Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 18. hétfő - 93. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
904 Így a 2018. évi központi költségvetés forrásainak felhasználása, a természeti erőforrások védelme, fenntartható hasznosítása, a környezetminőség javítása, valamint az éghajlatvált ozás megfékezése és a várható hatásokhoz való alkalmazkodás szempontjából elégtelen osztályzatot kapott a 2018. évi zárszámadás után ez a munka. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és, elnök úr, a képviselőtársaimnak átadnám a lehetőséget. Köszönöm sz épen. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, én pedig könyvelek: 15 perc 15 másodperc telt el. Megadom a szót Hohn Krisztina képviselő asszonynak. HOHN KRISZTINA, a Költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Kisebbségi véleményt fogok előterjeszteni röviden. A 2018. évi költségvetés, ezt a zárszámadás is igazolja, az elszalasztott lehetőségek és a jövő iránti adóssághalom növelésének költségvetése volt. Hiába az ezermilliárdo s többletbevétel és kiadás, a legfontosabb hiányterületeken nem javítottak. A Fideszkormány jelentősen megnövelte a hiányt és az adósságot az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Az oktatást szándékosan leépítik, a pedagógusok és munk atársaik megbecsültsége csökkent, óriási tanárhiány alakult ki, különösen azokban a térségekben, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Ez tényleg teljesítmény akkor, amikor a költségvetés bevételei 1170 milliárddal, a kiadásai 1260 milliárddal nőttek. Az oktatás szándékos leépítéséről már sokan sokat mondtak. Szintén sok szó esett az egészségügyben tátongó finanszírozási szakadékról, a több helyen már bekövetkezett összeomlásáról és az évente 24 ezer honfitársunkról, akik saját bevallásuk szerint is a korm ány hibájából, mulasztásából halnak meg. Én éppen ezért két területet emelnék ki, amely szintén mostohagyereke a kormánynak, és a zárszámadásból is kitűnik, hogy ebben semmi változás nincs. Ez a két terület a környezetvédelem és a természeti erőforrások vé delme, valamint a szociális ellátás és a nyugdíjhelyzet. Ugyanez a helyzet az egészségügyben, ahol a háziorvosok hiánya és elöregedése miatt a sebészektől a pszichológusokon át az ápolókig a szakemberhiány kétségbeejtő. Nőtt a hiány a feladatokhoz szüksége s forrásokban az önkormányzatok területén, folytatódott az elvándorlás, a vidék továbbra is kiürül. A kormány növelte a megoldandó problémákat a mezőgazdaság rossz szerkezetének, környezetpusztító módjainak agyontámogatásával, a vidék valódi fejlesztésének elmaradásával. Mindeközben más, a nemzeti érdek szempontjából marginális területek dúskálnak: sportcélokra a tervezett keret dupláját költötték, csak a sporttao 128 milliárd volt. Ez a folyamat elképesztő. Nem jut elégséges pluszforrás a kritikus területe kre akkor sem, amikor a költségvetés bevételei nőttek. Az elszalasztott lehetőségek pedig nem jönnek vissza, a világgazdaság lassul, válság fenyeget. Az EUs források ilyen bőségének vége, már 2018ban is sokkal alacsonyabbak voltak a tervezettnél, hazai f orrásokkal kellett kipótolni. A stadionokból már nem lehet kiszedni a betont és abból enni adni a rászorulóknak. A környezet védelméről ismerjük a kormány véleményét, hisz többször szinte teljesen nyíltan kifejtette: a környezet és erőforrásainak védelmét, az ezt szolgáló intézményrendszert és jogszabályokat csak felesleges tehernek tartja, ami gátolja a gazdasági fejlődést. Káros, pusztító szemlélet ez, hiszen nem a fejlődés az, ami pusztít. A pénzt nem lehet megenni, sem a stadiont, a gyümölcsfákat sem fo gják beporozni. A nyugdíjak az elmúlt tíz évben az infláció mértékével és csak azzal növekedtek - ez így volt 2018ban is , mindezt úgy, hogy a reálbérek emelkedését a nyugdíjak nem követik, ezért relatív értelemben jelentősen elértéktelenedtek. Az értékő rzés nem megoldás azoknak a millióknak, akik a létminimum közelében élnek járandóságukból. Ráadásul sem a prémium, sem a választási