Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2201 állam, ebből a javaslatból miért k övetkezik az, hogy valaki meg akarja mondani azt, hogy milyen adaptációban állítsák színpadra a Radnóti Színházban a III. Richárdot? Csak azért ezt mondom, mert éppen Pintér Béla a minapi tüntetésen, a felszólalásában azt mondta, hogy az a színház, amelyik nem kormánykritikus, az unalmas. Hát, a III. Richárdban, most néztem meg a Radnóti Színházban, a második felvonás elején tíz percen keresztül csak a kormányt gyalázzák - nyilvánvalóan nem Shakespeare írta bele ezeket a részeket… (Közbeszólás az ellenzék s oraiból: Ez történik!) Ettől még az előadásnak súlyos problémái voltak, ezt nekem egyébként egy magánbeszélgetésben a Színházművészeti Egyetem rektorhelyettese is elismerte, sőt maga mondta, és mindenesetre azt kell hogy mondjam, hogy Pintér Béla, akit én egyébként sokra tartok, és nagyon jó színházi szakembernek tartok, alapvetően téved. Mert egy színház nem attól lesz érdekes vagy unalmas, hogy kormánykritikus vagy kormánytámogató, hogy politizál vagy nem politizál. Ez nem esztétikai kategória, nem szakma i kategória, hogy egyébként egy színház kormánykritikuse vagy nem, hogy egy előadás kormánykritikus vagy nem. Remek Shakespearedarabokat ismerünk, mondjuk, én nem tudom, ezer olyan vígjátékot tudnék mondani, vagy maradjunk akkor a Rómeó és Júliánál, hogy egy másik klasszikus darabot mondjunk, amelyben nem igazán érzékelem, hogy hol lehet az előadás, bármilyen előadás is legyen, bármilyen adaptáció is legyen, modern feldolgozásban, mai kosztümökkel, mai díszletekkel vagy valami klasszikus rendezésben, nem igazán látom, hogy mitől lesz kormánykritikus vagy éppen kormánypárti. Mitől lesz emiatt jó vagy kevésbé jó, unalmas vagy éppen kifejezetten érdekes? Tehát azt gondolom, hogy itt komoly problémák vannak, és hogy valószínűleg a megszólaló színházi szakember ek csak tájékozatlanságból, de önök nyilvánvalóan, Arató képviselő úr, módszeres, tudatos csúsztatásból, az embereknek a megtévesztésének a szándékával mondják azt, hogy a művészi szabadság megsértése, az alkotói függetlenség és autonómia megsértése a korm ányzat célja. Sőt, továbbmegyek, én azt mondtam Fekete államtitkár úrnak - gondolom, itt is elmondhatom vagy feleleveníthetem a négyszemközti beszélgetésünket , hogy nem a színházakkal kellett volna ezt a törvénymódosítást kezdeményezni, hanem a múzeumokk al. Ma Magyarországon számos olyan megyei hatókörű, nagy múzeum van, amelynek a fenntartásához az önkormányzatok nulla forinttal járulnak hozzá. És ráadásul nemcsak ellenzéki városok, hanem javarészt kormánypárti városokról lehetne beszélni, ahol vagy null a forinttal járul hozzá a fenntartó a múzeum támogatásához, vagy jóval kevesebbel, mint amennyi az állami támogatás. (20.20) Ezek a múzeumok, tisztelt képviselőtársaim, csak és kizárólag a kormány támogatásából, tehát állami támogatásból, a saját bevétele ikből és hazai kormányzati és uniós pályázati forrásokból gazdálkodnak. Ez elfogadhatatlan! Ez elfogadhatatlan! És ne felejtsék el, hogy egyébként ezeknek a múzeumoknak az esetében nagyon is régóta működik és hatékonyan műkö dik a miniszteri vétó, illetve egyetértési jog, hogy pontosan fogalmazzunk, az intézményvezetők kinevezésénél. Megjegyzem, ha jól emlékszem, az elmúlt nyolc évben, amióta ezt bevezettük, talán egyszer volt arra példa, hogy a minisztérium élt azzal a jogáv al, ami az egyetértési jogból következik, hogy megvétózta egy múzeumigazgató kinevezését; egyébként kormánypárti megyeszékhely esetében, olyan megyei jogú város esetében, amelyen maximális fideszes többség és fideszes polgármester van. Tehát még csak azt s em mondhatják önök, hogy valamiféle politikai bunkósbotként alkalmazta a minisztérium egy ellenzéki vezetésű várossal szemben. Én például nem emlékszem arra, hogy egyetlenegyszer is szóba került volna vagy fölmerült volna az a minisztériumban, hogy mondjuk , a szegedi múzeum igazgatóját, az egyébként kiváló szakember Fogas Ottót ne támogatta volna a minisztérium a kinevezésekor, amikor a Botka polgármester úr vezette többség kétszer is megválasztotta őt az elmúlt időszakban, az új törvény elfogadása óta elte lt időszakban múzeumigazgatónak.
