Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 20. szerda - 95. szám - Az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint Az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat ... - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA (MSZP):
1453 lenne helyes működnie, hogy szinte szóról szóra, például nálunk, Újbudán ez megtörtént, egy KDNPs képviselő beny újtja azt a módosító indítványt, ami egyébként a kampányban bizonyos szempontból a mi értelmiségünk körében elhangzott. Milyen érdekes világ ez! Mire számítanak önök hosszú távon ebből a szempontból? Mit gondolnak majd adott esetben, legyünk megengedőek, n éhány év vagy néhány ciklus után változik a dolog, mit gondolnak visszakapni mindebből a dologból, amit önök most itt tesznek? A külföldi példákkal kapcsolatban hadd mondjak valamit, kicsit oldva itt a feszültséget, van az a klasszikus vicc, amikor az oros z meg az angol beszélget egymással, és megkérdezi az orosz, hogy nálatok miért ilyen zöld a fű. Azért, mert mindennap locsoljuk - mondja az angol. De hát, mondja az orosz, mi is mindennap locsoljuk. Igen, igen, de mi már kétszáz éve, mondja az angol. Nem a kartam az egész viccet hosszasan végig mondani. Az a probléma, hogy tényleg lehet hozni ide bizonyos példákat, de vannak kialakult szabályok, jogrendek. Ugye tudják azt, hogy az angol parlamentben miért nem lépik át azt a vonalat? Mert a kardtávolságot nem lehet átlépni. Hol vannak ezek a típusú hagyományok, szabályok a mi parlamentarizmusunkban? Ott, azt gondolom, helyénvaló az. Sajnos fájó szívvel mondom itt, közel 30 esztendővel a rendszerváltás után, még mindig azt gondolom, hogy most próbáljuk meg kial akítani a saját magunk játékszabályait. Magam is elmerengenék azon, hogy mi minősül függelemsértésnek, mi minősül rossz gondolatnak. Ugye, itt már mindenki elmondta, hogy mióta van itt a Házban. Én ’94ben jutottam be először a parlamentbe, és azóta mindig egyéni körzetben, csak szeretném jelezni, bármilyen színű is a hatalom ebben az országban; csak hogy mindenki a saját fényezését is tegye meg egy adott pillanatban. Volt egy óriási pillanata ennek a parlamentarizmusnak. Volt egy idősebb képviselőtársunk, itt ült valahol. Nem felejtem el, éppen Németh Zsolt képviselő hozzászólt valamilyen rendkívül fontos napirendhez. A levezető elnök akkor nem Hiller István volt, hanem Kóródi Mária, ha még emlékszik valaki erre a névre, amikor is a képviselőtársam szájából valamilyen elképesztő mondat kapcsán kiszaladt az félhangosan, bocsánat, most fogok egy szót mondani, hogy „te hülye, te”. Ez pont egy olyan pillanatban volt, amikor teljes csönd volt a teremben, és ez így beszállt középre. Németh Zsolt egy pillanatra meg állt, de rutinos politikusként folytatta tovább. Leült, felpattant Kövér László, aki a teremben volt, és azt mondta, hogy most azonnal az ülést be kell rekeszteni. Az újkori demokrácia legsúlyosabb dolga következett itt be, itt a parlamentarizmus súlyos me gsértése van, ezért kéri a levezető elnököt, a Ház alelnökét, hogy most azonnal a Házbizottságot hívja össze, állítsák le az ülést, zárják le a Házat, itt most nagyonnagyon súlyos probléma van. (10.00) Kóródi Mária odafordult a két jegyzőhöz, konzultálg atott, beszélgetett, majd visszafordult, és azt mondta, hogy innen, a pulpitusról ez úgy hallatszott, hogy „te ülj le, te”. És mivel a képviselő állva beszélt, ezért vélelmezi, hogy ez nem minősül függelemsértésnek, hiszen az álló képviselőt leülésre bizta tni nem minősül semmilyen szempontból házszabályellenesnek. Csak akarom mondani ezzel - megtörtént, itt ültem, végigéltem ezt a dolgot , hogy azért onnan meg innen nézvést a világ nagyonnagyon más tud lenni. Meg, ha már itt tartunk, és megpróbálom kicsit tényleg oldani a hangulatot, hogy onnan nézvést hogyan nézhetünk ki mi, erre hallottunk itt az éjszaka során elég sok példát, és innen nézvést hogyan és miképpen látszódnak önök. Van egy nagyon egyszerű kínai tanmese, amelyik arról szól, hogy egy paraszte mbernek eltűnik a baltája, keresi mindenhol, de nem találja. Ránéz a szomszéd gyerekre, és azt mondja, hogy ez a szomszéd gyerek vihette el valószínűleg a baltáját, és azt mondja: ez a gyerek pont úgy jár, mint egy tolvaj, biztos ő volt az, ez pont úgy bes zél, mint egy tolvaj, pont úgy viselkedik, mint egy tolvaj. Majd egyszer csak, néhány nap múlva megtalálja a baltát becsúszva a sublót mögé. Ránéz ugyanarra a gyerekre, és azt mondja, hogy ez egy teljesen normális gyerek.
