annak idején sokat bírálta a szocialista kormányok időszakát, akik a nagybirtokosoknak kedveztek a helyi kis családi gazdaságok helyett.
