Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 11. szerda - 103. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2018. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2266 profitorientált szervezet, ha jól tudom, viszont, ha úgy vesszük, akkor fő részvényese, a magyar állam tekintetében a jogok gyakorlója a pénzügyminiszter lenne, aki jelen pillanatban nem tartózkodik a teremben, az ő megbízottja sem tartózkodik a teremben. Ehhez képest olyan képviselők, akik talán kevésbé járatosak ebben a témában, örülnek annak, hogy a jegybank nyereséget produkál, én pedig azt mondom, hogy nem, a jegybanknak van jogszabályokban meghatá rozott feladatköre, feladatrendszere, nagyon fontos feladatok, ezeket kell hogy ellássa, de semmiképp nem profitábilis vagy profitra törekvő módon. Emlékszem azokra a nyilatkozataikra, amelyek alátámasztották, hogy valóban nem ez a cél. Viszont, ha örülnek ennek a nyereségnek, ami keletkezett a jegybank oldalán, magyarázzák meg nekem azt a hungarikumot, hogy miért nem kerül ez befizetésre a magyar költségvetésbe. Értem én, hogy a jogszabály úgy szól, hogy mindez egy opcionális lehetőség, nem kötelezettség, mint mondjuk, Németországban. De - kormánypárti képviselőtársaimhoz fordulok - ha ennyire örülnek a jegybank eredményének, miért félnek? Mitől rettegnek? Miért félnek egy olyan javaslatot benyújtani, amely kötelezi a jegybankot arra, hogy a mindenkori nyer eségét fizesse be Magyarország költségvetésébe? Ez így szokás nagyon sok fejlett országban. Önök egy hungarikumot hoztak létre ezzel az elhibázott jogszabállyal. Ott van például a jegybanknál a devizahitelesek pénze, képviselőtársaim. Most hangzott el az e xpozéban, hogy a devizahiteles átváltáson mekkora - idézőjeles - haszon, profit keletkezett, ott parkol évek óta a jegybanknál. Miért nem támogatnak egy olyan jogszabályt, amely létrehoz egy kártérítési alapot, miután osztalék gyanánt befizetteti a mindenk ori nyereséget, és ezt a pénzt ebbe a kártérítési alapba csoportosítva megsegíti azokat, akiket önök hagytak kilakoltatni, akiket önök hagytak az út szélére kerülni, és akiken önök nem segítettek? Értem én ezt a harcias vehemenciát, de akkor ez nyilvánuljo n már meg olyan jogszabálytervezetek legalább vitára bocsátásában, ahol nem a ruandai, meg nem a galaxisbéli gyakorlatot akarjuk követni, hanem mondjuk, a német gyakorlatot, amire önök olyan gyakran és előszeretettel szoktak hivatkozni. Hát akkor legyenek már nyitottabbak ebben a kérdésben is! Én az MNB álláspontját megértem e tekintetben, van egy róla szóló jogszabály - többféle jogszabály köthető ide , és ő eleget tesz azoknak az előírásoknak, amelyek ott vannak, és nyilván nem rázza a kerítést annyira, hogy ezek a jogszabályok változzanak meg, hiszen a fő felelősök itt a teremben találhatók, nem önök azok. De teljesen egyértelmű, hogy ez a jogszabályi háttér így, ebben a formában rossz. És oké, hogy nem profitorientált a Nemzeti Bank, de a költekezésének így gyakorlatilag nincsenek is korlátai. Azt is látjuk, hogy bár a társadalmi felelősségvállalási tevékenységre - az 5658. oldalon találhatunk erről néminemű leírást - igen nagy figyelmet fordít a jegybank - és ez egy hozzám közel álló terület, tehát sze retném elmondani, hogy bár nem feltétlen közpénzek továbbosztogatására találták ki ezt, hanem jellemzően nagyvállalatok a saját tőkéjüknek a társadalmi felelősségvállalás jegyében normálisnak vagy emberbarátnak gondolt akciók során egyfajta PRtevékenységk ént való szétterítésére találták ki, de tőlem akkor sem áll távol, ez egy nagyon fontos terület , de mivel az MNB évente a működési költségeinek 56 százalékát, tehát nagyjából kétmilliárd forintot vagy annál is többet fordít hasonló célokra, jó lenne enn ek egyfajta bontását találni, hiszen a kedvezményezettekről kapunk információt, ebbe szerintem senki nem köthet bele, a konkrét mértékről kevésbé. Tehát én itt ezt azért viszonylag hiányosnak tartom, és nem is merült fel kormánypárti képviselőtársak expozé jában sem. De a legsúlyosabb terület, amiről nem esett szó, az a visszatérő kijelentés, miszerint az MNBnek nincsen árfolyamcélja, és akkor erről vitatkozzunk egy picit. Én egyébként el tudom fogadni, bár nehezen, az én világlátá som teljesen más, én be tudnék fogadni egy olyan MNBt, amely másfajta jogszabályok alapján, máshogy működő módon igyekszik azért kordában tartani azokat a begyűrűző folyamatokat, amelyeknek köszönhetően adott esetben elszáll a magyar forint. Magyarország kormányát nem értem, F Kovács Sándort nem értem, a kormánypárti képviselőtársakat nem értem,