Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 10. kedd - 102. szám - A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő összevont vitája - ELNÖK: - TÖRŐ GÁBOR, a Törvényalkotási bizottság előadója: - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2198 Az első kérdés az, amiről államtitkár úr éppen itt a végén beszélt, amikor azt mondta, hogy persze, hát lehet az önkormányzatoknak színházat tartani, színházat működtetni, csak ha ehhez állami támogatást akarnak, akkor fo gadják el a kormány feltételeit. Kormánypárti képviselőtársaink együttműködési kényszerről beszéltek, és hozzá kell tennünk, hogy a törvényjavaslat szövege alapján ez sokkal inkább kényszer, mint együttműködés. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyű lés alelnöke foglalja el.) Mert ez arról szól, hogy a színházak esetében a kormány az önkormányzati színházaknak akkor adja oda a megmaradásukhoz szükséges pénzt és forrást, akkor biztosítja nekik a túlélés lehetőségét, hogyha megállapodást kötnek a kormán nyal, pontosabban: nem a színházak, hanem a fenntartó önkormányzatok, és teljesen nyilvánvaló módon, vagy legalábbis a Törvényalkotási bizottság ellenzéki tagjai szerint ez a fajta helyzet nem egy szimmetrikus megegyezési helyzet, ez egy zsarolási pozíció a kormányzat számára. Úgy alakult ki Magyarországon a színház finanszírozási rendszere, ez lehetne másképp is, hogy az önkormányzati fenntartású színházak közül egyetlen sincs, amely kormányzati támogatás nélkül működőképes lenne. Ez még inkább így van abb an a helyzetben, amikor a taotámogatást is önök kormányzati támogatássá változtatták. Erről államtitkár úr most itt győzelmi jelentést tett, de valójában az történt, hogy az adózók felajánlásán alapuló rendszert fölváltotta egy, a kormányzati kegyen alapul ó rendszer a kultúra finanszírozásában. Tehát az ellenzéki tagok egyik kifogása az volt, hogy sajnálatos módon, bár a megfogalmazás bonyolultabbá vált, de a lényeg nem változott: a kormány fönntartja magának azt a jogot, hogy az önkormányzati színházak ese tében, ha ezek állami támogatást vesznek igénybe, akkor közvetlenül belebeszéljen abba, hogy milyen módon választják ki ezeknek a színházaknak a vezetőjét. Ez explicite direktben benne van a törvényben. Ez nem képzelgés, szerepel a törvényben, hogy ennek a megállapodásnak tartalmaznia kell, ebbe beleértendő a vezetőkiválasztás módja is. És nyilván a kormány nem azért szeretne beleszólást a vezetőkiválasztás módjába, hogy utána azt mondja, hogy menjen, ahogy ez eddig volt, maguk a színházak, illetve a fenntartók válasszák ki az intézmények vezetőit. El is hangzott tegnap, éppen államtitkár úrtól, hogy milyen jó az a múzeumi gyakorlat, ahol a kormánynak vétójoga van. Értjük, hogy mi a kormányzati szándék. Hozzáteszem, ezt tegnap még nem tudtuk, ezt a mai expozé is megerősítette, amikor államtitkár úr nekiállt az Országgyűlés szószékéről egy politikai pozícióból szakmai véleményt mondani a színházak munkájáról. Úgy tűnik, hogy a kormány a művészet területén is jobban tudja, hogy mi kell a színházaknak, és ezt érvényesíteni akarja a pénzügyi korlátok eszközén keresztül. A másik két tekintetben is komoly kifogásaink voltak a törvényjavaslattal szemben. Az egyik arra vonatkozik, hogy egy új fajta, a taóhoz kötött támogatási rendszert vezet be a kormányzat. Ez éppenséggel a műemlék épületekre vonatkozik. Nincs abban köztünk vita, hogy a műemlékek megvédése fontos. Megkérdezhetnénk, hogy akkor miért tették tönkre a műemlékvédelem rendszerét. Ab ban sincs feltétlenül vita köztünk, hogy legyenek állami források akár adókedvezmény formájában is erre a dologra, csak azzal nem értünk egyet, hogy ezt egyébként egy másik törvényben nyújtják be akkor, amikor a taotörvényről is tárgyal a parlament normál eljárásban. Gondolom, ha ez most fontos, akkor két hete vagy három hete is fontos volt. Tetszett volna idehozni a taotörvény módosítása kapcsán, meg lehetett volna vitatni szakmailag. Végül azt üdvözöltük a bizottsági ülésen, üdvözöljük most is, hogy a kor mány eredeti tervei közül kikerült az NKA államosítása, a korábbi NKArendszer szétverése, mert a mindenki által ismert, bár elvileg titkos kormányzati előterjesztés szerint tudjuk, hogy ez volt a szándék, de ebben a helyzetben okafogyottá vált ez a bizony os Nemzeti Kulturális Tanács, amit önök beterjesztettek, és nem sok értelme van a kultúrstratégiai intézmények törvényi meghatározásának sem ebben az összefüggésben.
