Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 2. kedd - 81. szám - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításával és a nemdohányzók védelmével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
968 ahol tilos volt a dohányzás közterületen, óriási vitát kiváltva. Tehát nem hiszem, hogy alappal és joggal kérdőjelezheti meg az elköteleződésemet. Másrészről vannak barátaim, de mint ismert, kevés barátom van. Ezt sokszor s zámon is kérik rajtam a Fideszben, hogy túl kevés a barátom és túl sok az ellenségem. Azt tudom önnek mondani, hogy ha minden trafikos a barátom lenne, akkor az egy komoly erőt képviselne, tekintettel arra, hogy Magyarországon 4412 trafikkoncessziós jogosu lt van. Tehát 5003 koncesszió van és 4412 ember kezében van. Hogy ez nem kevés, azt jól mutatja, hogy Magyarországon 8 ezernél kevesebb háziorvos működik. (Derültség.) Tehát aki ezzel a hálózattal rendelkezne, ha rendelkezne ezzel valaki, annak valóban kom oly társadalmi befolyása volna. Én nem rendelkezem ezzel a hálózattal, kétségtelen tény, de nem tagadom, képviselő úr, és soha nem is fogom eltagadni, hogy Magyarországon az egyik célunk a dohányzás visszaszorítása, ebben egyetértek önnel, a fiatalok megvé dése. Szerintem a kereskedelem korlátozása, hogy egy gyerek nagyobb kockázat mellett, tulajdonképpen csak csalás árán tud hozzájutni a cigarettához, hogy beküldi maga előtt a nála idősebbet, és mondjuk, a multinacionális cégeknél péntek és szombat éjszaka nem tud venni cigarettát, ez igenis a hozzáférést korlátozza. Tehát megrendíthetetlen állítás az, hogy kontrollált, ellenőrzött körülmények között, amikor a trafikos a személyes egzisztenciáját kockáztatja, ha egy fiatalkorút kiszolgál, hiszen beszüntetik a trafik működését, most el fogja veszíteni véglegesen a jogát, óriási, 5 millió forintos bírságokat kell kifizetnie, nem fogja kiszolgálni a fiatalkorúakat. Napi gyakorlat volt, rengeteg fölvétel készült, rengeteg tudósítás arról, hogy a nagyáruházakban k orlátlanul szolgálták ki a szórakozni igyekvő fiatalokat péntek és szombat este mindenféle gond nélkül. Higgye el, képviselő úr, hogy a kereskedelem korlátozása, a hozzáférés korlátozása a világon mindenhol azt jelentette, hogy csökkent a dohányzás. Magyar országon is tovább kell korlátozni a hozzáférés lehetőségét, és igenis a koncessziójogosultnak a személyes egzisztenciáját kell kockára tennie, ha fiatalkorút kiszolgál. Az a trafikos, aki elveszíti a koncessziós jogát és ebből él a család, nem fog fiatalk orút kiszolgálni. El kell érnünk, hogy a fiatalkorúak ne tudjanak cigarettához jutni, ez a legfontosabb. Ami a többi megjegyzését illeti, képviselő úr, Magyarországon, ha pedig dohányzás van - ezt is világosan elmondtam, soha nem rejtem véka alá , amíg a dohányzás teljes egészében föl nem számolható, addig az államérdek és a nemzeti érdek az, hogy ennek a kereskedelme, mint minden napi fogyasztási cikk kereskedelme, az én személyes meggyőződésem szerint magyar nemzeti kézben kell hogy legyen. Nem olyan rég en, talán ma vagy az elmúlt napokban, tán tegnap az egyik képviselőtársa Fideszminisztert interpellált azzal, hogy nemzeti párt a Jobbik. Ha nemzeti párt a Jobbik, akkor önöknek is fontos kellene hogy legyen, hogy a napi fogyasztási cikkek kiskereskedelme nemzeti kézben legyen. Én csodálkozom azon, hogy ebben a Házban úgy működtek a képviselőtársaim húsz éven keresztül, hogy senki föl nem vetette azt, hogy ugyan mi a fenéért a nagyáruházak árulják a napi fogyasztási cikkeket, miért adtuk ki ezt a lehetőség et a kezünkből, tönkretéve ezzel részben a mezőgazdaságunkat, az élelmiszeriparunkat, a saját gazdasági lehetőségeinket, és a középosztályba való bekerülés esélyét is ezzel tönkretettük lényegében. Tehát az, ha a kiskereskedelem magyar kézben van, az igeni s egy kardinális, nemzetstratégiai kérdés. Másrészről, képviselő úr, vannak ebben az országban, Szabolcs megyében - vannak önnek is Szabolcs megyei párttársai és képviselőtársai - például dohánytermesztők, akik próbálnak a dohánytermesztésből boldogulni és élni. Sajnos 2010ben még 20 ezren voltak, ma már csak 5 ezren vannak. Igenis, velük is foglalkozni kell. Megjegyzem, képviselő úr, én nem csak önnel beszélek, beszélek a multikkal, beszélek a kicsikkel, és mint miniszter koromban, most is nyitva áll mind enki előtt az ajtóm, ahogy önt is szívesen láttam és bármelyik képviselőtársamat, minden vita elé szívesen állok. Én nemcsak a haverjaimmal vagy a barátaimmal beszélek, akikből, mint mondtam az előbb, elég kevés van, hanem az ellenfeleimmel és az ellensége immel is rendszeresen szóba állok, úgyhogy
