Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 20. szerda - 95. szám - A szakképzésről szóló 2019. évi … törvény hatálybalépésével összefüggő módosító és hatályon kívül helyező rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1261 Szóval, ha csak a miniszter dönti el, hogy ki kaphat engedélyt és ki nem, az szerintünk nem jó, mert az bizony alkalmat ad arra, hogy egy személy tudása, még csak nem is a jóindulatáról vagy a rosszindulatáról van szó, hogy a miniszter akare valamelyik magániskolának adni valamilyen engedélyt, hanem nem jó soha az, hogy ha egyetlenegy személy tudása vagy képessége dönti azt el, hogy fölismeri, hogy mire van szükség vagy mire nem. Arról meg már nem is beszélve, hogy mazsolázni fognak a hazai magánintézmények. Ez módot és lehetőséget ad arra, hogy mazsolázzanak, és csak a nekik kedves, esetleg politikailag megfelelő magánintézmények kapjanak lehetőséget a további működésre. És úgy folytatódik, hogy az alternatív kerettanterv szerint működ ő köznevelési intézmény fenntartója később 2020. április 1jéig kezdeményezi a szakképzési törvény 9. § (8) bekezdése szerinti eljárást, ennek elmulasztása esetén a köznevelési intézmény működési engedélye 2020. augusztus 31én hatályát veszi. Tehát minden kinek újra kell engedélyeztetni. Ez bizony szelektálásra is módot ad, és ezt nem tartjuk jónak. Még egyszer mondom, egyszerűbb nem adni. Tehát amikor egyszerűsítésre tetszik hivatkozni, az szerintem nagyon veszélyes. S itt beszélni kell arról, hogy az alap ítványi és magániskolák túlnyomó többsége Magyarországon azokat a feladatokat látta és látja el, amelyekre az állam nem tud vagy nem akar gondot fordítani. A speciális módszereket igénylő gyerekeket a szüleik azért íratták be ezekbe az iskolákba, mert az á llami iskolarendszer esetükben valami miatt csődöt mondott. Ezek a gyerekek sajátos tanmenet kialakításával igenis fejleszthetők lennének, és nagyon sok szülőben felmerül az, hogy mi lesz akkor, ha a gyermekeik alól kihúzzák ezeket az iskolákat. Merthogy m ost ki lehet húzni. Azért is felháborító ezeknek az iskoláknak a vegzálása, mert látjuk, hogy eközben az állam adóforintokból folyamatosan magániskolákat alapít. Ebben az a legszomorúbb, legcinikusabb és legfelháborítóbb, hogy miközben a politikai elit, a fideszes jobboldal látja azt, hogy az állami iskolákban sokszor nem képződik annyi mennyiségű és minőségű tudás, mint a magánintézményekben, kiviszik a saját gyerekeiket is, sőt állami adóforintokból magánintézményeket hoznak létre; elég, ha csak Debrecent említem. Tehát önök tudják és tisztában vannak azzal, hogy az nincs. De más van. S majd megvárom én, hogy lesze, mondjuk, magánszakképző. (Dr. Vinnai Győző: Biztos lesz.) Bár a gazdag gyerekek nem a szakiskolákba mennek, ezt korábban mondtam, tehát itt n em éri meg megcsinálni. Tehát lehet ilyet bekiabálni, képviselőtársam, csak azt lássuk be, hogy önök valójában tudják, és az elit tudja, hogy mi kell egy gyereknek a XXI. században, milyen képességeket kellene fejleszteni. De ott tartunk, hogy ha van pénze d, kapsz normális egészségügyet, ha nincs, nem kapsz, ha van pénzed, el tudod a gyerekedet vinni normális oktatási intézménybe, ha nincs, akkor meg imádkozzál érte, hogy megtanul írni, olvasni meg szöveget értelmezni. Ez nem a helyes államfelfogás. Ezzel m i egyenes gerinccel, de szemben állunk, mert szerintünk nem ez az állam feladata. S azt is látni kell, hogy az elmúlt években a közoktatási innováció túlnyomó többsége ezekben a magánintézményekben - csúnya szóval - képződött meg vagy jött létre. Ezekre fi gyelni kellene, és sok jó módszert inkább általában az állami iskoláknak is át kellene tőlük venni. Nem lehet azt mondani, amit Rétvári államtitkár úr mondott, hogy egy meghatározott protokoll szerint fogják ezek után a gyerekeket oktatni. Ezt ugyan a haté ves iskoláztatásra mondta, de ugyanilyen protokoll szerint tekintenek önök a gyerekekre. A gyerekek sokfélék. Gazdag gyerek és gazdag gyerek között is van különbség. Én a II. kerületben voltam önkormányzati képviselő, és láttam, hogy néha nagyon sok problé mával küzdenek, és nagyon kellenek a speciális intézmények, mert a hiperaktivitástól egyéb más problémákig sok minden jelen van. És nem pénz kérdése. Akkor mekkora különbség van, mondjuk, egy II. kerületben született gyerek meg a putriban született gyerek között? És az államnak kell tudnia mit kezdeni ezzel, és lehetőleg úgy, hogy ne az legyen a cél, hogy ezeket a gyerekeket egybetereljük, külön rakjuk, mert szegény a szegénytől nem tud fejlődni. A nyomor nyomort szül, egymást kell segíteni.
