Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 25. kedd - 79. szám - Beszámoló az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek tevékenységéről 2017 című beszámoló, valamint Az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2017. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat, továbbá a Beszám... - ELNÖK: - DEMETER MÁRTA, az LMP képviselőcsoportja részéről:
795 A hozzá fordulók panaszai nyomán a biztos ismét a szegénység legégetőbb formá ival találkozott, a lakhatás, a fedél megtartása a létfenntartás egyik lényeges szempontja, ám a mélyszegénységben élők számára a kiszolgáltatottság fokozatai beláthatatlanok. Rengeteg családot érintenek ezek a problémák. Hasonlóan, mint az idősek jogainak védelme például az idősügy intézményi oldala kapcsán, és még sorolhatnánk. Pedig a jelentésben szereplő vizsgálatok kiindulópontja mindig a jelenlegi kormányzat által elfogadott Alaptörvény volt, vagyis a kormány még azokat a normákat sem tartja be sajnos , amelyeket saját maga alkotott. Engedjék meg, hogy külön szóljak a jövő nemzedékek szószólójának tevékenységéről. Különösen sajnálatos, hogy míg korábban még a jövő nemzedékek önálló országgyűlési biztosáról beszélhettünk, 2012től ez megváltozott, és mos t már csak az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettesét megillető hatáskörrel rendelkezik. Ez leginkább azt mutatja, hogy a kormánypártok szemében a jövő nemzedékek és azok szószólója már csak másodlagos - de nem ne künk. A jelentés tárgyszerűen és szakszerűen mutatja be azt a következetes munkát, amit a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes az egészséges környezethez és a természeti erőforrások és értékek védelméhez való törvényi alapjogainak érv ényesítése, érvényesíthetősége érdekében végez, szem előtt tartva az Alkotmánybíróság 28/2017es határozatát. Eszerint az Alaptörvény alapján a jelen generációt három fő kötelezettség terheli: a választás lehetőségének megőrzése, a minőség megőrzése és a h ozzáférés lehetőségének a biztosítása. A választás lehetőségének biztosítása azon a megfontoláson alapul, hogy a jövő nemzedékek életfeltételei akkor biztosíthatók leginkább, ha az átörökített természeti örökség képes a jövő generációk számá ra megadni a választás szabadságát problémáik megoldásában, ahelyett, hogy a jelenkor döntései kényszerpályára állítanák a későbbi generációkat. A minőség megőrzésének követelménye szerint törekedni kell arra, hogy a természeti környezetet legalább olyan á llapotban adjuk át a jövő nemzedékek számára, mint ahogy azt az elmúlt nemzedékektől kaptuk. A természeti erőforrásokhoz való hozzáférés követelménye szerint pedig a jelen nemzedékei mindaddig szabadon hozzáférhetnek a rendelkezésre álló erőforrásokhoz, am íg tiszteletben tartják a jövő generációk méltányos érdekeit. Súlyos mondatok, miközben a kormány szándéka és tényleges teljesítménye sajnos szembemegy mindezen követelményekkel. A leltár hosszú. Rendre sérül a megelőzés és az elővigyázatosság elsőbbsége, az állam intézményvédelmi kötelezettsége, a visszalépés tilalma. Sorozatos esetekként kell kifogásolni, hogy a környezet és természet védelmének jogszabályokkal garantált szintje egyedi hatósági döntéssel nem rontható le. A gyakorlati tapasztalatok kapcsán ismételten fel kell hívni arra a figyelmet, hogy az etikai hozzáállás mennyire fontos, mely révén a jogi eszközök olyan tartalommal gazdagodhatnak, amelyek eltérnek a hagyományos haszonelvű megközelítésektől, például a gazdasági érdekek túlsúlyától, a pia c szerepének túlzott hangsúlyozásától, és hogy a jog és etika tartósan nem válhat el egymástól. A hagyományos témakörök között sajátos aktualitása miatt megjelenik a településrendezés és településkép védelme, a táj- és természetvédelem, a vizek mennyiségi és minőségi védelme, a hulladékkezelés, az energiahatékonyság és a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi felelősségi rendszer. És nem azért, mert sok jó történt volna ezeken a területeken, éppen ellenkezőleg: mert visszalépés, hibát hibára halmozás folyik. Nem véletlenül, hiszen a jogalkotás zárt ajtók mögött folyik, kihagyva az egyeztetésekből a szakmát, az érintetteket vagy akár az ombudsmani hivatalt, mert a kormány nem azt akarja, hogy ez a rendszer az embereknek jó és fenntartható legyen, csupán azt, ho gy neki ez megfeleljen, kerül, amibe kerül. Ezért is kiemelt jelentőségű, hogy legalább az ombudsman követi e folyamatot, látleletet készít, és igyekszik érvényt szerezni a jogainknak. Említhető a közigazgatási reformprogram, ami éppen csak a függetlenségé t, a kapacitást, a hozzáférés szabadságát vette el környezetügyi intézményeinktől. A levegőtisztaság, a súlyos
