Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. április 6. hétfő - 116. szám - Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) - a miniszterelnöknek - „Jó, ha az ember tudja, hol a helye” címmel - ELNÖK: - GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
1144 konyhalányok, polgármesterek, önkormányzati dolgozók, közmunkások, postások, postai alkalmazottak. Tudja, miniszter úr, nem mindegy a sorrend! Ma kik viszik hátukon az országot? Ezt nem abban a sorrendben teszik, amilyen sorrendet a miniszterelnök úr felsorolt. És szeretném kiemelni azokat a családokat, akik most háromszor akkora terhet viselnek el, s köztük legfőképpen az édesanyák, a nők. Eljárnak még dolgozni, reméljük még sokan közülük, akiknek megmaradt az állásuk. Főznek a családra otthon, mert most nincs, aki főzzön rájuk. Tanítják a gyereket, és tanulnak a gyerekkel, gyerekekkel otthon. És persze ellátják az idős szüleiket meg a nagyszüleiket. Tudja, miniszter úr, ezeknek az embereknek jár a legnagyobb tisztelet ma Magyarországon, s nem az államférfiaknak és nem az egyházi vezetőknek. Én azt gondolom, önöknek is meg kellene lelni a megfelelő utat, és amikor köszönetet mondunk, akkor legelsőnek ezekkel az emberekkel kellene kezdeni. Kérdezem miniszter urat, hogy ön egyetért-e a miniszterelnök szavaival. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter úrnak. Parancsoljon, miniszter úr! GULYÁS GERGELY, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Bizonyos tekintetben a Magyar Szocialista Párt a rendszerváltozás után harminc évvel sem könnyen tud szabadulni a múltjától. Az az osztályharcos logika, amit ön ismertetett, tőlünk távol áll, és azt az egyházellenességet sem javasolnám egyetlen párt vezérfonalává tenni, ami a szavaiból ha nem is sütött, de legalábbis utalt arra, hogy önt bántja ez a sorrend vagy felsorolás. Az ön felsorolásában nagyon hátul voltak a fuvarozók, szerintem a fuvarozók rendkívül bátor emberek, akik ebben az időben országhatárokon keresztül vállalják azt, hogy az ellátás folyamatosságát nagyon sok országban biztosítják. (17.30) Szerintem tehát, ha nem innen közelítünk, és a Szocialista Párt sem a saját múltja alapján kívánja értelmezni a miniszterelnök mondatait, akkor akár még egyet is érthetünk, mert mindazok, akiket a miniszterelnök úr felsorolt és mindazok, akiket ön felsorolt, nagyon nagy mértékben járulnak hozzá, hogy ez az ország működőképes maradjon, és mindazon nehézségek közepette, amit egy több mint egy évszázada nem látott járványügyi védekezés okoz az országnak, összességében a diákok tanulni tudnak, az állam sokkal nehezebb körülmények között működik, a gazdaság nyilván komoly veszteségeket elszenvedve, de mégiscsak működik, az áruszállítás folyamatos. Nem javasolnám tehát azt, hogy belebonyolódjunk abba a vitába, nyilván egy olyan helyzetben ráadásul, ahol egy lelki segítségnyújtásra is szükség van, tehát az egyházak szerepe is komoly, nem javasolnám, hogy egy olyan vitába bonyolódjunk bele, hogy ki a fontosabb, a fuvarozó, az orvos vagy a pap. Mindenkinek a munkájára szükség van, azt javaslom, hogy mindenkinek együtt mondjunk köszönetet azért, hogy ezekben a nehéz időkben is helytáll. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen a miniszter úr válaszát. Viszonválaszra megadom a szót a képviselő asszonynak. Parancsoljon! BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Csak tudja, miniszter úr, az a baj, hogy ezek az emberek a miniszterelnök úr felsorolásából mind kimaradtak, mindenki kimaradt, senkit nem sorolt fel, és higgye el, a válság idejében, háború idejében a legtöbb áldozatot a családok hozzák, és azt, hogy mi itt ülhetünk, ön is, meg hogy a miniszterelnök úr miniszterelnök lehet, ezeknek a családoknak köszönhetjük, és elfelejtette pénteken ezeket a családokat megemlíteni a miniszterelnök úr. És én nagyon sajnálom, hogyha első helyen… Én nem tettem különbséget ezek között, mindegyiket úgy soroltam fel, hogy az én szememben ezek
