Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 20. szerda - 95. szám - Az Országgyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint Az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló 10/2014. (II. 24.) országgyűlési határozat módosításáról szóló határozati javaslat ... - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA (LMP):
1335 mennyit érünk az önök szemében. Én ezt meg tudom érteni, a kétharmad, az kétharmad. De ne feledjék, hogy a kétharmad, az nem teljhatalom, nem önkényuralom, nem diktatúra és nem királyság. Mi azért jöttünk ide - vagy legalábbis én , mert ide kü ldtek. A múltkor megkaptam az egyik képviselőtársamtól, hogy: ja, listáról? Igen, mint ahogy önök között is vannak olyanok, akik listáról kerültek ide. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Nekem ez a bűnöm, hogy listáról jöttem, ez tény. De ettől még ugyanolyan jogaim vannak, mint annak, aki nem listáról jött, szerintem. A másik, hogy én nem érzem azt, hogy engem káromkodás miatt ki fognak zárni, mert nem szoktam káromkodni. De azért beszéljük már meg, hogy mi számít káromkodásnak, mert én attól ta rtok, hogy majd gumiszabályként furcsán értelmezve itt emberek valóban ki lesznek tiltva sokszor olyanért is, ami nem biztos, hogy feltétlenül obszcén. Tehát akkor fektessük le a szabályokat, írjuk le azokat a szavakat, kifejezéseket, mondatokat, amiket ma jd itt nem lehet elmondai, és majd ehhez tartjuk magunkat. A másik pedig az, hogy arra gondoltam - most nem elviccelni akarom a dolgot , hogy például körmösöket is lehetne osztogatni. Rossz vagyok, kimegyek, durr, tíz körmös, képviselő asszony, szégyellje magát, megjár önnek a körmös, mint az iskolában régen. Ott is egyszer kaptam tenyerest - soha nem fogom elfelejteni , mert nem tollal írtam a házi feladatot. Szerintem itt is meg kéne ezt próbálni. Már ne is haragudjanak, én megértem, hogy december 12e egy olyan nap volt, ami számomra is egy felkavaró élmény volt, hogy így mondjam. (Dr. Kovács Zoltán: No fene!) No fene, ez így van, engem is felkavart ez a nap, de önök nem hagytak más lehetőséget, mert hiába mondjuk itt a magunkét; már rengeteg választótó l megkaptam, hogy tulajdonképpen mi a fenének készülök én föl bármilyen törvényből, úgyse érdekel senkit, hogy mit mondunk. Bár én úgy gondolom, hogy esténként azzal töltik az idejüket, hogy megnézik, hogy mit mondtunk, elolvassák a jegyzőkönyveket, és azt tanulmányozzák, hogy mit mond ez a szerencsétlen ellenzék, ha már egyszer itt ül a parlamentben. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek lehetne önvizsgálatot tartani; ez háznagy asszonyra nem vonatkozik, mert őt még soha nem láttam olyan szituációban, hogy meg sértette volna a házszabályt. De ha már az etikánál meg a protokollnál tartunk, akkor bocsánat, köszönni nem kell annak a szerencsétlen ellenzéki képviselőnek? Bemegyek az ülésterembe - mondjuk , köszönök hangosan, és nemhogy nem köszönnek előre, mert nő vagyok - kit érdekel? , de nem is fogadják a köszönést sok esetben. Ne haragudjanak, miért nem? Ez nem tartozik bele a Ház méltóságába, hogy visszaköszönnek? Legalább visszaköszönni. Ja, merthogy én nem vagyok fideszes, elnézést, valahogy ilyen furcsa gon dolataim vannak, hogy nem vagyok fideszes, ez tény. Azt szeretném még elmondani, hogy lehet, hogy az ellenzék kicsi és kevesen vagyunk, de kicsi a bors, de erős, szokták mondani, ez is egy közmondás. Rengeteg közmondást lehetne itt elmondani önöknek, belef érne az időmbe, hogy felsoroljam az összes magyar közmondást, de ezt most nem fogom megtenni. Viszont még egyszer határozottan kérem, legyen egy kódex - ezt komolyan mondom , legyen lefektetve, hogy mely szavak nem mondhatóak ki a Házban, de akkor az mind enkire vonatkozzon, mert pont olyan van a beterjesztők között, aki nagyon sokszor átkiabál, nagyon sokszor bekiabál. Azt olvastam, hogy majd nem lehet bekiabálni. Rendben van. De akkor ne csak nekünk, mert érdekes módon sok esetben, elnézést kérek, elnök ú r, előfordul, hogy csak mi vagyunk figyelmeztetve, miközben a terem túlsó feléből ugyanúgy bekiabálások vannak. Ugyanúgy! Pillanatnyi érzelmi hatás.; szégyellem, de én is néha bekiabálok, ez tény. Bekiabálok, mert nem látok más megoldást, és felháborodok a zon, hogy nem tudom én, már hatvanszor voltam Sorosügynök meg bevándorláspárti nem tudom micsoda. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiban.) Akkor százszor. De már úgy szeretnék találkozni egyszer ezzel a Sorossal, hogy legalább ismerjem meg, ha már ez zel vagyok vádolva.
