Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 17. hétfő - 73. szám - Magyarország 2020. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
94 És államtitkár úr, tegye a szívére a kezét! Lakhatási program nélkül, bérlakásprogram nélkül mit ér ez az egész, ha egy átlagos bu dapesti fiatal párnak, aki gyermeket akar vállalni, elkezdeni az életét, 150 ezer forint fölötti albérleti díjat kell fizetni? Akkora kínálati szűkösség van a nagyvárosi és főleg a fővárosi ingatlanpiacon, hogy kitermelhetetlenné váltak a lakhatás költsége i. Amikor tehát ön azt mondja, hogy az Erzsébetprogram leépítése kapcsán kell itt módosítást megfogalmazni ebben a csomagban, akkor azt mondom, hogy ezzel párhuzamosan egy hasonló utalványos rendszerben egy lakhatási csomagot kéne letennünk és beletennünk a költségvetésbe. A Jobbik „Mi várunk” című otthonteremtési programja tartalmazza ezt a lakhatási támogatási szisztémát, amely egyrészt koncentrálna a gyermeket nevelő családokra, és arra, hogy ahol a legbrutálisabban szálltak el akár az albérleti, akár a lakhatási költségek, ott kompenzációra havonta több tízezres szinten számíthasson az a család vagy az a magyar fiatal, akitől azt várjuk, hogy leendő adófizető polgárokat itthon neveljen majd, és ne kényszerüljön külföldre. (18.50) Értem én, hogy a bérl akásprogram kapcsán a leggyakrabban az az elképesztő - maradjunk a „félreértés” szónál, nem akarom a „hazugság” szót használni - félreértés jelenik meg, miszerint a migrációs egyenleg megfordult - ezt már államtitkár úr is egyszer elmondta. Én nem kívánom hazugsággal vádolni, talán félreértésről lehet szó. Hiszen amikor kiszámítják azt a migrációs egyenleget, amiről önök beszélnek, akkor mit nem számolnak bele? Nem számolják bele azokat a kivándorló magyar polgárokat, akik úgy hagyják itt az országot, hogy kint dolgoznak, kinti keresetükből az itteni devizahitelüket, most már forinthitelüket - mert átalakult - fizetik, viszont, ha nem teszik le a tajkártyát, ha nem számolják fel teljeskörűen az itteni jogviszonyukat, akkor statisztikailag nem feltétlen számí tanak kivándorolt magyarnak, miközben éves szinten tízezrekről beszélünk ebben a szférában. És az idézőjeles bevételi oldalon pedig el tetszenek számolni azon határon túli testvéreinket is, akik nagyon sok esetben itt, a kisebbé vált Magyarországon igyekez nek megtalálni a számításukat. Én nem szeretném megmondani egyik magyar testvéremnek sem, hogy hol boldoguljon, bár nyilván a szülőföldön boldogulás a szívünkben leginkább üdvözítő megoldás, amikor valaki ott tud boldogulni, ahová született, és ebben támog atást érdemel. De őket beleszámolni, a határon túli testvéreinket, akik ide átköltöznek Magyarországra, a kisebbé váltra boldogulni, azok közé, akik külföldről hazatértek, mondjuk, NyugatEurópából egy vágóhíd mellől, legalábbis ferdítése az adatoknak. Ugy anez igaz a munkaerőpiaci statisztikára is, ahol sokszor el fogják még mondani, hogy 800 ezerrel több munkahely van Magyarországon, én pedig sokszor el fogom mondani, hogy ez nettó hazugság. És ki tudnánk egyezni. Tehát, ha mi megbeszélnénk az államtitkárr al, hogy 540 ezer munkahely jött létre, én megtapsolnám, és azt mondanám, hogy igen, ez valódi eredmény, és tényleg az. De belehazudni három faktort; a diákmunkásokat - több tízezerrel téríti el a statisztikát, pedig 2010 előtt a diákmunkások nem voltak be nne ebben a statisztikában, pedig nem volt egy szépreményű gazdasági korszak az akkori , másodsorban a kivándorolt magyarok egy részét is ideszámolják, akik nem számoltak fel itt mindennemű jogviszonyt, és harmadsorban a már említett közfoglalkoztatottaka t is beszámolják ide. Itt a KSH módszertanáról is vitatkozhatnánk, bár nem feltétlenül a vita szerves része, de az a módszertan, miszerint a havonta vagy hetente mindössze és minimum egyetlen órát dolgozó honfitársainkat ugyanabba a sorba számoljuk, mint a z államtitkárokat, a kétkezi munkásokat, a nővéreket, az ápolókat, ez szerintem hibás megközelítés. Ebből jön ki a 800 ezer, ha minden ilyen torzító tényezőt egy vályúba beleöntenek, jól megkeverik, aztán lesz belőle egy sajtótájékoztató, de ettől ez még n em lesz igazság. Sokkal őszintébb lenne, és egyébként szerintem az önök számára is sikeresebb, hihetőbb, hitelesebb, ha azt mondanák, hogy az, mondjuk, 540 ezer, vagy 430 ezer, vagy 380, ez is üdvözítő eredmény a korábbiakhoz képest, de semmiképpen nem érd emes termelési jelentéssé és pártértekezleti vitákká silányítani ezeket a beszélgetéseket, hiszen az őszinteség talaján állva lennének közös pontok.
