Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 25. hétfő - 98. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1768 több ütemben megszépült a strand, csónakkikötő létesült, megépült a közösségi és sportház, amely téli időszakban is működő bowling- és fallabdapályával, szaunával és jakuzzival egészült ki. Most már sokan tesznek is azért, hogy a Balaton egész évben nyújtson tartalmas és élményszerű szórakozást az odalátogatóknak a nyári szezonon túl, tehát nemcsak nyáron, hanem télen, ősszel és tava sszal egyaránt. Ilyenek a szüreti mulatságok, a süllőfesztivál Szigligeten, a Mártonnapi vigasságok, a „Gasztrohegy” programsorozat Badacsonyban, a forraltborfőző verseny és kocsonyaszépségverseny Badacsonytördemicen, az év végi csobbanás a Balatonban Áb rahámhegyen, az újévi Szigligeten, a különböző pincetúrák az egész Balatonfelvidéken; mert, képviselőtársaim, ne feledjük: Balaton mind a négy évszakban. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! „Meddig még?” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselőcsoportjából Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi napokban a Ház hosszasan vita tkozott egy 1 százalékos adó, illetve járulékcsökkentésről, aminek a fontosságában talán meg tudtunk egyezni, ugyanakkor a maga mélységében nem tudtuk kiemelni azt, hogy ha az OECDtagországokat vizsgáljuk a foglalkoztatást terhelő adók szempontjából, az érintett tagországok között Magyarországon az adóztatás még mindig a hatodik legmagasabb ezen a téren. Azt is látnunk kell, hogy nagyobb terhek csak a belga, a német, az olasz, a francia és az osztrák dolgozókat sújtják. Azt is láthatjuk, hogy az OECDtagá llamokban ez az átlagérték, tehát az adóztatás mérőszáma 36,1 százalékos. Ez 9 százalékponttal alacsonyabb a magyar értékénél, tehát óriási elmozdulást kellene produkálnunk annak érdekében, hogy a magyar dolgozókat sújtó adótartalom legalább az átlaghoz, a z OECDtagországok átlagához közeledjen. Ennek fényében egy 1 százalékos kozmetikai jellegű járulékkedvezmény talán nem értékelhető forradalminak. Azt is szeretném elmondani, hogy az OECD által a vizsgált országokban az egykeresős kétgyermekes családok ese tében az adóterhelés átlaga kicsivel több mint 26 százalék, Magyarországon ugyanez az érték 30 százalék feletti. Tehát akármilyen családmodellt vizsgálunk, a mozaikcsaládokat, az egykeresősöket, a többgyermekeseket, egygyermekeseket, azt találjuk, hogy a f ejlett gazdaságú országok nagy többségénél lényegesen kevesebb, alacsonyabb százalékos mértékű adót kell fizetniük ezeknek a dolgozóknak, mint Magyarországon. (15.20) Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a magát adócsökkentésekkel reklámozó kormányzat bár tett kozmetikai jellegű lépéseket, ezeket ne vitassuk el, rendszerszinten még mindig egy 9 százaléknyi távolságban áll a dolgozókat érintő adóztatás tekintetében az átlagtól. Tehát egyáltalán nem mondhatjuk azt, sajnos, hogy kirívóan családbarát lenne ennek a kormánynak a viselkedése. Ha a kormány viselkedését nézzük, érdemes megvizsgálni 2010től a folyamatokat, és azt látjuk, hogy 2010 és ’18 között az adóbevételek mértéke nagyjából 58 százalékkal nőtt, miközben az EUátlag csak 30 százalék volt. Tehát nagysá grendileg dupla tempóban tudta növelni a beszedett adók mennyiségét Magyarországon az Orbánkormány, mint amilyen az uniós átlag. Erre szokta azt mondani egyegy államtitkár vagy tájékozatlan miniszter, hogy igen, a magyar bérszínvonal annyira megugrott, é s a magyar cégek annyival többet fizetnek be adó, illetve járulék formájában, hogy természetes ez a növekedés. Csakhogy ez a növekedés három faktorra vezethető vissza a gazdasági világban. Vizsgáljuk meg ezeket egyesével! Egyrészt akkor lehetne több az adó bevétel, ha a cégeknek több a nyereségük, tehát több nyereségadót fizetnek be. Magyarországon ezzel szemben egy társaságiadócsökkentés következett be, amely magyar cégeket csak 1 százalékos mértékben kedvezményezett, tehát
