Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. március 30. hétfő - 115. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1082 igyekszünk meghonosítani, amely által érthetővé válik, hogy magyar emberek tömegei számára most kiesett és kiesik az a bevétel, ami a családok alapvető létbiztonságát tudta eddig garantálni, és ezt a kieső bevételt nekünk pótolnunk kell. Láthatjuk azt is, és ma nagyon sokat idézte a parlament ezt a statisztikai adatot, hogy a magyar polgárok mintegy 36 százalékának vagy maximum egyhavi, vagy ennél jóval kisebb tartaléka van. Nagyon sokaknak pedig egyáltalán nincsen. És azt látjuk, hogy mivel a magyar állampolgárok, kenyérkeresők egyharmada már most nehéz helyzetben van mérhető tartalékok híján, nem tehetünk úgy, mint miniszterelnök úr. Miniszterelnök úr ugyanis azt mondja, hogy meg kell őrizni a lehető legtöbb álláshelyet, tulajdonképpen mindet, és eddig egyet is értünk a mondatban. Ugyanakkor ő ezt úgy képzeli el, hogy járulékkedvezményekkel, adó- és egyéb kedvezményekkel a meglévő munkahelyek birtokosait arra igyekszik kapacitálni, hogy tartsák fenn ezeket a munkahelyeket. De mi van azokkal az emberekkel, vendéglátósokkal, idegenvezetőkkel, nyelvtanárokkal, személyszállító iparosokkal, akik számára egész egyszerűen ellehetetlenül a bevétel realizálásának a lehetősége? Látjuk, hogy teljes gazdasági ágak mennek tönkre, és amikor az Orbán Viktor mellett pár székkel ülő fideszes miniszter megjegyzi, hogy több százezer munkahely fog eltűnni a következő hetekbenhónapokban, egyet kell hogy értsünk vele. Igen, tehát a kormány is vélhetően látja ezt a problémát; és ha látják ezt a problémát, akkor be kell avatkozni valamilyen úton-módon. Nem örök időkre, nem feltétel nélkül, és nem minden körülménytől mentesen, de igenis meg kell segíteni azokat, akiknek tegnap még volt fizetésük, ma pedig már nincsen. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Először is láthatjuk, hogy száz-, illetve ezermilliárdos nagyságrendben pénzügyi tartalékra van szükségünk. Pénzügyi tartalékok tekintetében három lábra számíthatunk: az állam, illetve a költségvetés mozgásterére, a leginkább tőkeerős hazai cégek befizetéseire, amiket aztán vissza lehet adni különböző utakon-módokon, járulék-, illetve adókedvezmények formájában; harmadrészt pedig azért a külföld irányából is mérhető pénzügyi keretek szabadulhatnak fel a közeljövőben. Ezekből pedig létre kell hozni a munkaügyi központok segítségével és közvetítésével egy olyan elérhető alapot, ahová lényegében pályázhat az a munkáltató, amelyik nem tudja kitermelni munkavállalójának a munkabérét, az a katás vagy egyéni vállalkozó vagy bt.-beltag, aki eddig ily módon tudta a kis cégén keresztül rendezni az ő havi megélhetését, de most már nem tudja. Illetve pályázhasson nyugodtan az is, akinek a teljes gazdasági ága ellehetetlenült. Állami háttérrel pedig az utóbbi 3-6 hónapban igazolt bér legalább 80 százalékát szavatolni kell, még egyszer mondom, ebből a közös kalapból, oly módon, hogy a 100 százalékra történő kiegészítés lehetőségét fenn kell tartani a munkáltató számára. Egy második nyomvonalon nyilván lehet a munkahely, a munkakör rugalmassá tételéről beszélni, illetve adott esetben a munkaidő változtatásairól is. Nem azért, mintha a német mintájú 2008-as válság idején tapasztalható munkaidő-csökkentést szeretnénk önálló mintává tenni, de bizonyos ágazatokban még mindig jobb a csökkentett kapacitású munkahely megtartása, mint annak elvesztése, ezért ki kell nyitni ezeket a kapukat. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem a Japánban elérhető családonkénti akár 880 ezer forintos dotációra számítok Magyarországon, nem is az USA-ban elérhetővé váló 2400 dollárosra, amit megfejelhetnek gyermekenként még 500-500 dollárral. De arra igen, hogy akinek önhibáján kívül kiesett a jövedelme, fordulhasson valahová, és utána el kell kezdenünk tárgyalni a nehéz helyzetben lévő családokról, hiszen a rezsifizetést illető moratóriumra is szükség lesz már hónapokon belül, hiszen tömegek kerülnek lehetetlen helyzetbe, illetve a végrehajtói letiltásoknál a kisnyugdíjakat, kis kereseteket terhelő 33, illetve 50 százalékos letiltások tekintetében ugyanúgy moratóriumot kell bevezetni, mint a fent említett esetekben. Ez egy olyan nemzeti minimum, amely mellett érzésem szerint minden tisztességes és jóérzésű hazafinak ki kell állnia. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiból.) (18.10)
