Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - TORDAI BENCE (Párbeszéd):
2233 hogy 500 forintért meg 0 forintért adják a jegyeket, és tényleg vidékről buszoztatják oda a népet (Nacsa Lőrin c: Ez miért baj?), ezen belül is elsősorban a védtelen gyerekeket. Azért baj, elmondom, Nacsa képviselőtársam, azért baj, mert felnőtt, magabíró emberek, akik biztos ízléssel rendelkeznek, nem választják ezeket a kulturális intézményeket, mert azt látják, hogy az előadásaik, a repertoárjuk, az ott dolgozó művészek silány minőséget produkálnak. Merthogy nem azt adják, amire valóban igény van, és amire egyként bólint elismerően a szakma és a közönség, hanem azt, amit valamiféle hagymázas Orbán Viktori álombó l kihámozni próbálnak, és ami szerintük tetszik a megrendelőnek, aki fizeti a nótát. Ez az egyik probléma. A másik probléma, hogy Nacsa Lőrinc sem érti, bár most éppen mással beszélget, hogy miért gond az, ha az állam szól bele a színházigazgatók kinevezés ébe. Nacsa Lőrinc a maga meglehetősen leegyszerűsítő módján úgy fogalmaz, azt a kérdést teszi fel, hogy ha Karácsony nevezi ki a színházigazgatót, akkor az nem diktatúra, ha pedig Kásler Miklós, az diktatúra. Ugye, valahogy így? Jól idézem akkor, bólint, k öszönöm szépen. Elmondom, mi a probléma. Talán vonatkoztassunk el a személyektől, könnyebb, ha nem bonyolódunk bele a konkrétumokba, hanem intézményekről beszélünk. Elmondom, miért nem probléma, ha az önkormányzat vezetője nevezi ki, és miért gond az, ha a minisztérium vezetője nevezi ki a színházak igazgatóját. Ezt úgy hívják európai uniós nyelven, hogy a szubszidiaritás elve. De ha lefordítjuk a régi jó magyar szólások és közmondások nyelvére, akkor úgy is mondhatjuk, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágo t. Tehát az a közeg kell hogy meghozza a döntést, az a döntési szint kompetens egy ilyen kiválasztásban, ahol a megfelelő információk birtokában vannak. Ha a helyi közösség tart fenn egy színházat, ha a helyi közönség jár oda, akkor nem Boldog István válas ztóin keresztül a fideszes miniszternek kell meghatároznia azt, hogy ki legyen az egyik budapesti színháznak a vezetője. Ugye, tehát értjük, hogy az államnak nincs ebbe egy ideális esetben beleszólása. Azt is elmondom, miért demokratikus az, ha az önkormán yzatok nevezik ki ezeket a vezetőket. Azért, mert ebben az országban közel 3200 önkormányzat van, ha nincs is ennyi színház és kulturális intézmény sajnos, de akkor is az önkormányzatok sokszínűsége, az a politikai diverzitás, ami megjelenik az önkormányza ti vezetők, a polgármesterek szintjén, pontosan garantálni fogja a demokratizmust a kulturális életben. Ha egyik alkotó nem lesz szerencsés egy ilyen színházigazgatói pályázaton, még mindig pályázhat egy másik város másik színházába, ahogy ezt nagyon sokan tették. Így tulajdonképpen egy egészséges cirkulációt fenntartva mozognak egymást megtermékenyítve a kulturális élet különböző szereplői. Ez eddig így volt, nagyon helyesen. Most önök azt szeretnék, hogy ne az önkormányzati vezetések dönthessenek, mondjuk , színházigazgatói pályázatokról, hanem mindenben az egyszínű, monolit állam. Gyakorlatilag vétójogot biztosítanak a minisztériumnak, sőt még rosszabb, és egyébként az eredeti megfogalmazás legalább őszinte és karakán volt, most egy puha, gyáva, elkenős fo rmulát választottak, ami egyébként sokkal jobban leleplezi a rendszer valódi természetét. Önök azt szeretik, ha mindenki ki van szolgáltatva a Fidesz hatalmának. Ugye, kérelmet lehet benyújtani a méltóságos uraknak, akik majd akkor méltóztatnak azt elbírál ni, és ha úgy látják jónak, akkor engedélyezik a miniszter számára, hogy tárgyalásokba bocsátkozzon az önkormányzattal. Tehát ez tulajdonképpen a nettó hatalomgyakorlásnál még egy sunyibb. aljasabb és taszítóbb megoldás, amikor a kiszolgáltatottságot, a pi tiztetést, ezt a tényleg kukoricára térdepeltetést választják. A vége könnyen lehet, hogy ugyanaz lesz. Úgyhogy nem vagyunk nagyon elégedettek azoknak a módosításoknak az eredményével, amiket a felhördülések kapcsán megtettek. De azért ne hagyjuk ezt szó n élkül! Mégis érdemi változtatások voltak, ha nem is elsősorban ezen a területen a javaslatban, merthogy ezt már az önök szellemi hátországa sem volt képes elfogadni. Ugyan azt nem tudják, hogy milyen a jó demokratikus kormányzás, nem tudják azt, hogy mi ér telme meghallgatni az érintetteket, nem tudják azt, hogy a törvényalkotás nem úgy zajlik, hogy 36 vagy 48, vagy akár 52 óra alatt áttolnak a parlamenten egy ilyen szégyenteljes javaslatot, hanem az
