Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 7. kedd - 117. szám - A termelőszövetkezeti földhasználati jog alatt álló földrészletek tulajdonjogának rendezéséről és egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről:
1205 Óriási a csalódás, hogy ehhez képest egy ilyen nagyon szerteágazó, sokszor olyan kérdéseket forszírozó salátatörvényt nyújtottak be, aminek, azt gondolom, hogy nem most lett volna itt az ideje. A második csalódás akkor ért, amikor a miniszter úr elmondta az expozéját. Én a miniszter urat egy korrekt szakembernek ismertem meg, aki a képviselői kérdésekre mindig megpróbált korrekten válaszolni, és ezt köszönöm szépen. Államtitkár úr, aki szintén itt ül a teremben, többször emlegette már, hogy sok kérdést teszek föl. Szerintem a sok kérdés sosem árt. Ha nincsen válasz, az árt. De meg kell hogy mondjam, miniszter úr, egy pillanatra, amikor befejezte az expozéját, meg kellett néznem a T/9932. számú törvényjavaslatot, mert azt hittem, hogy rossz törvényt olvastam. Olyan témákról beszélt a miniszter úr az expozéjában, amelyek apró részletekben valóban benne vannak a törvényjavaslatban, de nem ez volt a fő vezérmotívuma az egész törvényjavaslatnak. Engedjék meg, hogy világossá tegyem az önök számára, hogy a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot ebben a formában támogatni nem fogja, és nem is lehet támogatni. Először is az 1. § miatt, amely több más mellett például a nemzeti parkok tulajdonjogát megszünteti, és bekerülnek az NFA-ba, ha mi jól értelmezzük, onnan meg ki tudja, hogy hová. Nyilván vita folyt erről eddig is a törvény 4. §-a miatt, amely a kisajátítási összeget határozza meg. Ebben, azt gondolom, hogy nagyon máshogyan gondolkodunk mi, ellenzéki képviselők és kormánypárti képviselők. Lehet, hogy nem mindenben nekünk van igazunk, de talán az igazság valahol a kettő között van, mert 50 ezer forint aranykoronánként mint kártalanítás, azt gondolom, nem elégséges összeg. És végül, az 54. §-a ennek a salátatörvénynek kimondja, hogy nyilvános pályáztatás mellőzésével köthető haszonbérleti szerződés több földkategória esetén. Azt szeretném önöknek mondani, hogy amit az elmúlt években nyilvános pályáztatás mellőzésével elrendelt a kormány, azt láttuk, pontosabban: nem láttuk, hogy mi lett az eredménye. Éppen ezért ezt a fajta hozzáállást semmilyen módon nem szeretnénk támogatni. De emellett van még itt néhány olyan terület, amelyről a miniszter úr kevesebbet beszélt, képviselőtársaim már beszéltek róla. Először is a mintagazdaságok dolga. Ha én jól tudom, de majd miniszter úr kijavít engem, az 1910/2015. kormányhatározat rendelkezik a mintagazdaságok kialakításáról. Ez nagyon világosan meghatározza, hogy milyen feltételek mellett lehet valamelyik gazdaság mintagazdaság, és őszintén szólva, az látszik a kormányhatározatból, hogy ebbe a szűk elitkörbe igen érdemes bekerülni, mert ezért járnak különféle kedvezmények, például pályázatokként. Nem is kellett sokáig várni, 2016-ban született meg az első kormányhatározat, amely három, központi költségvetési szervként működő állami ménesgazdaság mellett még két másik gazdaságot is kijelölt mintagazdaságnak, Dalmandot és Bólyt - tudjuk, ki áll mögöttük -, és az utolsó ilyen kormányhatározat, amivel én találkoztam, az a Szomor biogazdaság volt, amelyeket mintagazdaságként jelöltek ki. Azóta én nem találtam ilyen kormányhatározatot, mert nincs is. (Dr. Nagy István jelzésére:) Miniszter úr megerősítette, köszönöm szépen. Na már most, hogyha megnézzük a salátatörvényt, a javaslatnak van egy olyan része a 45. § alapján, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény kiegészül a mintagazdaság fogalmával, ha én ezt jól értelmeztem, mert igen sokszor nehéz volt értelmezni magát a törvényjavaslatot. Csakhogy a mi értelmezésünk szerint ezek a követelmények nem ugyanazok, mint az eredeti kormányhatározatban leírt követelmények. Erről az eltérésről azért érdemes lenne beszélni, hogy miért nem egyezik a két felsorolás. És aztán van két nagyon érdekes bekezdés. Az egyik az, hogy a mintagazdaságnak minősülő haszonbérlővel fennálló haszonbérleti szerződés időtartama legfeljebb 50 évre meghosszabbítható. Érdeklődni szeretnék, hogy miért pont 50 évre. Mert úgyis olyan szívesen adogatják a mintagazdaságoknak és bizonyos köröknek a földeket, miért nem száz évre, vagy ezer évre, vagy százezer évre? Mi ennek az oka? (Font Sándor közbeszólása.) Ráadásul van ebben a javaslatban egy olyan paragrafus, amely alapján ezeket a szerződéseket szinte lehetetlen lesz felmondani. Én érdeklődni szeretnék, hogy mi ennek az oka.
