Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 4. hétfő - 89. szám - Napirend előtti felszólalások: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
387 DR. RÉTVÁRI BENCE, az E mberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Sokan Magyarországon is, akik követik a parlament munkáját, talán joggal vetik fel, hogy miért nem látnak több olyan ügyet, amelyben min den választott képviselő egyet tud érteni. És ez nemcsak Magyarországon felvetett jogos választói igény, hanem a világ számtalan országában ez megfogalmazódik. Kellenek olyan értékek - ez az emberek elvárása szinte minden országban , amelyek a politikai m egosztottságon felül állnak, amelyek egyesíteni tudnak embereket, még akkor is, ha különböző pártállásúak, és a hétköznapjaikban a vita az élet természetes része. A kereszténység lehet egy ilyen érték mindnyájunk számára, amely összeköthet bárkit, bármilye n pártállású is. Az imareggelik talán kevésbé ismertek Magyarországon, pedig nagyon hosszú történetre nyúlnak vissza. Amerikából indult ez a kezdeményezés, hiszen Eisenhower amerikai elnök is azt látta, hogy a republikánusok és a demokraták között nagyon m egromlott a viszony, és kellett valamit keresni, ami a két szemben álló politikai pólus között hidat képezhet, és ekkor Douglas Coeval, az imareggelik alapítójával közösen létrehozták az azóta is működő kongresszusi imareggeliket. Sőt, ezek nemzetközi szi ntet is elértek, és ekkor jött létre a nemzeti imareggeli, a National Prayer Breakfast. Először 1953ban volt nemzeti imareggeli. Február első csütörtökén tartják ezt az Egyesült Államokban, és azóta minden amerikai elnök ezen részt vesz. Ezen a közös kere sztény imádságon ott volt Trump elnök, de elődje Obama is, elődje George Bush, ifjabb Bush is, Bill Clinton is, és minden másik elnök is részt vett ezeken az imareggeliken. Most már több ezer vendég jelenlétében zajlanak ezek az Egyesült Államokban, 65 esz tendő alatt soksok ezer ember megfordult ezeken, és bár különböző országokból érkeznek, különböző pártállásúak, lehet, hogy a saját országaikban egymással szemben álló pártokat képviselnek, de itt, az imareggelin mégis közösen imádkoznak, közösen fohászko dnak a békéért, a szegények megsegítéséért, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásáért, és büszkék lehetünk arra, hogy magyar politikusok most már rendre meghívást kapnak ezekre az amerikai imareggelikre. Ahogy Amerikában is egy republikánus és egy demo krata politikus a társelnöke az imareggelinek, Magyarországon is így volt: Vejkey Imre kormánypárti és Teleki László ellenzéki képviselő volt az, aki társelnökként elindította ezt az imareggelit, Balog Zoltán volt miniszter, országgyűlési képviselő pedig a lapítóként viselte gondját, és vitte előre az első magyar nemzeti imareggelit. Tavaly is már 16 országból közel 200 hazai és külföldi vendég vett ezen részt, sőt arra a ritka diplomáciai alkalomra is sor került - köszönhetően Vejkey elnök úr közbenjárásána k is , hogy az amerikai kongresszus elnöke külön levélben köszöntötte az imareggelit. (14.10) Erre ritkán kerül sor, mondjuk akkor, amikor Carter elnök ilyen köszöntőt küldött a Szent Korona ’78as, Magyarországra visszaszállítása kapcsán. Itt volt tava ly Beata Szydło volt lengyel miniszterelnök, Brownback rendkívüli elnöki meghatalmazott és nagykövet, továbbá Pete Marocco amerikai külügyminiszterhelyettes. A magyar nemzeti imareggeli hat éve működik, és ahogy említettem, ez volt a harmadik nemzeti imar eggeli. (Sic!) Mindez itt és más országban is arra hívja fel a figyelmet, hogy a hit nem lehet csupán magánügy. A kereszténység nem szorítható ki a közélet, a jog és a politika bástyáin kívülre. Mi 40 évig olyan időszakot éltünk meg, amikor nemcsak hogy a jog, de a hétköznapi élet falain kívülre akarták szorítani a hitet, de ennek az időszaknak még egy nehéz öröksége, hogy nehezen tudunk a hitről a közösségi tereinkben, akár politikai vagy közéleti mezőkben beszélni. De ez az imareggeli is Amerikában és a v ilág minden országában arra hívja föl a figyelmet, hogy igenis a keresztény hit megvallásának és kifejezésének helye van a politika világán belül is; nem feltétlenül a parlamenti viták során, olyan alkalmakkor, amikor közös pontot keresünk képviselők és ké pviselők között, ez megtörténhet.
