Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. október 24. csütörtök - 87. szám - A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló 2017. évi C. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
202 hogy Csehország lassan már a fej lett világhoz felzárkózó valami, és egy egészen más klubban játszik, vagy egészen más kávéházban fogyaszt, mint mi. Azt is megértem, hogy ezen különbségek lecsapódnak abban, hogy egy mindenkori kormány hogy bánik a multicégekkel, de ekkora, 18szoros szaka dékot, államtitkár úr, nem tartok megmagyarázhatónak, főleg akkor nem, ha megvizsgálom a magyar bérszínvonalat. Önök előszeretettel beszélnek impresszív bérnövekményről, ugye, most már 10 százalék fölötti adatokról. Nem kívánok belemenni abba, hogy most na pjainkban, tehát nem a zárszámadás tárgyát képező költségvetés idején, hanem most napjainkban hogyan nyomja föl a bérszínvonalat, mondjuk, az, hogy önök megszüntették a kafetériát. A munkaadók ezt nyilván beépítették a munkabérbe, a kafetériaelemek megszűn tek, ettől pedig a munkabér látszólag megy föl, de az a szerencsétlen munkavállaló ugyanannyi pénzt kap kézbe. A tárgyalt időszakunkban, ugye, még nem ez volt a jellemző tendencia, tehát ne legyünk inkorrektek, ne a mostani bajokat vetítsük ki a múltra, de azt kell mondjuk, hogy a magyar nettó bérek legfeljebb a szintén sereghajtó lett vagy litván keresetekkel versenyezhetnek, versenyezhettek az utóbbi években, és nem igazán tudtunk előzni Európában. Azt látjuk, hogy mind regionális szinten, mind európai un iós szinten a magyar bérek továbbra is a sereghajtók között vannak, és ha euróban vizsgálnánk a magyar órabéreket, akkor valami egészen elképesztő leghátul kullogást találnánk Európában. Mi a baj ezzel, államtitkár úr? Én üdvözlöm a bérnövekményt, főleg ak kor üdvözölném, ha ez termelékenységnövekménnyel ugyanilyen fokon járna, mert akkor lenne fenntartható. Viszont azt is látom, hogy a - most már nem túlzás kijelenteni - tudatosan alacsonyan tartott forintárfolyam mennyit zabál fel ebből a bérnövekményből. Nem az iPhoneok példájából akarok kiindulni, ami normális forintárfolyam mellett 3040 ezer forinttal olcsóbb lenne most Magyarországon, hanem egyszerű importélelmiszerekből, amelyek egy tipikus fogyasztói kosárban, államtitkár úr, megjelennek. Ezek a tip ikus importtermékek - és bárcsak lenne nekünk mindenből itthon termelt, de sajnos nincsen - sokkal drágábbak egy tudatosan alacsonyan tartott forintárfolyamból kifolyólag, nem akarom azt mondani, hogy annak köszönhetően, inkább abból kifolyólag, és ezt a d rágulást a magyar lakosság, a magyar polgárok fizetik meg. Nominálisan lehet bérnövekményről beszélni és kell is, tehát nem akarom elvitatni azt, ami megvan ezen a piacon, azt ugyanakkor látni kell, hogy ezek rendszerben működő dolgok, súlyozni kell mindez t egyrészt az inflációs ráta hatásaival, másrészt pedig azzal, hogy az importra rakódó ilyen indokolatlan, szerintem indokolatlan terhek mennyit visznek el ebből a bérnövekményből. Itt jön az a pont, államtitkár úr, ami a multik kapcsán felmerül megint: ez a kormány nem volt elég bátor ahhoz, hogy a multicégekkel kötött stratégiai megállapodásokat górcső alá vegye, ezeket újratárgyalja. Én ezt tenném, tehát, mi a Jobbikkal ezt tennénk, újranyitnánk ezeket a fejezeteket, és kikötnénk legalább a termelékenysé gnövekménynek megfelelő bérszínvonalrendezés hosszú távú koncepcióját ezekben, tehát azt, hogy legalább szép lassan kezdjenek el az itt fizetett bérek a lehetőségekhez mérten közelíteni a nyugati átlaghoz. Ezt a közeledést önök nem tudták felmutatni az el múlt kilenc évben, és talán ez a leginkább fájó pont Magyarországon. Nem lehet ugyanis forintban mérni azoknak a fiataloknak, családosoknak a hiányát, akik távoztak Magyarországról a megélhetés lehetetlen mivolta miatt vagy amiatt, mert egyszerűen úgy érzi k, hogy egy önálló otthon megszerzésének a lehetősége politikai science fiction a számukra, vagy közéleti science fiction és elérhetetlen. Nem tudnak 15 évet adni az életükből arra, hogy LTP híján, különböző tisztességes takarékoskodási formák híján ők egy szerűen nélkülözve egy saját 70 négyzetméteres lakás miatt ezeket az évtizedeket vagy akár éveket elveszítsék. Azt is el kell hogy mondjuk, ha demográfiai célokat fogalmazunk meg, és én üdvözlöm, hogy vannak ilyenek, akkor ezeket tettekkel kell alátámaszta ni. Tehát nem elég nekünk az esti sörözés közben hangosan és nagy hangon kijelenteni ezeket a célokat, ezeket férfiasan alá kell támasztani cselekvéssel, bérlakásprogrammal, lakáscélú előtakarékosság állami támogatásával, olyan otthonteremtési programmal, amely le tud szűrődni mindenkihez; az áfarendszer radikális
