Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 22. péntek - 97. szám - A Magyarország Kormánya és Montenegró Kormánya között a Magyar Népköztársaság/Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság/Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság/ Jugoszláv Szövetségi Köztársaság/Szerbia és Montenegró között létre... - ELNÖK: - SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter:
1634 megelőző időszakban tanúsított az Európai Bizottság, amikor elképzelni sem tudták azt Brüsszelben, hogy Angliában majd az európai uniós tagság ellen fognak szavazni az emberek. Tehát én azt gondolom, hogy egy kicsit hátrább kéne lépni ebből a szerepből, amelyben az Európai Bizottság jelenleg van, és szerintem ebből a szempontból is jó hír, hogy a bővítés a magyar biz toshoz kerül. Hiszen végre egy olyan ország jelöltje lesz a bővítési és szomszédságpolitikáért felelős biztos, amely ezt a területet prioritásként kezeli. Én azt gondolom, hogy még az idei esztendőben meg kellene nyitni az utolsó tárgyalási fejezetet a mon tenegróiakkal. Hogyha a finn barátaink a jogállami kioktatáson túl majd egy picivel tovább látnak, és ráérnek mással is foglalkozni, akkor például mondjuk ezt az utolsó tárgyalási fejezetet meg is nyithatnák. Elvileg december 10ére tervezik a következő ko rmányközi tárgyalási fordulót, ha nem mondják le a finn barátaink, mert más dolguk lesz. Tehát reméljük, hogy ide is tudnak megfelelő erőforrásokat allokálni, és más fontos kérdések mellett majd ezzel is fog törődni a finn elnökség. Én azt gondolom, hogy a szerbek csatlakozási folyamata legalább olyan fontos, mint a montenegróiaké. Azt is egy rossz döntésnek tartom, megmondom önöknek őszintén, hogy az Általános Ügyek Tanácsa, majd az Európai Tanács sem tudott döntést hozni arról, hogy az északmacedónokkal és az albánokkal kezdjük el a csatlakozási tárgyalásokat. Tehát ha nincs pozitív visszajelzés, akkor előbbutóbb az elkötelezettség tekintetében olyan kihívásokkal szembesülhetünk, amelyekkel azért nem nagyon szeretnénk szembesülni. A képviselő úr teljesen jogosan hozta fel az eltelt időszakot. Ha megengedi, nem akarván kibújni a felelősség alól, a saját időszakomról tudok nyilatkozni önnek. Tehát amikor a hivatalba lépésem után elkezdtem áttekinteni a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos helyzetet, akkor például azt a szerintem legitim kérdést tettem föl a minisztériumban dolgozó kollégáknak, hogy az hogy lehet, hogy egy külügyminiszter, személytől függetlenül, aláír egy megállapodást, majd mondjuk, néhány hónap múlva rákérdez, hogy mi van azzal a megállap odással, és még mindig nincs benyújtva a parlamentnek ratifikációra. Tehát azt az egyszerű kérdést tettem föl, hogy vajon mi fontosabb dolga van annál az ezzel foglalkozó kollégáknak a minisztériumban, mint hogy a külügyminiszter által vagy a kormány bá rmely tagja által aláírt nemzetközi szerződést ratifikációra benyújtsa, ami nem a legbonyolultabb közigazgatási feladatok közé tartozik. Ennek nyomán aztán jó néhány, hogy is mondjam, frissítés is történt a minisztérium állományában, és azt a szabályt hozt am, hogy a kormány által aláírt megállapodást a delegáció hazaérkezését követően - mert haza kell hozni a corpust - öt napon belül be kell nyújtani az Országgyűlésnek ratifikációra. Ami meg itt, ebben a konkrét esetben volt, egyszer egy montenegrói látogat ás előtt a felkészítő anyagban érzékeltem némi bizonytalanságot a kétoldalú szerződések tekintetében. Ennek kapcsán kértem az illetékes kollégát, hogy szolgáljon valami magyarázattal, és akkor vált ez világossá, hogy az államutódlásból fakadóan a montenegr óiakkal nem végezték el korábban ezt a munkát a Külügyminisztérium korábbi alkalmazottai és vezetői. Ezért aztán azonnal azt az utasítást adtam, hogy akkor ebbe gyorsan vágjunk bele. 2017 januárjában volt az első szakmai egyeztetés a montenegróiakkal, azt követően pedig 2018 decemberében, és ezután tudtuk lezárni a szöveget. Tehát 2017 januárjától, ahogy a montenegróiak ebbe időt meg energiát fektettek, úgy tudtunk előre menni ezzel a megállapodással. Úgyhogy abszolút egyetértek önnel, én magam is felháboro dva vettem tudomásul, hogy vannak olyan emberek külügyminisztériumi alkalmazásban, akiknek valami fontosabb dolguk van annál, mint hogy öt nap alatt egy ratifikációs előterjesztést meg tudjanak írni. Azoktól mind meg is váltunk, szeretném jelezni, és most újabban érdekes módon sikerül ezt a metódust tiszteletben tartani. Úgyhogy ezért került így most ide ez a megállapodás. Tehát 2017 januárjában vettük fel a fonalat, azóta meg ennyi ideig tartott. Az én ízlésemmel még ez is ellentétes, de mivel itt két tárg yaló fél ült az asztalnál, ezért a másik félért nem tudok felelősséget vállalni. Mindenesetre köszönöm
