Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 22. péntek - 97. szám - A Versenyképesebb Magyarországért program egyes adóintézkedéseinek megvalósítását szolgáló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1654 nincsen a magyar cégek gazdasági versenyképességével és teljesítőképességével. Ez vagy azt jelenti, hogy egy év alatt megoldották, vagy azt jelenti, hogy szóltak neki, hogy ne besz éljen már olyat, ami egyébként reális, de esetleg nem felel meg a politikai kommunikációs igényeknek. Én azt látom - cégvezetőkkel, kis- és nagyobb vállalkozókkal is beszélve, és erről Mellár professzor úr biztos részletesebben fog majd beszélni , hogy bi zony komoly gond van Magyarországon ezzel a versenyképességgel. Én egy aspektusra hadd hívjam fel a figyelmüket! Nagyon sokszor üdvözíteni szoktuk - sokszor joggal - az európai uniós forrásokat, de ahogy látjuk, a Magyarországon alkalmazott uniós támogatás i metodika révén egyre lustábbak lesznek vagy egyre kevésbé kezdeményezőek lesznek a magyar cégek, hiszen sokkal egyszerűbb megkapni egy EUs támogatást, és abból valamilyen projektet elindítani, mint azon gondolkodni, hogy a szabadpiaci verseny keretei kö zött hogyan lehet akár forrásokhoz jutni, és hogyan lehet akár ezáltal előrelépni. Tehát van ezeknek az európai uniós forrásoknak a sok áldásos aspektusuk mellett egy negatív hatása is, hogy egy picit úgy elkényelmesednek a magyar cégek, és úgy vannak vele , hogy sokkal egyszerűbb az uniós forrásokra ráhajtani, különösen akkor, hogyha ehhez politikai kapcsolatokat is igénybe tudnak venni, így a verseny sokkal kisebb, és talán innentől kezdve érthető, hogy az innovációs képessége és a versenyképessége is alac sonyabb ezeknek a cégeknek, hogyha a nemzetközi piacokra kellene hogy kilépjünk. Éppen ezért a különböző mutatók is azt jelzik, hogy Magyarország pont az innováció, az intézményi háttér és az intézményi szolgáltatás minőségének a területén, illetőleg az üz leti dinamika területén van leginkább lemaradva. Ezek mindmind összefüggnek akár azzal a kérdéssel is, amiről az imént LMPs képviselőtársam beszélt, hogy bizony az oktatás minősége jelentős mértékben meghatározza a versenyképességünket is. Éppen ezért te hát mi inkább azt mondjuk, inkább úgy látjuk, hogy Magyarországon nemhogy a versenyképesség javítása irányába teszünk óriási lépéseket, hanem sokkal inkább egy versenytorzító hatás érvényesül Magyarországon, ebbe beleértem azt is, hogy talán az Európai Uni ón belül nincs több olyan ország, ahol a politika ilyen mértékben rátelepedne a gazdaságra, és ilyen mértékben az állami akaratot érvényesítenék, és ez bizony komoly nehézségeket okoz; mint az is, hogy nagyon alacsony a magyar cégeknek, nem multinacionális cégeknek az exportképessége is, és nem nagyon látjuk azt, hogy hogyan tudnak szintet ugrani, szintet lépni a kis- és középvállalkozók, hogy hogyan tudnak adott esetben állami támogatással, európai uniós támogatással minőségi előrelépést, ugrást elérni, és ezáltal adott esetben nemzetközi piacokra is kijutni. Ebből kifolyólag mi azt gondoljuk, hogy a kormány nem tesz eleget annak, hogy a versenyképességünk javuljon. Nem elégséges az, hogy valóban esetleg több forrás áll rendelkezésre az Európai Unió részérő l a kis- és középvállalkozói szektor támogatására vagy éppen gazdaságfejlesztési projektekre, ennél sokkal többet kellene tenni, és azt gondolom, hogy Magyarországnak a hosszú távú érdeke, nemzeti érdeke is azt kívánná, hogy sok területen, de azt gondolom, ezen a területen is érdemes volna egy nemzeti minimumot kialakítani, amelyben minden politikai párt egyet tud érteni, hiszen az egyik évről a másikra nem lehet jelentősen növelni egy ország gazdasági vagy üzleti szférájának a versenyképességét. Érdemes te hát ebben hosszú távon egyetértésre jutni, és olyan intézkedéseket behozni ide a Ház elé, amelyekben a politikai pártok hosszú távon egyet tudnak érteni. Egyébként erre volt korábban példa, ezt a gyakorlatot önök felrúgták 2010 után. Korábban számos olyan terület volt, például az energetika területe, ahol, még emlékszem rá, sok alkalommal 99 meg 96 százalékos többséggel mentek át a parlamentben a különböző kormányzati javaslatok, ami annak volt köszönhető, hogy az akkori kormány leült az ellenzéki szakpolit ikusokkal, és megtárgyalták a kihívásokat és az arra adandó lehetséges válaszokat. Úgyhogy én arra biztatnám az államtitkár urat, hogy azt az üzenetet mindenféleképpen vigye el magával, hogy egyrészt az ellenzékben van nyitottság arra, hogy hozzájáruljunk és segítsünk a saját eszköztárunkkal abban, hogy ezeket a célokat el tudjuk érni, de ehhez az kell, hogy ne csak egyegy
