Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 24. hétfő - 78. szám - A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
732 Mindannyian, akinek van Magyarországon bankszámlánk, tudjuk azt, hogy ha a bank akar tőlünk valamit, például valamilyen, számára kedvező ajánlatot leerőltetni a torkunkon, akkor rendkívüli erőfeszítéseket tud tenni annak érdekében, hogy kapcsolatba lépjen velünk: telefonon, emailben, postán, épphogy személyesen ne m kopognak be az ajtón éjszaka. Ezzel szemben, most jól láthatóan a bankokat ez a feladat nem nagyon izgatta, hiszen csak egy uniós kötelezettségről és egy magyar törvényi kötelezettségről van szó. Úgy tűnik, ez nem nagyon ütötte át azt az ingerküszöböt, a hol a banki menedzsmentek úgy érezték, hogy érdemes ebbe a dologba némi erőforrást, pénzt, munkaidőt fordítani. Ennek következtében a banki ügyfelek nagy része nem kapott megfelelő tájékoztatást, és különösen nem kapott időben tájékoztatást, és azt sem mon dhatjuk, hogy a kormány különösebben a segítségükre sietett volna ebben a dologban, hiszen onnan sem kaptak az emberek kormányoldalról megfelelő információt. Arra telt óriásplakáton, hogy Soros Györgyöt és nem is tudom, hogy kicsodát - ja, Juncker urat - p lakátoljuk ki országszerte, ez fontos volt a kormánynak. Az nem fért bele a kormányzati propagandába, abba a néhány száz milliárd forintba, amit erre elvernek évente, hogy egyébként a banki ügyfeleket is megfelelőképpen tájékoztassák. Ez az egyik dolog, am ire fel szerettem volna a figyelmet hívni, hogy itt nem valamilyen olyan vészhelyzetről van szó, ami váratlanul állt elő, hanem arról van szó, hogy sem a bankok, sem a kormány nem végezte el a házi feladatát, azt, ami immár két éve ismert számukra egyébkén t. Nem tették meg a szükséges erőfeszítéseket, és úgy tűnik, hogy nem is észlelték, hogy ez a probléma létezik. Az a színjáték, amit a múlt héten elővezettek, az tényleg csodálatos volt, hogy azok után, hogy a Bankszövetség egyébként több alkalommal jelezt e már a kormánynak, hogy kéri ennek a határidőnek az elhalasztását, ezek után kancelláriaminiszter úr még azt mondta, hogy hát, ha majd a bankok még ennél is szebben kérik, akkor majd esetleg megfontoljuk; ahelyett, hogy simán benyújtottak volna egy törvén yjavaslatot, minden különösebb udvariassági körök nélkül. A másik dolog, amire fel szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét, az a csodálatos érvelés, amit hallhattunk a Bankszövetség képviselőitől ebben a dologban, hogy azért nem tudják teljesíteni ezt a f eladatot, mert a családvédelmi akcióterv nagyszerű családvédelmi intézkedéseinek lebonyolítását ez akadályozná. Tudják, mit jelent, tisztelt képviselőtársaim ez? Az előbb emlegettem azt, hogy a bankok nem népjóléti intézmények. Ezt szerintem egyikünk sem g ondolja róluk, és nem is különösebben a családpolitika nagy barátai. Ez pontosan azt jelenti, amire mi felhívtuk a figyelmet a családvédelmi akcióterv vitája során, hogy ez a családvédelmi intézkedéscsomag elsősorban nem a családok érdekét szolgálja, tiszt elt képviselőtársaim, hanem a bankok érdekét. Ez nem támogatási csomag, hanem hitelkihelyezési csomag, ehhez adnak önök állami támogatást, emiatt voltak egyébként vitában az Európai Bizottsággal is. Ez a csomag elsősorban banki érdekeket szolgál, és úgy tű nik, hogy most a biznisz fontosabb, mint a jogszabályi kötelezettségek teljesítése, így aztán a bankoknak is ez most fontossá vált, meg persze tudják azt, hogy mik azok a szólamok, mik azok a fogások, amivel a kormányzati szíveket meg lehet lágyítani. Talá n még egy szempontot érdemes megemlíteni: azt, hogy közben persze itt most megoldjuk rövid távon a problémát, és reménykedünk, hogy a következő időszakban valóban a bankok és a kormányzat is el fogja végre végezni a házi feladatát, itt Magyarország mellesl eg egy kötelezettségszegési eljárást kockáztat, ami ebben az esetben egy olyan kockázat, amit vállalni érdemes, hiszen ez valóban olyan ügy, amikor az egyébként vétlen magyar banki ügyfelek nem érdemlik meg azt, hogy mások hanyagsága miatt őket érje büntet és. Azt azért javaslom, hogy a kormányzat ez alkalommal, kivételesen inkább udvarias módon tájékoztassa Brüsszelt arról, hogy mik ennek a döntésnek az okai. Nyilvánvalóan tudjuk azt, akik ismerik a brüsszeli eljárásrendet, hogy ilyen esetben egyébként, ami kor egy méltányolandó közérdekről van szó, és nem valamifajta váratlan politikai ötletről, ami általában önöknél történni szokott, vagy éppen nem valamilyen üzleti érdekről, akkor a brüsszeli Bizottság, illetve a bizottsági tisztségviselők is jóval megértő bbek és együttműködőbbek.
