Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK - HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
223 Nagy vesztesei a rendszern ek az egyéni gazdálkodók. A földek jó részét elvitték ismerősök, kormánypártközeli ismerősök, a városi ügyvédek, oligarchák strómanjai. Még ha tudnának is gazdálkodni, a mindent elnyelő, újjáalakuló feudális nagybirtokrendszer nem sok esélyt hagy a kicsikn ek, előbbutóbb mindenkire sor kerül. A kamara pedig, ami egyébként segíthetne nekik szerveződni, szövetkezni, együttműködni, szintén csak az előzőekben említettek hatalmi harcának terepe. Ezen belül is nagy vesztesei a rendszernek a biogazdálkodók. A vész esen fogyó erőforrások miatt növekedésük létfontosságú lenne. Az ökológiai gazdálkodásban művelt terület Európában talán egyedülálló módon nem nőtt. Mindez szomorú bizonyságot nyert az azóta lezajlott folyamatokkal, a vidék kilátásainak romlásával. A zársz ámadásitörvénytervezet szépen leírja, hogy cél lenne a vidék felemelése, a népességmegtartó erő növelése, az élelmiszerönrendelkezés javítása, de az irányvonalak sajnos nem e célokat támasztják alá. Ha a számok mögé nézünk, akkor a romló folyamatokat lát juk, amelyek beavatkozásért kiáltanak. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszáma is csökken. A tervezet ezért ugyan a munkaerőhiányt teszi felelőssé, ám ez akkor, amikor a kormány éppen a minden korábbinál magasabb foglalkoztatással érvel, elég fals. Mi ért éppen a mezőgazdaságban csökkent a foglalkoztatottság, amikor mindenhol máshol bővült? Lehet, hogy az a nagy bővülés nem is egészen valós, hanem például a külföldön dolgozók statisztikái húzzák fel? Ráadásul nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az élelmisz erfeldolgozó iparnál is ez a trend figyelhető meg. (12.20) A mezőgazdaságban továbbra is az elavult, hagyományos termékszerkezet a domináns: kukorica, napraforgó, búza, tritikálé, repce. Ezeket alapvetően nagytáblás mezőgazdasági struktúrában termelik. Ezen a rendszeren mind gazdasági, mind fenntarthatósági szempontból gyökeresen változtatni kellene, erre azonban semmi szándék nem látszik. A támogatási rendszer a területi adottságok kiküszöbölésé vel nem foglalkozik. A legjobb magyar földeken gazdálkodók épp annyi támogatást kapnak, mint akik a gyengébb, például a nógrádi domboldalakat művelik. A bogyósgyümölcstermelés haldoklik, Magyarország szörpüzemei szinte minden szörphöz külföldről behozott sűrítményeket használnak. A magyar eper, málna, ribizliszörpök legfeljebb családi biogazdasági szinten elérhetők. De, mint említettük, a biogazdálkodás nem prioritás a kormány számára. A mezőgazdaság nagyban összefügg a természetvédelemmel, a zöldfolyosóhálózatokkal, az intenzíven vagy kíméletesen művelt vagy éppen érintetlenül hagyott területek elhelyezkedésével, arányaival. A barnamezős területeken létesítmények sokasága áll lepusztulva, gazdátlanul, míg új ipari, mezőgazdasági telephelyek, napelempark ok nőnek ki gyepeken, réteken vagy korábbi szántóterületeken. A környezet- és természetvédelem területén sem lehetünk büszkék az elért eredményekre. Már részletesen ejtettünk szót az állami környezetvédelem lerombolásáról, de meg kell említeni ismét azokat a területeket, amelyek leginkább érintik a mezőgazdaságot, a természeti létalapot szolgáltatják hozzá a talajtól a beporzásig, és szintén romló tendenciát mutatnak. Teljes egészében szétzilálódik a vízgyűjtőalapú környezetvédelmi és vízügyi igazgatás. A t erületi környezetvédelmi hatóságok szakemberállománya megfogyatkozott. A vízügyi igazgatás külön egy erre alkalmatlan szervezetnél van. A nemzeti környezetikárelhárítási program sok éve sok környezeti kárral nem foglalkozik, miközben az állam felelőssége megkérdőjelezhetetlen. Alig nőtt a védett természeti területek kiterjedése, miközben számos élőhelyünk elmaradó tájrevitalizáció okán került veszélybe. Különösen nagy veszélyben vannak sok helyütt a vizes élőhelyek. Csökkent a környezetvédelmi hatóságok ka pcsolata a működési területükkel, csökkent a helyismeret, és csökkent az egyébként is csekély számú természetvédelmi őrök száma is.
