Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. július 2. kedd - 81. szám - A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításával és a nemdohányzók védelmével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről:
964 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak, a DK képviselőcsoportja vezérszónokának. Paran csoljon! ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt mondják, hogy egy csepp ecet megront egy hordó bort. Itt nem egy csepp ecet van ebben a törvényjavaslatban, hanem egy jó vödörnyi, mert azt hisz em, abban nincs köztünk vita, ebben én egyetértek képviselő úrral, amikor azt mondja, hogy abban a Házban valószínűleg széles körű egyetértés van, hogy keresni kell a módot egyrészt a nemdohányzók védelmére, másrészt a dohányzás visszaszorítására, ezen bel ül különösen a fiatalkori dohányzás visszaszorítására. (12.20) És vannak is olyan intézkedései ennek a törvényjavaslatnak - ezt Nacsa képviselő úr kedvéért mondom, aki ezt, úgy tűnik, nem értette meg Szilágyi György felszólalása alkalmából , vannak olya n részei ennek a törvényjavaslatnak, amelyek valóban ebbe az irányba mutatnak, és amelyeket az ellenzék, a Demokratikus Koalíció biztosan tudna támogatni. Nem ezekkel a típusú intézkedésekkel van tehát a baj. Kétfajta olyan probléma van, amire szeretném fe lhívni a figyelmüket, és ami miatt ez a törvényjavaslat nem a megnevezett célokat, hanem egészen más, leginkább üzleti célokat szolgál. Egyrészt nem javítja azokat a rendelkezéseket, hanem inkább ront rajtuk, amelyek létrehoznak egyfajta speciális monopóli umot ezen a területen, bizonyos üzleti köröknek osztják ki a koncessziókat akár a nagykereskedelem, akár a kiskereskedelem területén. Drága Lázár János képviselő úr, ne haragudjon, de minket az, hogy nem a multik, hanem az ön haverjai intézik a dohánynagy kereskedelmet, nem nagyon nyugtat meg, nem is érdekel, ez az önök magánügye, és ennek érdekében törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé hozni ugyan lehet, ezeket megszavaztatni is meg lehet, de azt, hogy mi lelkesedjünk eziránt, talán ne tessék elvárni től ünk. Mint ahogy a dohánykiskereskedelemben is az történik, hogy jól behatárolható, a sajtó által feltárt üzleti körök szerzik meg saját nevükön és álnéven a koncessziók jó részét, másokat pedig politikai kegyként osztogatnak szét. Önök ezt a rendszert nem hogy szeretnék fenntartani, meg is akarják erősíteni, újabb koncessziókat léptetnek be a rendszerbe, hiszen már régen kaptak a hűbéresek valami kis birtokot, most újabb birtokokat lehet osztogatni, és hasonlóképpen pedig ugyanígy megerősítik ezeket a típus ú üzleti viszonyokat. Azon meg - és nem szeretnék hosszasan erről beszélni, hiszen képviselőtársaim ezt elmondák , azokon az ügyeken, amelyeken egyszerűen a józan ész alapján változtatni kellene, mint például a fóliázás ügye, ebben pedig nem érdekli önöke t sem az üzletekben dolgozók, sem pedig a dohánykereskedelemmel foglalkozók érdeke, itt nem hajlanak arra, hogy valamilyen józan megoldást találjanak. Nyilván azt is teljesen értem, hogy mi a célja ennek a rendelkezésnek, félreértés ne essék, de akkor kell erre jó kompromisszumot találni. Általánosságban is azt gondolom, hogy ha az lenne a szándék, hogy a kiskorúak védelmét erősítsük meg, akkor bizonyára lennének olyan megoldások, amelyeket meg tudnánk közösen találni, de nyilván nem ez a szándék, ehhez önö k például nem nyúlnak hozzá. Mi a másik terület, ami ennek a javaslatnak a célja? Nyilván észlelték önök és azok, akik ön helyett a törvényjavaslatokat szokták írni ezekben a témákban, hogy az ecigaretta vagy az edohányzás egyre nagyobb szeletet hasít ki , és ismét nem az a szándék, hogy itt szabályozottabb viszonyok legyenek, meg nem az a szándék, hogy valamilyen módon védelmet nyújtsanak; az a szándék, hogy betereljék ezeket az eszközöket is a dohánykereskedelembe, nőjön a profit a nagykereskedelemben és a kiskereskedelemben, nőjön az állami bevétel is. Magyarán szólva: ez egyfajta pénzbehajtás azzal a speciális stichhel, hogy ráadásul nem is állami pénzbehajtás, hanem a magánpénzbehajtás eszközévé teszik ebben az ügyben ismét az Országgyűlést.
