Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik):
266 Szerintem érdemes lenne átgondolni azt, hogy ha ez a cé lkitűzés valós, és remélem, hogy valós, és a multikat, a bankokat magasabb arányban bevonjuk a közteherviselésbe, akkor nem kell nekik, különösen a bankszektor gigantikus, rekordszintű nyereségessége idején, ilyen jellegű adókedvezményeket adni. Sokkal ink ább fontos lenne, hogy folytassa a kormány azt a munkát, hogy a dolgozó magyar embereknek nyújt jelentős adókedvezményeket, nem pedig az itt megtelepedett, egyébként az adókedvezményekre, most magunk között szólva, rá sem szoruló külföldi bankok részére bi ztosít ilyen kedvezményeket. Tehát én tisztelettel kérem államtitkár urat, most lejárt már az időkeretem, hogy ezeket a javaslataimat fontolja meg, és építse be a jövő évi költségvetésről való gondolkodásba akár úgy is, hogy amikor a költségvetés elő fog k erülni módosítás formájában, kiegészítések formájában, akkor vegyük elő, és tárgyaljuk újra ezt a kérdést. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik VargaDamm Andrea képviselő asszony, Jobbikképviselőcsoport. Megadom a szót, képviselő asszony. DR. VARGADAMM ANDREA (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Hölgy és Úr! Amikor a költségvetés vitája zajlik, rendre Banai államtitkár úrral azon vitatkozunk, hogy vajon a tervek jóke, jó alapokra építie a minisztérium a gondolatait, a szándékait, de egy kicsit más helyzet van most, hiszen a tényekről, a valóságról kell beszélnünk, méghozzá arról a valóságról, amit a kormány az Országg yűlés elé terjesztett. Most már sokkal nehezebb vitázni, hiszen amíg csak a vélelmek lebegnek itt felettünk, addig valóban akár mindegyikünknek igaza van, akár egyikünknek sincsen igaza. Ma az Országgyűlés plenáris ülésén nagyon sok aspektusból hangoztak e l az ellenzéki pártok képviselőinek kritikái, ritkán dicsérő szavai is. Én megpróbáltam felszólalásomat olyan kérdésekre szorítani, amelyek vagy nem igazán hangoztak el, vagy teljesen más megközelítésből próbáltak képviselőtársaim erről szólni. A 2018. évi költségvetés tervszámai: a főösszeget illetően a bevétel 19 580 milliárd forint tervezet volt, a kiadási főösszeg pedig 20 578 milliárd forint, és a hiányt a kormányzat 998 milliárd forintban tervezte. Ugyan én magam a 2018as költségvetés vitájában nem v ettem részt, de elolvasva a jegyzőkönyveket, annak idején azért meglehetősen igyekeztek az ellenzéki képviselők némi önmérsékletre hívni a pénzügyi tárcát, tekintve, hogy már akkor is érzékelhető volt, hogy ez a hiány majd nehezen lesz tartható. Ez a költs égvetés végrehajtásáról szóló törvény ezeket az aggodalmakat igazolta is, mert a bevételi főösszeg 19 922 milliárd lett. Való igaz, hogy közel 400 milliárddal több, viszont így a kiadási főösszeg 21 374 milliárdra nőtt, ami azt jelenti, hogy a kettő között 1451 (sic!) milliárd forint a különbség. Ami mit jelent? Azt jelenti, hogy közel 500 milliárddal elszámolta magát a pénzügyi kormányzat, és meg kell hogy mondjam, hogy a választási kampány őrületére költött elképesztő pénztömegen kívül a 2018. évben azért más olyan, nem várt szükséges kiadás nem terhelte a kormányzatot, ami miatt ezt a nagy különbséget kellett volna produkálni. Ugye, 453 (sic!) milliárddal volt több a tervezett hiány. Azt gondolom egyébként, miután látható, hogy mindezt a hiánynövekedést r endre a kormányzat államadósságnövekedéssel pótolja, még akkor is, ha kimutatható értéken az államadóssági ráta csökken, mert az elmúlt évi 71,8 százalékról most 69 százalékra csökkent, mégis nagyon fontos minden alkalommal megállapítanunk, hogy a jövő ne mzedéke ezt az államadósságot nem relatíve fogja visszafizetni, hanem ténylegesen. Tehát ma bármilyen módon is, a nemzetközi sztenderdek és az európai uniós elvárás alapján a kormányzat igyekszik az államadóssági rátát az előírt szabályok szerint csökkente ni, de aki nem veszi figyelembe, és nem int óvatosságra, és nem hívja fel a figyelmet az államadósság nominális mértékének növekedésére, az Magyarországon nem felelős politikus.
