Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. december 2. hétfő - 99. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - KOCSIS-CAKE OLIVIO (Párbeszéd):
1790 600 milliárdot vettek el az egészségügytől, 16 ezer aktív ágyat felszámoltak, és 6 ezer dolgozót tettek az utcára. Ön említette október 13át. Ha valaki arra kíváncsi, hogy mire számíthat, ha az MSZP kormányoz, akkor nézze meg az elmúlt pár hét történéseit. Még meg sem száradt a tinta a választás utáni okmányokon, de máris beindult a gőzhenger. Ingatlanadót akarnak bevezetni, Zuglóban már meg is kezdték t öbb adófajta emelését, dugódíjat akarnak bevezetni, korlátozni akarják a dízelautókat, megemelnék a kerületi parkolási díjakat és a fizetős parkolás időtartamát. De azért az első dolguk mindenekelőtt az volt, hogy a múlt minden emberének helyet csináljanak , és azzal a lendülettel meg is emeljék a bérüket. Még egy szó az egészségügyről. Volt önöknek egy meredek húzása a múlt héten: leszavazták az új budapesti szuperkórházat. Leszavazta Horváth Csaba, leszavazta Tüttő Katalin, és leszavazta Gy. Németh Erzsébe t is. Azt is leszavazták, hogy a főváros 50 milliárdos többletforrást biztosítson az egészségügynek a kormányzati források mellé, mert a kormány ezeket biztosítja. (Szabó Timea: Hol van az az 50 milliárd forint?) Az ötletelés bezzeg megy a fizetős egészség ügyről, miközben a forrásokat megvágnák. Nem jó irány ez. De nemcsak ebben lopakodik vissza a múlt, hanem a közpénzek kezelésében is. Nagyon tanulságos az, ami Kispesten történt, tisztelt frakcióvezető úr. Mint közismert, a helyi szocialista vezetők arról beszélgettek, hogy aki nem keres meg évi 100 millió forintot, az hülye. Egyértelműen utaltak továbbá korrupciós technikákra, visszaosztásokra és a kispesti polgármester érintettségére. A helyi vagyonkezelőre csak mister 40 százalékként hivatkoztak, és elmo ndták, hogy majd meg kell emelni a fizetését. S amikor erről az esetről kérdezték önöket, akkor önök azt mondták, hogy nincs is itt semmiféle látnivaló. És hogy tetézzék a botrányt, azt mondták, hogy nem ismerik fel őket sem a hangjuk, sem a kinézetük alap ján, pedig a saját képviselőjükről van szó. De a múlt héten pár percre azért felismerték, olyannyira, hogy megduplázták a zűrös hírű vagyonkezelő fizetését. Megduplázták, pont úgy, ahogy a hangfelvételen beharangozták. Na, ennyit a baloldal erkölcsösségérő l és a morális érzékükről. Abba már belenyugodtunk, hogy az MSZP semmit sem változik, de ha már nem változnak, legalább ne nézzék madárnak az embereket. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: KocsisCake Olivio következik, a Párbeszéd képviselője. Öné a szó. KOCSISCAKE OLIVIO (Párbeszéd) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten Dömötör Csaba államtitkár úr idecitált egy álhírt, miszerint én közösen szeretném ünnepelni a szomszédos országokkal T rianont. Címeres naivitásról beszélt, az érzéketlenség kőbe vésett bizonyítékáról és blődségről. Egyfelől azért nehéz ilyen kioktatást elfogadni egy olyan párt képviselőitől, akik 1990ben, amikor ebben a teremben megemlékezést tartottak Trianon miatt, akk or demonstratívan kivonultak az ülésteremből (Taps az ellenzéki oldalon.) , másfelől ez egy dezinformáció volt, egy szándékosan rosszindulatú átértelmezése annak, amit én mondtam. Mert nem ezt mondtam. Ahogy azt a Magyar Állandó Értekezleten is elmondtam, a százéves évfordulóról közösen, az összes parlamenti párttal együtt, a külhoni magyarok képviselőivel együtt egységben, méltóságban kell megemlékeznünk. Viszont a szomszédos országokkal is érdemes egyeztetni, bevonni, tájékoztatni őket abból a célból, hogy ne legyen feszültség, ami a határon túli magyarokon csapódik le. Soha sehol nem mondtam mást, soha sehol nem beszéltem közös ünneplésről. Megjegyzem, nemcsak a szomszédos országoknak érdemes kifejteni az álláspontunkat, hanem az összes európai országnak é s az összes nagyhatalomnak is, mert fontos, hogy megismerje a világ, mi történt Trianonban száz évvel ezelőtt, mi történt azóta, mi volt a sorsa a külhoni magyaroknak, és hogy van egy olyan ország, amely a saját népcsoportjával határos; ha az országhatártó l megyünk
