Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 21. csütörtök - 96. szám - A fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1524 vagy a termőföld kapcsán, csak még egyszer mondom, szeretném látni, hogy egyébként az állampolgár szintjén is javulás legyen érzékelhető. Én elsősorban valóban az építéshatósági eljárásról szeretnék b eszélni a tekintetben, hogy most már a héten vagy a második héten foglalkozunk folyamatosan azzal, hogy hogyan és miként történik az önkormányzatok leépítése. Amíg mi egyébként ezekben a padsorokban a képviselőtársainkkal nyilván forrásokat szeretnénk az ö nkormányzatoknak, és erre vonatkozóan volt ezen a héten egy javaslatunk, addig azt érzékeljük az önök részéről, hogy az önkormányzatok jogai, látva az építéshatósági eljárási ügyek teljes elvételével, illetve a vagyon elvételével is, még akkor is egyébként , ha a tulajdon nem vész el, csak ingyenes átadásra kerül sor, akkor is jelentős mértékben csorbulnak az önkormányzatok jogai. Valóban, tegnap megtárgyaltuk a helyi közösségi közlekedésre vonatkozó részt, ahol szintén azt tapasztaljuk, hogy további szigorí tás látható az önkormányzatok működésében. Visszatérve az építéshatósági eljárásokra, az építéssel összefüggő feladatellátás az államigazgatásnak egy széles spektrumát öleli fel, jellemzően egyébként egy kérelem, egyetlen szakkérdés eldöntése határoz meg e gy ügyet, egészen az engedélyeztetési eljárástól a kivitelezésig áll, a kivitelezésig, az építmény rendeltetésszerű használatáig, későbbi használatáig, és ez egy alapvető elvárás is, nincs is ezzel semmi baj. A feladat az Étv. által is meghatározottan jól elkülöníthető témaköröket ölel fel. Egyrészt aminek biztosan meg kell felelni, az a jogszerűség, míg a másik oldalon a szakszerűség követelménye, ami kritériumként megjelenik. A jelenlegi jogi szabályozás értelmében a jogszerűség elsősorban az építésügyi, míg egyébként a szakszerűség az építésfelügyeleti tevékenységgel hozható párhuzamba. A jelenlegi szabályozás keretein belül azt látjuk, hogy az építéshatósági engedélyeztetési jogkörben elsősorban a jogszerűségi szakkérdések tisztázására kerül sor, míg egy ébként az építésfelügyeleti jogkörben a gyakorlati, szakszerűségi kérdések kerülnek előtérbe, így tehát az ily módon szűkített elsajátítandó tudásanyag egy hatóság számára lényegesen átláthatóbb, használhatóbb, az azonos jellegű tapasztalatok, eljárási tec hnikák elsajátítása okán pedig gyorsabb, eredményesebb és szakszerűbb feladatellátást biztosít. A hatósági eljárások szakmai szintű résztvevői is nagymértékben elkülönülnek. Míg az engedélyezések során az építészkamarákkal, illetve az eljárásokban részt ve vő szakhatóságokkal kell szoros munkakapcsolatot kialakítani, addig egyébként az építésfelügyeleti eljárások szereplői elsősorban a kivitelezőkkel, a szakmai kamarákkal találkozhatnak, a szakmai érdekvédelmi rétegekkel, tehát tulajdonképpen a két eljárás n agyon jól elkülönül egymástól. Az eltérő szakmai orientáltság okán bizonyos szakterületeken specialitásként megjelenő hatóságok hatékonyabb segítséget tudnak adni egyébként az építésügyhöz kapcsolódó magasabb szintű feladatellátásokhoz is, így például az é pítésügyi hatóságok a jogszerűség érvényre juttatása terén szerzett tapasztalataikkal segíteni tudják a központi és helyi jogalkotást egyaránt. Ha egyébként a fentieket kifejezetten az építéshatósági eljárásokra nézem, akkor az jól látható, hogy a jól elkü lönülő hatósági feladatok az intézményi szinten is történő elkülönítést indokolják fenntartani, mert tulajdonképpen ezzel maximálisan biztosítható lenne az is, hogy a hatóságok esetleges pillanatnyi létszámproblémái se eredményezzenek olyan belső feladatát csoportosítást vagy feladatkiszélesítést, amely hosszú távon a hatékonyság vagy a szakszerűség rovására menne. Figyelembe véve egyébként a szakterületen tapasztalható egész magas szintű fluktuációt, egyegy kisebb szakterületen belül hamarabb lehetne eredm ényesen dolgozni képes munkaerőt találni egyegy kisebb területhez, mint úgy globál egészében. További problémát jelent számunkra az egyébként is a járásszékhely települési jegyzőkhöz centralizált építésügyi feladatok további központosítása - erről egyébké nt már volt szó , mely által megyei szinten is csökken az építésügyi hatóságok száma. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a lakosságnak a hatósággal történő személyes kapcsolattartás érdekében lényegesen kisebb távolságot kell megtenni a hatóságokho z. Ha egyébként a költségeit is megnézzük, akkor az a
