Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK): - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
637 a kormánypártokkal szemben előhozni, de azért egy szaktörvény esetén mégiscsak ildomos lenne több precizitással megnézni a szövegeket, megnézni, hogy pontosan mi mire vonatkozik, és ennek megfelelően váltani egymással szót, nem pedig olyan bombasztikus kifejezésekkel élni, hogy atombombákkal va n tele a törvénytervezet, ahogy Szél Bernadett fogalmaz, meg ilyen hasonló egyebekkel. Lehet természetesen persze, vehemencia kérdése, hogy ki milyen szóhasználatot alkalmaz, csakhogy az nem párbeszédet és nem előrevivő dolgot eredményez, az biztos. Köszön öm szépen. ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Kétperces hozzászólásokra van most lehetőség. Arató Gergely képviselő úrnak adom meg a szót elsőként. ARATÓ GERGELY (DK) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Pósán képviselő úr rögtön átvette az államtitkár ú r szerepét, és zárszót mondott. De ez nekünk nagy lehetőséget jelent, hiszen legalább tudunk válaszolni rá. Például el tudjuk mondani Pósán képviselő úrnak, hogy tévedni tetszik, ami a tankönyvek akkreditálását illeti, merthogy az önök minisztériuma, ugyan bár erre megvan a jogi lehetőség, sőt az új törvényben is szerepel, a gyakorlatban nem teszik lehetővé ezeknek a könyveknek az akkreditálását. És az persze egy nagyon tisztességes verseny egy piacon, amikor azt mondják, hogy itt van az állami tankönyv ing yen, vagy fizethetsz azért, hogy jobbat használj, és egyébként azt sem akkreditálom, hogy hivatalosan használhasd. A gyakorlat egyébként ez, mert a szülők fizetnek inkább, mint hogy ezekből a tankönyvekből tanítsák a gyerekeiket. Az állami tankönyvek rende lése folyamatosan csökken, mert inkább az iskolában nem hivatalos, nem engedélyezett tankönyveket használnak a saját költségükön, mint hogy egyébként az önök által ingyen adott, de sajnos használhatatlan tankönyveket használják. De hát nem ez a cél, teljes en nyilvánvalóan ez egy abszurditás. Ami a másik ügyet illeti: elfeledkezett Pósán képviselő úr megemlíteni azt, hogy nem csak a tantestületek szavazati jogát veszik el. Ha jól tudom - lehet, hogy ebben tévedek , ön nem dolgozott közoktatásban, a felsőokt atást ismeri jobban, a közoktatásban más egy tantestületnek a működése és más a dolgozói értékezleteknek a működése, más szempontok merülnek fel, más módon működik, más emberek vannak ott. Hogy mennyivel többen, az attól is függ egyébként, hogy milyen az ö sszetétele az iskolának, ez más egy szakképző iskolában például, ahol nagyon gyakran viszonylag sok olyan ember van, aki a szakmai hátteret biztosítja. De ami ennél a lényegesebb: és mi történt mindenki mással? Hallhatta szószóló asszony hozzászólását, aki elmondta, hogy a nemzetiségeket hogyan érinti ez a változtatás. Mi a helyzet a szülői képviselővel? Mi a helyzet a diákok képviselőivel? Ne vicceljenek már, képviselő úr! Ami meg azt illeti, hogy aki a szabad tankönyvválasztásért szól, az a tankönyves lob bi része: akkor én a kenyeres- meg a tejeslobbinak is része vagyok, mert szeretném, ha minden gyereknek jutna enni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Szabó Szabolcs képviselő úrnak adom meg a szót két percben . SZABÓ SZABOLCS (független) : Köszönöm szépen. Akkor térjünk vissza az érvényben lévő törvényi szabályozásra. Ebben az szerepel, elmondom még egyszer - ha kell, ötször is el fogom mondani , hogy az igazgatóválasztás kapcsán a törvényben foglalt szervezete k, közösségek, személyek és a fenntartó véleményének kikérésével nevezik ki az igazgatót. Ez kerül most ki ezzel a módosítóval. A törvényben nem tantestület, hanem nevelőtestület van. „Alkalmazotti tanács” kifejezés nem szerepel, rá lehet keresni. Iskolasz ék van, iskolatanács, szülői munkaközösség - egyiknél sincs taxatíve leírva, hogy nekik véleményezési joguk van. Tehát ha arról beszélünk, hogy ki ismeri jobban a törvényt, akkor
