Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
969 Azt, hogy önök hogyan kezelik a közoktatást és a közoktatásban dolgozókat, az is jól mutatja, hogy ha egy szakszervezet szelíden tárgyalással próbálkozott, az ő követeléseit sem vették figyelembe, ha jogszerű sztrájktárgyalá sokat kezdeményezett, azt sem vették figyelembe, semmilyen módon nem hajlandóak szóba állni a szakma képviselőivel. Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy egy hosszú történeti előadást fog tartani, hogy ne kelljen a lényeges kérdésekről beszélni. De kérem, v álaszoljon: mikor lesz béremelés, mikor lesz munkatehercsökkentés? És mikor állítják helyre az érdemi egyeztetést az oktatásban? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra. Államtitkár úr, öné a szó. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Minden ülésnap alkalmas arra szerintem, hogy a pedagóguso knak is megköszönjük azt a munkát, amit végeznek: nap mint nap, hétről hétre nemcsak oktatják, tanítják, de nevelik is a gyermekeket. Hogy milyen lesz a jövő Magyarországa, az jórészt, a családokon túl, az iskolákban dől el, hogy pontosan milyen tudást, mi lyen képességeket, milyen ismereteket kapnak, ezért is elismerés övezi az ő munkájukat. Szerintem mindnyájan vissza tudunk emlékezni egyegy olyan tanárunkra általános iskolából, középiskolából, aki meghatározta azt, hogy milyen emberekké váltunk. Ugyanakk or, tisztelt képviselő úr, hogy a történelemóra iránti igényét kielégítsem, azért fölhívom arra az ön figyelmét is, hogy ön sem 2010ben kezdte a politikai pályafutását, volt ön az oktatásért felelős minisztériumnak az államtitkára, és bizony, nyakig benne volt azokban az intézkedésekben, amelyeket önök a 2010 előtti esztendőkben hoztak. Ön itt most azt mondja, hogy azonnali béremelésre van szükség a pedagógusok körében. (9.30) Amikor önök kormányon voltak, tisztelt képviselő úr, ön is talán é ppen akkor volt államtitkár, szerintem pont akkor, amikor elvettek egyhavi bért minden magyar pedagógustól. Megvontak tőlük egyhavi bért. Önök az egyetlen kormány Magyarországon, amelynek a nevéhez pedagógusbércsökkentés tapadt. Ön annak a kormánynak volt az államtitkára, az egyetlen olyan rendszerváltás utáni magyar kormánynak, amely nemhogy nem növelte, de csökkentette a pedagógusok bérét. Ezzel ön és az a kormány, amelynek ön az államtitkára volt, egy negatív rekordot állított föl Magyarországon. Ön itt most fölszólalhat, és azonnali béremelést követelhet - nyilván föltűnt önnek, hogy az elmúlt években a kormány végrehajtott 50 százalékos béremelést , ön felállhat, csak ön azzal a teljesítménnyel áll föl és követel pedagógusbéremelést, hogy ön annak az egyetlen kormánynak volt az államtitkára, amelyik csökkentette Magyarországon a pedagógusok bérét. Se önök előtt, se önök után egyetlenegy ilyen kormány nem volt; nemhogy a vásárlóértékét meg nominálisan és a többi, hanem önök azt az összeget, amit egy év ben egy pedagógus kapott, azt csökkentették egyhavi összeggel. Ön feláll, és azt mondja, hogy csökkenteni kell a pedagógusok munkaterhét. Csak hát, amikor ön államtitkár volt, tisztelt képviselő úr, akkor 15 ezer pedagógust elbocsátottak. A gyermekek száma nem változott, ugyanannyi gyermek volt az iskolákban és az osztályokban, csak a pedagógusok számát 15 ezerrel csökkentették. Ha ugyanannyi a gyerek, de 15 ezerrel kevesebb a pedagógus, akkor nő vagy csökken a pedagógusmunkateher? Önök voltak az a kormány , amelyik ténylegesen növelte a pedagógusok munkaterhét, hiszen ugyanannyi gyermeknek a nevelését 15 ezerrel kevesebb pedagógusra bízták. Ön tehát béremelést követel úgy, hogy bért csökkentett, és munkatehercsökkentést követel úgy, hogy munkaterhet növelt a pedagógusok esetében.
