Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
976 Tisztelt Képviselő Úr! Valóban elmondhatjuk, hogy 2010ben nagyonnagyon alacsony szintről indult a szociális szférában dolgozók átlagos bérszintje, de azóta egy 84 százalékos emelést sikerült több lépésben végre hajtanunk, és így az átlagbér a szociális szférában ma 115 ezer forinttal magasabb, mint jó pár esztendővel ezelőtt. Kellett ehhez 2014ben az ágazati bérpótlék, amely 14 milliárd forintnyi többletet jelentett, kellett az ágazati bérkiegészítés a következő esztendőben, amely elsősorban azoknak a bérét igyekezett növelni, akik magasabb végzettséggel rendelkeznek vagy nagyobb gyakorlattal, hosszabb ideje tartó gyakorlattal rendelkeznek. Jött az egységes bérkiegészítés, jöttek a minimálbér- és a szakmunkásmini málbéremelések, amelyek szintén sok esetben még tovább tolták ezeket a béreket. Önök azt kérték, hogy ezeket a pótlékokat mi építsük be az alapbérekbe. Ez azért lett volna hátrányos a szociális szférában dolgozók számára, mert ők a bértábla alsóbb részén vannak, és a szakmunkásminimálbér emelése érinti őket, ez a minimálbéremelés lényegében már felfalta volna az ő pótlékukat, így megkapják azt a minimálbéremelést is, és rájöhet az ágazati bérpótlék és az ágazati bérkiegészítés, tehát így tudnak egy maga sabb jövedelmet elérni. Az önök javaslata révén ezek egybeolvadtak volna, és sokkal többen lennének a szakmunkásminimálbér szintjén, mint ahogy most vannak. Tehát önök ráadásul egy hátrányos javaslatot tettek ezeknek az embereknek az ügyében. Azt is elmon danám, hogy nőtt a szociális szférában dolgozók száma, itt egy 80 ezer fölötti szám volt 2010ben, most egy jóval 90 ezer fölötti szám van, akik ebben a szférában dolgoznak, és a jövő évi költségvetés, pontosan azért, hogy minden intézmény, ne csak az álla miak, de az önkormányzatiak, az egyházi és civil fenntartású intézmények is biztosan tudjanak működni az emelkedő bérek mellett is, ezért is egy közel 40 milliárdos többlet van a jövő évi költségvetésben ezeken a sorokon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypá rtok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke, KDNPképviselőcsoport: „100 év a magyarlengyel diplomáciában” címmel. Alelnök úr, öné a szó. DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! 123 év megosztottság után 1918. november 11én Lengyelország szétszakított országrészei újra egyesültek. Mindez egy olyan idősz akban történt, ami nekünk, magyaroknak pusztulást és tragédiát hozott. A világháborús vereséget követően darabokra szaggatott és súlyos belső konfliktusokkal terhelt Magyarország minden nehézsége ellenére a lengyel függetlenség pillanatától kezdve rendelke zett diplomáciai képviselettel, mert az OsztrákMagyar Monarchia egykori varsói konzulátusának tanácsosa, Csekonics Iván a helyén maradt és megszakítás nélkül végezte munkáját. Ez azért is kulcsfontosságú volt, mert a trianoni békeszerződés aláírása előtt Magyarországnak alig volt lehetősége külföldi képviseletek felállítására, hiszen az akkor újonnan alakult magyar államot sem az antant, sem a szomszédos országok nem ismerték el. A kapcsolatok szorosabbra fűzésére a Tanácsköztársaság bukását követően, pont osan száz esztendeje, 1919. november 19én nyílt lehetőség, amikor Lengyelország hivatalosan is elfogadta varsói képviseletünket. Lengyelország ekkor már harcban állt a szovjet állammal, és egyre inkább igényelte Magyarország segítségét, amivel mi nem is m aradtunk adósok. A lengyelszovjet háború sorsdöntő ütközeténél a varsói csatában a magyar lőszerszállítmány nélkül nem maradhatott volna meg a szabadságát visszanyert Lengyelország függetlensége. Ez a diplomáciai kapcsolataink felvételével gyakorlatilag e gybeeső esemény is hű példája annak a megelőző 900 évnyi páratlan szolidaritásra, kölcsönös megbecsülésre és tiszteletre épülő barátságnak, ami az elmúlt száz évben is rengeteg eredményt hozott.
