Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:
1207 elég ingatlant adott már a magyar állam a különböző egyházaknak; éppen a múlt héten döntöttünk arról, vagyis döntöttek önök arról, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fog kapni. Azt szeretném ezzel kapcsolatosan mondani önöknek, hogy természetes, hogy lehessen kapni, van arra indok és ok is, amikor okszerű adni akár állami földterületet, de a tized és a dézsma ideje lejárt. És azt szeretném önöknek mondani, hogy nagy örömmel venném most már, hogy ha az önkormányzatoktól elvesznek, ha a pártoktól elvesznek, akkor ugyan megkérnék azokat az egyházakat is, amelyek az elmúlt években nyertesei voltak az önök politikájának, hogy legyenek szívesek szolgáltatni a járvány elleni védekezés érdekében. Van olyan egyház, amelyik végez karitatív tevékenységet úgy is, hogy egyébként önök törvényt sértve nem támogatják, nem segítenek neki, de vannak olyan egyházak, amelyek azzal dicsekednek, hogy arra kérte meg őket a kormány, hogy gyorsítsanak fel beruházásokat, és kapnak több milliárd forintot adófizetői pénzből, miközben ma magyarok ezrei - és ezt nem mi mondjuk, ezt a kormány mondja - veszítik el mindennap a munkájukat. Én arra szeretném önöket kérni, hogy ezt most legalább részlegesen fejezzük be vagy fejezzék be, ezt a paragrafust nyugodtan ki lehet venni, nem ez a legégetőbb dolog ma, azt gondolom, a magyar mezőgazdaságban. A földszerzési maximum kérdéséről már beszéltünk. Állandóan azzal jönnek, hogy meghatározott méreteket lehet szerezni annak megfelelően, hogy valaki melyik kategóriába tartozik: 1 hektár vagy 200 hektár, vagy akárhány hektár. Ehhez képest azt látjuk, hogy minden egyes alkalommal újabb és újabb lazítások kerülnek be a törvényjavaslatba, és nem nagyon értem, hogy mi ennek a célja. Tehát akkor vagy azt kell mondani, hogy ez a maximum, és akkor ennyit lehet, vagy azt kell mondani, hogy nincs ilyen maximum. De az, hogy döntenek arról, hogy maximalizálják a földbirtokot, majd a saját törvényeikkel felülírják, egészen elképesztő. Engedjék meg, hogy itt azért felhívjam a figyelmüket a 88. §-ra, amely azt mondja ki, hogy ha végrendelkezés általi földtulajdon-öröklés történt, és az örökös nem földműves, akkor a mezőgazdasági igazgatási szerv megtagadja az örökös javára a tulajdonszerzés jóváhagyását. Én egyszerűen nem értem: ha mindenben lazítunk, akkor ebben az ügyben miért nem lehet azt mondani, hogy biztosítanak egy átmeneti időt az örökösnek, hogy megfelelő végzettséget szerezzen? Ne haragudjanak, de ha végignézzük az országot, szerintem nincs még egy olyan ország az Európai Unióban, de talán a földön sincs, ahol ennyi aranykalászos jogász meg ügyvéd lenne, mert akkor, amikor földet akartak szerezni, elmentek megszerezni ezt a képesítést. Ez egészen felháborító, és őszintén szólva azt gondolom, hogy az agráriumban dolgozók vagy az agráriummal foglalkozók és az ott jövedelmet szerzők lenézése, arról nem is beszélve, hogy tényleg elképzelem, ahogy Mészáros Lőrinc vagy Mészáros Beatrix John Deere-en nyomják mint aranykalászos gazda. Ez egészen elképesztő! Közben pedig attól, aki családban örököl, automatikusan megvonják ezt a lehetőséget. Hozzáteszem, hogy a mai piaci áron - nyilván attól függően, hogy hol van az a földterület - ezek a földterületek sokkal többet érnek, mint amennyit önök kisajátításként kívánnak adni. Arról is kell szólni, és a miniszter úr ezt azért említette az expozéjában, hogy az állandó jellegű növényházat megvalósító beruházók esetében a honvédelmi célra feleslegessé vált területeknél nem úgy történik kvázi a kártalanítás vagy a költségek elszámolása, ahogy általános esetben történik, mert az NFA-törvény 16/A. § (3) bekezdése azt mondja, hogy ilyenkor az NFK viseli a költségeket, majd aztán a mi értelmezésünk szerint ezt nyilván áthárítja a szerződő félre. De ide bekerül egy (3a) bekezdés, ami azt mondja, hogy ott, ahol viszont állandó jellegű növényház van, a növényházberuházó az, aki elvégezteti a munkát, majd az elvégzett munka árát leszámíthatja az ingatlanhasznosításért járó ellenszolgáltatás összegével. Remélem, jól értelmeztem, tehát hogy ez a különbség. Az NFK egy bizonyos összegen elvégzi ezt a munkát, és nyilvánvalóan feltételezzük, hogy ott legalább nem próbálnak csalni, ezt beszámítja. De azt, hogy egy adott állandó jellegű növényházat megvalósító beruházó mennyiért végzi ezt el, ki fogja ellenőrizni? Azt ki fogja ellenőrizni?! És mi van, ha ötször annyiért végezteti el, mint valaki más?
