Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 20. szerda - 95. szám - Az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint Az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat ... - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES (MSZP):
1414 MSZMP. Én azt gondolom, egy nagy különbség biztos, hogy van, egy pártállami világban egyrészt az állampártnak nincs akkora tagsága, a Kádárrendszerben a pártnak az utolsó években már 850 ezer tagja volt, itt viszont önök a teljes igazgatást és államigazgatást pártosították el. És nem volt akkora vagyonosodás sem, és olyan mérhetetlen korrupció, ami hihetetlen személyi vagyonosodásra ad módot ma a Fidesz párthoz közel álló tagoknak és strómanokon keresztül a politikusoknak is. Inkább én azt m ondanám, hogy a Fidesz, kedves ellenzéki képviselőtársaim, egy neokonzervatív, keresztény, autoriter, neohorthysta rendszer, ha kellene egy definíciót adnom. És természetesen a Kádárrendszerben volt hosszú évszázad óta egy nagyon nagy társadalmi felemelke dés, ha tetszik, ha nem, tömegek jutottak a hárommillió koldus országából, a cselédekből szakmunkásokká. Most meg a szakmunkásból is cseléd válik. Tehát ez azért mindenféleképpen megjegyzendő különbség, anélkül, hogy nem vágyom vissza, mert demokrataként e gy demokráciát szeretnék olyanná tenni, hogy mindenki megtalálja a számítását benne. Kövér Lászlóra szeretnék egy mondatot mondani: Kövér László nem volt MSZMPtag. Kövér László apja és a nagyapja párttag lehetett, én azt hiszem, hogy párttag is volt. Kövé r László az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében dolgozott, tehát nem volt annyira elnyomva, mint ahogy egyébként sokant szeretik ezt beállítani. Olyannyira nem volt elnyomva, hogy az akkori Sorosiroda, amelyik bent lehetett az országban, konkrétan ke reste az ifjú ellenállókat, és elkezdték őket kiképezni és egyebek, egyebek. Tehát bizonyos értelemben a nyolcvanas évek utolsó évei szabadabbak voltak a bent lévő külföldi civil szervezetek tekintetében, mint egyébként a mostani rendszer. Erről ennyit. Sz eretnék egy korábbi szakaszra visszautalni, nem csak azért, mert ismétlés a tudás anyja, de a vita óráiban többször felmerültek nemzetközi példák, a jobbikos képviselőtársam is sokat idézett belőle, az Európai Parlamentből. Szeretném tisztázni, hogy a nemz etközi példákra előszeretettel hivatkoznak, brit, német, francia, most már hallottuk az európai parlamenti példákat is, meg kell érteni, hogy ott alkalmaznak szankciókat, ez így van, de az ott dolgozó ellenzéki képviselők jogainak teljes biztosítása mellet t léteznek ezek a szankciók. Itt viszont Magyarországon már nagyon sok tekintetben csorbították a képviselők jogait, nagyon kemény keretek közé zárták őket, és most megint példátlanul erre készülnek. Tehát ezt Mátrai Márta képviselőtársnőm figyelmébe is aj ánlom, aki azt mondta, hogy nem értjük azt, amit ő mond. De igen, képviselő asszony, kristálytisztán értjük, és én kristálytisztán figyeltem az ön mondataira, az ön szavaira. Meg kell önnek is értenie azt, képviselő asszony, hogy csak akkor lehet alkalmazn i ilyen szankciókat, asszonyom, ha minden ellenzéki jogot egyébként biztosítanak alapból. (Mátrai Márta: Mindig is biztosítva volt…) Ezt ön is tudja, hogy nem így van, képviselő asszony. Korábbi felszólalásaimban elmondtam, ha marad időm, megint fel fogom sorolni tételesen, de az egész éjszakánk arról szólt, hogy minden tekintetben a Ház tekintélyének csorbítása egyben sokszor a képviselőknek a jogait, szólásjogát csorbította. Meg egyáltalán a képviselői mozgásterét csorbította az egész házszabály átalakítá sa, a részletes vita elvitele a plenáris ülésről, a bizottságok beszigorítása. Elképesztő, korábban nem így volt, és ezt ön is tudja, asszonyom, mert sokkal régebb óta képviselő, mint én, és ön élhetett a korábbi politikusok és kormányok által biztosított jogosítványokkal. Szeretnék én egyszer úgy ebben a Házban még beszélni, hogy olyan jogaink vannak, amiben ön is működhetett korábban. Ki szeretnék még térni arra, hogy önök kikérték maguknak Korózs Lajos fenyegetését, aki azt mondta, hogy egyszer ennek vég e lesz. Ez így van, aki politikusnak adja a fejét, az tudja, hogy mindennap, amikor belenéz a tükörbe, borotválkozik vagy éppen sminkel, hogy a politikai világ olyan, hogy egyszer annak vége van. Négy évről négy évre éljük az életünket. Semmi nem tart örök ké, a legautoriterebb önkényuralmi rendszerek is valahogy elfogynak. És az, hogy önök ezt fenyegetésnek vették, egyenesen bizonyította számomra azt, amit korábbi hozzászólásaimban a Horthyrendszerrel húzott párhuzamok és az akkori korlátozott parlamentari zmussal húzott párhuzamok bizonyítottak, hogy a politikai váltógazdaságot önök nem viselik el.
