Országgyűlési Napló - 2019. évi őszi ülésszak
2019. november 19. kedd - 94. szám - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MOLNÁR GYULA (MSZP):
1010 nyáron pedig akár strandcélokat is szolgálhat, nagy területe van az önkormányzatnak, ahol ezt megvalósítjuk. Igen, itt jöttünk arra rá, hogy egy taohatározathoz, hogy nekem jogom van taót gyűjteni, az egy külön hatalo m. Ez olyan külön kapcsolatrendszert igényel, amit senki nem tud elképzelni, hogy egy taohatározatot meg lehessen szerezni. Ehhez kell igazán a nem is tudom, milyen tőke. Itt már nem is akármilyen kapcsolati tőke kell. A kapcsolati tőke az uszodaépítéshez egy külső személynek van meg. És itt jön be az, hogy kapcsolati tőkével rendelkező emberek kilincselnek a polgármestereknél, hogy ő el tud intézni ezt és ezt. És itt kapcsolódnék a hozzászólókhoz, hogy itt valami nincs rendben. Ha ez pályázati úton, normat ív módon működne, ha azt mondanánk, hogy cél- és címzett támogatásban, de kiszámítható módon lehetne ehhez a pénzhez hozzájutni, vagy olyan normát például lehetne, hogy nálunk van 2600 igazolt sportoló, van 26 sportegyesület, ennek alapján járhat egy sport csarnok, építhetünk. De ha nincs kapcsolatunk, vagy az a kapcsolat, amit kér, nem merjük megadni, mert nem akarunk vezetőszárra kerülni, azt el akarjuk kerülni, akkor nem jutunk ehhez hozzá. Ki kell mondani ebben a Házban, hogy így lehet a taoforráshoz hoz zájutni. Van egy sportcsarnok, amire szintén jelentkezett valaki, aki azt mondta, hogy ez igen, 2500 nézőig ha elmegyünk, akkor ő meg tudja szerezni. Megvannak a terveink kompletten, raklapnyi terv, benne van 180 millió forintunk, a taohatározatot viszont mégsem tudtuk megszerezni. A taohatározatban a költségvetés 4 milliárd forint lett volna. Az önkormányzatnak már most benne van ennyi pénze, és az önerő az uszoda esetében 1,1 milliárd forint lenne. Ebben a sportcsarnokban az önerőt nem is tudhattuk meg, m ert odáig nem jutottunk el, hogy lesz taohatározatunk vagy nem. Erről kell itt őszintén beszélni, hogy aki a tűz közelében van, és tud egy olyan papírt hozni a szakszövetségtől, attól a szakszövetségtől, amit elnök úr most nagyon megvédett… - de a szakszöv etség ezt nem adja ki olyan egyszerűen, hogy bemegy hozzá egy polgármester, és azt mondja, itt van, szép a pofája, ezt szeretnénk megépíteni, adjuk az önerőt, nem is kell a száz százalék ingyenes hozzájárulás, hanem oda egészen más dolgok is kellenek. Tehá t ha a szakszövetség maga dönthetne, akkor nálunk már épülne a vízilabdastadion, de nem maga dönt, nála van formálisan ez a jog, hogy kijelölhet valamit. A tornateremmel ugyanez van, a 2500 főt befogadó többcélú sportcsarnokkal. A Kézilabda Szövetség, mer t azzal tárgyaltunk, támogatná ezt, nagyon szeretné, de van még valaki, aki meg nem szeretné. Ahol ilyen viszonyok között használható föl taopénz, ott nagyon nehéz azt mondani, hogy százszázalékos támogatású. Ki az, akinek száz százalék? Befejezésül annyit , hogy a XV. kerület is szereti a sportot, személy szerint több cikluson át polgármester voltam. Amikor a rendszerváltást követően láttam, hogy a privatizáció viszi el az összes sportpályát, azt hittem, engem nem is fognak újraválasztani. Összevásároltuk a z állami vállalatok sportpályáit, és mindet átsoroltuk olyan övezetbe, hogy ott ne tudjanak vele mit kezdeni. Ilyen stadiont vettünk már 23 évvel ezelőtt, mint a Budai II László stadion. Én terjesztettem be személyesen, egy magánszemélytől vettük, aki a Vo lántól valahogy megszerezte annak idején. Megvettük a Vegyépszer stadionját, megvettük a Ferroglobus vállalat stadionját. (12.40) Tehát mondhatom, hogy az összest, ami még akkor nem volt valami más övezetbe rakva, összevásároltuk a sportpályákat, tehát mi tudnánk fejleszteni, de ehhez a pénzhez nem akárki tud hozzájutni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Hajdu képviselő úr. A következő hozzászóló Molnár Gyula képviselő úr, MSZP. MOLNÁR GYULA (MSZP) : Köszönö m szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Megpróbálok rövidebb és pattogósabb lenni, mint előttem szóló képviselőtársam. Mindig izgalmas, mármár tudományos elemzés végiggondolni azt, hogy hogyan, miképpen kerül egy ilyen törvényjavaslat elénk. Mi az a pillanat,
