Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 24. hétfő - 78. szám - Napirend utáni felszólalások: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
737 ANDER BALÁZS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy a kérdésre gyorsan válaszoljak is: nagy meglepetés nem fog érni minket, nyilvánvalóan nem támogatják ezeket a módosító javaslatokat. Dél- és BelsőSomogy a kormánypártok számára egy elfelejtett, térképről letörölt terület, pedig tudomásul kellene venni, hogy Kaposvártól délre is magyar emberek élnek abban a megyében, Somogyország déli részén, akik ott szeretnének maradni a szülőföldjükön, ehhez viszont központi állami segítségre lenne szükségük. A múlt héten zajló költségvetési vita részemről a szakpolitikáról szólt, a nemzet napszámosaiból a hatalom alulfizetett cselédjeivé nyomorított pedagógusok érdekében szólaltam föl, most viszont a saját választókerületem érdekében szeretnék néhány mondatot mondani. Sokszor elhangzik a vád a kormánypárti padsorokból, hogy ha nekünk van egy módosító javaslatunk a költségvetéshez kapcsolódóan, akkor nincsen meg annak a másik lába, nem mo ndjuk meg, hogy honnét lehetne elvenni azokat a forrásokat, amelyeket szeretnénk átcsoportosítani az általunk preferált területekre. Nos, megvan ez a másik láb is, bizony a nersevik nagyhűbéresek kasztjához tartozó luxusparazita elit egyik jeles alakjától vennénk el ezeket az összegeket: ott van, kérem szépen, a BudapestBelgrádvasút soha meg nem térülő projektje, amire a jövő esztendőben körülbelül 63 milliárd forintot szánnak, aztán ez az egész őrület végül majd olyan ezermilliárdos tételbe fog kerülni a magyar adófizetők számára. Ez azt jelenti, hogy minden egyes magyar állampolgár, csecsemőtől az aggastyánig körülbelül százezer forintot fog kifizetni azért, hogy ez a projekt nagyrészt tízmilliárdokkal, százmilliárdokkal „Pénztáros” Lőrincet, illetve az ő köreit gyarapítsa. Mi azt mondjuk, hogy ettől el lehetne venni, és át lehetne csoportosítani ezeket a forrásokat, sokkal inkább megtérülő, hasznosuló, valóban értéket teremtő projektekre. Nos, az egyik ilyen lenne például a nagyatádi kórház ügye is. A na gyatádi kórház az egy szomorú szimbolikája tulajdonképpen egész térségünk hanyatlásának: ’76ban adták át ezt az akkor 702 ággyal működő, 800 dolgozót foglalkoztató egészségügyi intézményt, aztán 2007ben, 2012ben, tehát mind a balliberálisok, mind pedig a Fidesz itt aktív ágyakat szüntetett meg, osztályokat zártak be. A hangsúly mostanra inkább a hospicera, illetve a geriátriára helyeződött. Azért mondom, hogy ez egy szomorú szimbóluma az egész térség hanyatlásának, hiszen egy elöregedő térségről van szó , és azt kell hogy mondjam, van egy olyan érzésünk, hogy a kormányzat szeretne egyfajta elfekvőt létrehozni Belső- és DélSomogyban, ehhez viszont nekünk is lesz még egykét szavunk. A Magyar Államkincstár áprilisi jelentése szerint 331 millió forint a kór ház tartozásállománya, módosító indítványomban pedig arra tettem javaslatot, hogy adjunk a kórháznak 500 millió forintot, hiszen ez az alulfinanszírozottság, ami a számokból világosan kiderül, nagyon megnehezíti a működést, eszközbeszerzésre, a szállítók k ifizetésére így nagyon nehezen jutnak források, és ott van a CT ügye is. Felkértem egyébként a térség egyéniben megválasztott országgyűlési képviselőjét, a FideszKDNPs Szászfalvi László képviselőtársamat, hogy támogassa ezt a módosító indítványt, sajnos nem támogatta. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a javaslatnak a későbbi sorsa. A nagyatádi fürdőfejlesztés is egy kardinális kérdés lenne itt a térségben. (18.40) Az 1906tól országos hírű fürdőként használt, valóban gyógyító, varázslatos erővel bíró gyógyvíz, illetve a köré épült komplexum megérdemelné azt, hogy továbbfejlesszék, hiszen Nagyatádnak egy potenciális kitörési pontja lehetne az egészségturizmus, a város kellős közepén, egy gyönyörű park közepén fekvő fürdő erre tökéletesen alkalmas lenne. A harmadik ilyen pont Barcshoz kapcsolódik. Mi 2 milliárd forintot szeretnénk átcsoportosítani a természetvédelmi kártalanítás alapjához, ugyanis van egy régóta, hosszúhosszú évek óta húzódó történet: a kártalanításba nem vont egykori maradványterületek ügye.
