Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 28. hétfő - 88. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
301 hivatalosan 78 ezer gyermeket is érint évente? Tudták, hogy a valóságban sok olyan eset van, amely nem kerül felszínre, nem ér el a gyermekvédelmi szakemberekhez? Tudták, hogy a szexuális abúzust csak az esetek körülbelül 7 százalékában követi el ismeretlen? Ami azt jelenti, hogy 93 százalékban rokon vagy családi jó barát, esetleg szomszéd az elkövető. Hogy apák, nagyapák, nagybácsik, testvérek, nevelőapák követik el nagy többsé gben gyerekek, sokszor egészen kis gyermekek ellen ezeket a cselekményeket. Tudták, hogy az elkövetők több mint 90 százaléka férfi, és csak 2030 százalékuk serdülőkorú? Tudták, hogy a magas iskolai végzettséggel rendelkezők ugyanolyan arányban bántalmazna k gyermekeket, mint az alacsony végzettségűek? Sajnos a magas társadalmi státuszú vagy éppen köztiszteletnek örvendő személyek által elkövetett abúzus ritkábban kerül napvilágra, mert ilyen esetekben az áldozatok joggal arra számítanak, hogy a környezetük nem fog hinni nekik. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy hogyan lehet ez. Csukott szemmel járunk, vagy nem akarjuk észrevenni a sok esetben nyilvánvaló jeleket? Az iskolában, a szomszédoknál, a rokonságban nem vesznek észre semmit? Hogyan lehetne az érintet teknél, a családoknál és a hozzátartozók esetében a szégyenérzést feloldani, hogy el merjék mondani, hogy baj van, és segítségre van szükségük? Miért van az, hogy ha a gyermek vagy valamelyik családtag, például az édesanya mégis segítségért fordul, akkor v agy már a közvetlen környezetükben nem hisznek neki, de nem is próbálnak utánajárni, vagy olyan eljárás következik, hogy az áldozat újra és újra át kell élje a borzalmakat? Tudták, hogy a legtöbb esetben a bizonyítási eljárás során ezek az ügyek elakadnak? De miért? Tudták, hogy azért nem készül minden esetben felvétel a gyermek meghallgatása során, mert nem ki, hanem meghallgatás történt? Tudták, hogy sok esetben a kirendelt szakértő felnőttpszichológus? Tudták, hogy a nyomozóknak nincs felelősségük, ha n em megfelelően teszik fel a kérdéseket, vagy ha nem a szakmai előírásoknak megfelelően járnak el, és használhatatlan lesz a gyermek kihallgatása? A kormánynak és a társadalomnak első számú feladata lenne, hogy oly módon támogassa a családokat, hogy minél t öbb nehézséget, gondot átvállaljon tőlük. De az oktatásinevelési intézmények szerepét is kiemelném, ahol a pedagógusok nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülése révén kevesebb feszültségre, konfliktusra, abúzusra kerülhetne sor. Illetve pedagógusok aktívan részt vehetnének a jelzőrendszer működésében, a felvilágosítás, az egészséges étrend és a családi életre nevelés közvetítésében. A szakszolgálatok, orvosok, védőnők szerepét fontos lenne megerősíteni mind a prevenció, mind a kialakult helyzetek megoldása t erén is, hiszen rajtuk is múlik, hogy e kóros folyamat megszakadjon. Ezenkívül törvényi szinten még jobban kéne szigorítani a valós gyermekkori bántalmazások elkövetőinek a büntetését. A bántalmazott gyermekek, illetve szülők, felnőttek számára fontos lenn e egy állami finanszírozású befogadóotthonrendszert kiépíteni, ami nemcsak befogadásról, hanem rehabilitációról, pszichoterápiás támogatásról szólna, ahonnan lelkileg megerősödve tudnának ki, illetve visszakerülni a társadalomba. A felszólalásomat egyébk ént több olyan történet ihlette, amelyet érintettek szüleitől hallottam. Sajnos nemrégiben egy 17 éves gyerek öngyilkosságot kísérelt meg egy régi szexuális folyamatos abúzus miatt, amire a mai napig nincs még megoldás. Szerencsére nem sikerült meghalnia, de azért úgy gondolom, hogy erről mindenképp beszélnünk kell. Beszéljünk róla, mert beszélnünk kell róla! Ugye, önök is így gondolják? Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a DK soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr kíván válaszolni. Öné a szó, államtitkár úr. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszon y! Tisztelt Ház! Egyetlen gyermek sem tehet arról, hogy milyen családba születik, gazdagabb vagy szegényebb családba, olyan családi környezetbe, ahol szeretik, gondoskodnak róluk, és olyan áldozatokat is hoznak értük a szüleik,
