Országgyűlési Napló - 2020. évi tavaszi ülésszak
2020. február 20. csütörtök - 106. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik):
107 Harangozó Tamás közbeszólására:) Akkor meg kellett volna szavazni a napirendre vételt, megint csak ezt tudom erre válaszolni. A másik része a börtönépítéseknek nem igaz! Berettyóújfalun adtunk át börtönkórházat, tavaly csaknem 500 férőhelyes börtönt adtunk át Kiskunhalason. Zajlik ez a program. Más kérdés, hogy gyakorlatilag a költségvetési szempontokat is mindig figyelembe kell venni. De önök mindig kiabálnak, hogy túl nagy a hiány. Kérem, ütemezetten kell költeni és olyan feltételeket teremteni, és őszre el fogjuk érni, hogy ne legyen 100 százalék fölötti zsúfoltság. Abban pedig ne reménykedjenek, hogy a bűnöző haverjaikat ki fogjuk engedni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van! - Dr. Harangozó Tamás: Ez nagyon jó hír!) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! „Mikor értik meg végre, hogy nem tehetnek meg akármit, és nem gázolhatnak át akárkin a saját gazdagodásuk érdekében?” címmel a Jobbik képviselőcsoportjából Magyar Zoltán képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyára az ön figyelmét sem kerülte el a tokaji bormegsemmisítési botrány. A Grand Tokaj Zrt.-ről beszélünk, ami, hangsúlyozom, állami tulajdonú cég. Itt az elmúlt fél évben, az elmúlt év nyarától kezdődően egy brigád napi rendszerességgel, folyamatosan, válogatás nélkül semmisítette meg a ’60-as évektől egészen az elmúlt időkig származó teljes nemzeti borkészletet, ami a tokaji pincékben, a szegi pincében volt található. El lehet gondolkodni azon, hogy ez - tisztán szabadulási értéken, folyóborként számolva, csak a termelői minimálárat nézve is - micsoda veszteség, nemzetgazdasági veszteség. Rengeteg bizonyíték, videofelvétel, hangfelvétel, képek és különböző táblázatok kerültek elő. Például hadd mondjam el, hogy egy átlagos munkanapra mi volt kiadva ennek a brigádnak. A 2000es évjáratú 6 puttonyos aszúból 1612 darabot kellett megsemmisíteni, több mint 13 ezer palack 2008as száraz szamorodnit és közel 10 ezer üveg eszencia is ment a kukába; de mondom, ez csak egyetlen feladat. De sajnos a borvidék nemcsak ezen szörnyű hír miatt került mostanában elénk, hanem bizony a gyalázatos zöldszüret is ezt a térséget, ezen szőlőtermelőket érintette leginkább, és persze ez nem véletlen. Hiszen az itt élő bogyótermesztők már sok-sok éve várnak arra, hogy az ő problémáikra a kormány valamilyen választ, valamilyen megoldást kínáljon. Javaslataik is voltak. Ezeket rajtam keresztül el is juttatták önökhöz, de sajnos érdemi válasz azóta sem érkezett. Önök mindössze annyit tettek, hogy közölték az ott élő bogyótermesztőkkel, hogy arra se számítsanak, hogy egyetlenegy szem szőlőt átvesznek tőlük, és ilyen formában gyakorlatilag a zöldszüretre lettek kényszerítve. Némi EU-s pénzt, némi alamizsnát tehát kerestek nekik azért cserébe, hogy az egész éves fáradozásuk eredményeként ne szüreteljenek, hanem éretlenül a tőke alá metsszék a fürtöket. Nem lehet ezek után csodálkozni, hogy hatalmas léptekben tart tehát a tokaji borvidék és egyébként sok más hazai borvidék is a teljes megsemmisülés felé, legalábbis a tekintetben mindenképpen, hogy a hagyományos, több generáció óta szőlőtermesztésből élő családok tönkremennek, és egyfajta birtokkoncentráció zajlik le ezeken a területeken, amit nyilvánvalóan önök nem bánnak, hiszen jellemzően az önökhöz köthető oligarchák szerzik meg a legjobb dűlőket, így van ez Tokaj-Hegyalján is. De kanyarodjunk egy kicsit vissza a Grand Tokajhoz! És, államtitkár úr, mivel rendre, amikor önök számára kényes kérdéseket teszünk fel, folyamatosan olyan válaszok érkeznek, amelyek vagy vádaskodást tartalmaznak csupán vagy mellébeszélést, ezért szögezzünk le néhány tényt már az elején, hogy mik azok a válaszok, melyek nem elfogadhatók. Például a bortörvényre való hivatkozás.
