Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:
284 vagy éppen Svájc példáját hozom, hanem azokat az országokat, amelyek itt a régióban ve lünk közös körülmények között élnek. De ha már ön emlegetett mindenféle statisztikát, hogy az elmúlt kilenc évben tulajdonképpen akkora fejlődést értek el, mint még soha a magyar történelemben a várható élettartam és sok minden tekintetében, 20002017 közö tt például négy és fél évvel nőtt a várható élettartam Magyarországon. Nem is tudom, ez hogyan lehetett, hiszen közben volt szocialista kormány. És mi biztos mindent úgy csináltunk, hogy csak csökkenjen ez a várható élettartam. Mert mi olyanok vagyunk, hog y mi azt akarjuk, hogy minél rosszabb legyen az embereknek. De aztán jöttek önök, és aztán, gondolom, ’10 után megugrott ez, egészen biztosan, mert előtte egészen biztosan semelyik kormánynak nem volt ehhez köze, hiszen ebben benne van a kétezres években m ég az Orbánkormány teljesítménye is. Aztán azért hozzátenném, hogy ezzel az adattal öt évvel még mindig az EUs 28as átlag alatt vagyunk, sőt a visegrádi országok alatt is vagyunk ezzel a számadattal. Tehát vigyázzunk a statisztikával, biztos mindig mind ent ki lehet úgy hozni, hogy az számunkra kedvező legyen, csak hát más és más forrásból is hozhatunk olyan statisztikákat, amelyek finoman fogalmazva árnyalják azt a csodálatos képet, amit ön lefestett. Nekem úgy tűnik, hogy ma Magyarországon a kórházakban tulajdonképpen betegnek is öröm lenni, mert olyan fantasztikus körülmények vannak, hogy tulajdonképpen öröm, ha az ember bekerülhet egy kórházba - és most direkt fogalmazok pikírten ebben a tekintetben. Azt mondja, hatalmas fejlődés volt. Kérem, ön jobban tudja, mint én, mert ez a szakmája: ha maguk semmit nem csinálnak, akkor is fejlődne az egészségügy, mert új gyógyszerek, új eljárások, új technikai berendezések vannak. Ha tehát pusztán csak megveszik azokat, attól már fejlődik Magyarországon az egészség ügyi ellátás színvonala, de más országban is, vagy ha éppen újabb gyógyszereket írnak fel az orvosok, már ezzel szintén előrébb lehet jutni, hál’ istennek, az orvostudomány és az iparág fejlődése kapcsán. Ön, ha jól emlékszem és jól írtam föl, akkor azt mo ndta, hogy kilenc év alatt plusz 650 milliárd forintot tettek be. Most maradjunk csak ennél a számnál egy pillanatra! Ön azt mondja, akkor durván évente 7072 milliárd forint plusz került az egészségügybe ezáltal. Ha jól számolom, a Puskás Stadion 255 mill iárd forintba kerül, meg még ha hozzáadok egykét stadiont, akkor ez a 650 milliárd forint huss!, tulajdonképpen semmit nem jelent. Ha ön azt mondta volna, hogy mondjuk, háromnégy Puskás Stadion árát beletennék az egészségügybe, mondjuk, évente - ha már i tt meghallgattuk, hogy olyan fantasztikusan teljesít a gazdaság, mint a csuda , akkor egészen biztosan lehetne sokkal jobb eredményeket elérni. Csak önök közben kivettek az egészségügyből rendkívül sok pénzt. Évi 100 milliárd forintban vettek ki az egészs égügyből pénzt. Azt mondja, hogy 70 milliárd forint plusz, miközben az ágazat minden évben 100150 milliárd mínuszt termel a kórházak adósságállománya tekintetében. Tehát magyarul, én nem azt mondom, hogy önök nem tettek semmit. Isten ments, hogy azt állít sam! Sőt, nem is akarom senkinek a munkáját ilyen értelemben leértékelni. De még egyszer azzal hadd fejezzem be a hozzászólásomat, amivel kezdtem, hogy azért ebben a szektorban, ebben a kérdéskörben illik szerénynek lenni, mert nincsenek olyan eredményeik önöknek, amire ezt a határozottságot és ezt a sikerpropagandát építeni lehetne. És ha még egyszer hozzá kell szólni majd államtitkár asszonynak bármikor is ebben a Házban, akkor mindig az az élmény jusson eszébe, ami önt érte az Orvosi Kamara rendezvényén, hogy azok, akik az érintettjei ennek az ügynek, nem mi, képviselők, mert erre legyinthetnek, főleg az ellenzéki képviselőkre; csak azokra az emberekre nem legyinthetnek, akik ott ültek magukkal szemben, és akik pontosan és világosan kifejezték a véleményü ket, nem táblákkal, hanem kifütyüléssel. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK:
