Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - A temesvári népfelkelésről való megemlékezésről szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - NÉMETH ZSOLT (Fidesz)
1122 felpattan egy román őrmester, elveszi, és rátapos a furulyára. A közös kincset törted össze, te balga! - kiált rá Lőrinc, a magyar legény. Ez az elbeszélés a diktatúra esszenciája KözépEuró pában. A harmincéves temesvári forradalom emléke és szellemisége olyan örökség, amely ma is összeköti, össze kéne kösse a magyar és a román nemzetet. Mégis a román forradalom értelmezésében mind a mai napig nem született meg egy általánosan elfogadott közö s értelmezés, még Románián belül sem. Meggyőződésem, hogy a románmagyar közös értelmezés Temesvárról a két nemzet közötti megbékélés előrehaladásának folyamatában fog megszületni. Harminchárom évvel az ötvenhatos forradalomhoz kötődő és a magyarországi fo rradalomhoz hasonlóan véres kézzel megtorolt romániai megmozdulások után 1989. december 15én Temesváron és az azt követő napokban Romániaszerte ismét romániai magyar, román emberek fogtak össze közös szabadságukért. A szabadság iránti vágy és a szabadság melletti kiállás kötötte össze a két népet már 1956ban is. Ötvenhat inspirációként, előképként és mintaként is szolgált számos vonatkozásban ’89 decemberének Temesvárján. (21.00) Magyarok és románok közös élőlánccal védelmezték Tőkés László temesvári ma gyar református lelkipásztor lakását a diktatúra erőszakszervei ellen, amelyek azt akarták megtorolni, hogy a fiatal lelkész a világ nyilvánossága előtt nyíltan, arcát is vállalva beszélt a Ceauescurendszerben élők szenvedéseiről, a diktatúra természetérő l. Nem túlzás azt állítani, hogy a diktatúra a szovjet típusú kommunista diktatúrák talán legsötétebbike volt. Ebbe hozott fényt egy református lelkész Istenbe vetett hite és bátor, prófétai szókimondása. Románia polgárai, köztük sokan életüket áldozva, ak ik emlékének egyébként az országgyűlési határozat megkülönböztetett tisztelettel adózik, tehát Románia polgárai hősiesen álltak ki a vallás- és lelkiismereti, a gyülekezési és szólásszabadságért, országuk visszakerüléséért a szabad világba. A keletközépe urópai rendszerváltozás utolsóként érte el Romániát, de máig érthetetlen módon egyedüliként erőszakos és véres jelleget öltött. Magyarország lélegzetét visszafojtva követte az eseményeket. A 80as években az erdélyi magyarságra nehezedő fokozódó nyomás egy re nagyobb figyelmet váltott ki az anyaországban. Az együttérzést jelentősen fokozta a menekültek ezreinek és tízezreinek megjelenése 1986tól elkezdődően, annyira, hogy a magyarországi rendszerváltozás 1956 mellett talán legfontosabb témájává nőtte ki mag át a külhoni magyarság ügye, ami aztán az 1988. júniusi falurombolás elleni erdélyi tüntetésben csúcsosodott ki, egy évvel Nagy Imre újratemetése előtt. A magyar társadalomban ’89. december 22én egyszerre tört elő a nemzeti összetartozás elementáris érzés e az erdélyi magyarsággal és a román többségi társadalom iránti együttérzés. December 22étől hosszú konvojok indultak, és szállították az ország polgárai által spontánul gyűjtött segélyadományokat a diktatúra elnyomó gépezetével harcba szálló romániai emb ereknek. A lyukas román zászló ’89 decemberében éppúgy szimbólummá vált Magyarországon, mint a lyukas magyar zászló 1956 Romániájában. Mi, magyarországiak is tudtuk, amit a romániai forradalmárok, hogy tartósan csak együtt lehetünk szabadok. Szimbolikus ös szekötő kapocs, hogy a sok román és magyar áldozat mellett magyarországi áldozata is volt a román forradalomnak. December 23án Aradon egy orvlövész megölte Tóth Sándor gépkocsivezetőt, aki egy magyar segélykonvoj sofőrjeként érkezett a városba. Román és m agyar áldozatok között nem volt és nem lehetett különbség. Amit 1956ban még meg tudott akadályozni az erőszak, ’89ben győzedelmeskedett a közös szabadság, Magyarország és Románia ismét elfoglalta a helyét a szabad nyugati világban. Amit 30 évvel ezelőtt elértünk, az ma közös felelősségünk. A magyar és a román emberek közös felelőssége egymás és a többi európai nemzet szabadságának védelmezése az EU, a NATO és más euroatlanti struktúrák keretei között.
