Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 11. szerda - 103. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2018. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2269 Azt gondolom, a világon, amikor arról beszélünk, hogy nemzeti bankok, akkor mindig van ennek egy ilyen pátosza. Van ennek valamifajta külső képe, és ez a külső kép nemcsak azért fontos, mert önöknek jobb érzés egy ol yan munkahelyen dolgozni, amelyet szeretnek az emberek, hanem azért, mert a gazdaságra és az árfolyamra és sok minden egyébre ez bizony nagyonnagyon komoly hatással van. Tehát amikor a világ bármelyik részén a jegybank, a nemzeti bank kérdése fölvetődik, akkor az embereknek van erről egy nagyon pozitív világképe. Azt a kérdést szeretném önöknek feltenni, hogy ha most megállítanánk az utcán embereket és rákérdeznénk a Nemzeti Bankra, hogy a Magyar Nemzeti Bankról mit is gondolnak valójában, akkor milyen mon datok hangoznának el az emberek szájából. Mi jutna eszükbe a Magyar Nemzeti Bankról? Attól félek, hogy messze nem kapnánk olyan pozitív képet, mint ahogy a világ másik részén. Miért van ez? Talán a vezető személye miatt, akinek - én is szeretnék megemlékez ni róla - halaszthatatlan dolga volt, és az expozéja után el kellett távoznia, vagy pedig esetleg azok az ügyek, azok a vélelmek vagy sandaságok, amelyek a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége, a közpénztevékenysége körül zajlik? Nem tudok annál rosszabbat elk épzelni, megmondom őszintén, mint ha a jegybank ilyen típusú hitelessége csökken, és nem tudok annál rosszabbat elképzelni, mint ahogy most is volt itt egy fél mondata elnök úrnak, amelyben azt mondta, hogy „a miniszterelnök úr felkérésére”. Nagyon kíváncs i lennék, hogy bármelyik fejlett nyugateurópai országban, ahol a jogállamiság alapjai megvannak, vane olyan mondat, amikor a jegybank bármelyik elnöke azt mondja, hogy a miniszterelnök vagy az elnök kérésére a következő típusú lépéseket tettem meg. Nem a karom most önök közé a viszály almáját behelyezni, hogy miért nincs itt a kormány képviselője. Nem akarom azt a vitát itt feleleveníteni, hogy miért kell a jegybanknak gazdaságpolitikai stratégiát csinálnia, miért kell a jegybanknak most is megsüvegelt mód on több száz pontban összefoglalva elmondani, hogy mit is kellett tenni a kormánynak. Ez a mi felfogásunk szerint a gazdaságpolitikával foglalkozó kormánytagok feladata. Nem gondolom nyilvánvalóan, hogy ez egy konfliktusmentes világ önök között, már amenny ire mi ezt a sajtóból látjuk, nem is akarunk ennél persze nyilván mélyebben ebbe belemenni. De mégis az egy valóságos kérdés, hogy ki mondja meg a gazdaságpolitikát, személyesen a Nemzeti Bank elnöke, vagy a Nemzeti Bank maga próbál meg ilyen szempontból g azdaságpolitikát csinálni. Beszéljünk szintén egy fontos dologról! Ezt előttem képviselőtársam inkább vádként fogalmazta meg, én szeretnék konkrétabban fogalmazni. Teljesen elképesztőnek tartom, hogy a forintárfolyam valamilyen formában nem mindennapos tém ája a politikai közbeszédnek itt a Házban, különösen akkor, ha gazdaságpolitikai kérdésekről beszélünk. Ma azt mondhatjuk, hogy az elemzések, mérések szerint a V4ek között vagy ebben a gazdasági közösségben, ahol úgy tűnik, hogy a következő időszakot elké pzeljük, az egyik leggyengébb valutával rendelkezünk. A román lej, a złoty, a cseh korona erősebb pénzek ma, mint a forint. Ha megnézzük az elmúlt tíz esztendőt, tehát a 20082018as, 20092019es időszakot, akkor azt látjuk, hogy 230 forintról 330 forintr a ment fel az euró. Most szeretnék egy fontos mondatot idézni: „A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel. Gyengébb forint gyengébb államot jelent. Gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.” Ezt 2004ben mondta Orbán Viktor nevű , akkor ellenzéki vezető. (Arató Gergelyt a jegyzői székben Tordai Bence váltja fel.) Az a kérdés, hogy önök gyenge embereke akkor, merthogy úgy tűnik, hogy önök a monetáris politika egy jelentős részével és minden döntésükkel mesterségesen is fenntartjá k ezt a fajta gyenge forintot. 2008ban a mostani miniszterelnök, akkor ellenzéki pártvezetőként odáig ment el, hogy a forintgyengülést, a 300 forintos határ átlépését egy miniszterelnökcserével gondolta megoldani, mert azt vélelmezte, hogy a minisztereln ökcsere egy olyan bizalmi többletet jelentene az ország számára, amelyik azonnal az árfolyamot javítja. Ha ez az álláspontja megmaradna most is, mi ezt jó szívvel tudnánk támogatni. A forint megmentéséért akár még lemondanánk Orbán Viktorról is.
