Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
635 ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Pósán László képviselő úr jelentkezett hozzászólásra. Öné a szó. DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm szépen. Azért kértem szót, mert számos dolog elhangzott, amire, azt gondolom, illene reagálni, és a két perc ahhoz viszont kevés. Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az az érzésem, elhallgatván az előttem szólókat, hogy igaz az az állítás, miszerint a tények tolakodó közelsége megzavarja a nagy ívű koncepcióalkotást. Itt nagy ívű koncepciók és felvetések voltak, viszonyla g pontatlan vagy akár teljes mértékben hiányzó tényismeret nélkül. Engedtessék meg, hogy mondjak néhány konkrét példát! Az egyik ilyen témakör, hogy hány éves kortól és hogy menjenek a gyerekek az óvodába és az iskolába. Itt már nagyon sokan egész egyszerű en kriminalizálják ezt a felvetést. Elő kellene venni a szöveget és elolvasni! A szövegben világosan ott van, hogy a szülő kérelmére történik, ha halasztást kérnek, lehet halasztást kérni. Szülő kérelmére, óvodavezető, védőnő egyetértésével, a gyermek jogo s érdekeit szem előtt tartva meg lehet hosszabbítani, felmentést lehet adni. Tehát nem is értem, hogy miért kell ezt ilyen értelemben kriminalizálni. Jó néhány egyéb példát is lehet hozni, csak elő kellene venni tényleg a szöveget, és ragaszkodni ahhoz, ho gy a tényekről beszéljünk, nem pedig mindenféle légből kapott dologról. Számos kérdés felvetődött, amit megint nem tudok hova tenni. Az egyik ez a bizonyos magántanulói jogviszony. Meg kellene nézni itt is a szöveget! Magántanulói jogviszony helyett egyéni munkarend engedélyezéséről beszél, és konkrétan azt is nevesíti, hogy a tankötelezettség iskolába járással történő teljesítése alóli mentesítés, ahogyan eddig is. Egész egyszerűen az a helyzet, hogy itt egy olyan típusú szabályozást szeretnénk behozni, am it már említettem az elején is, hogy annak a lehetősége szűnjön meg, hogy iskoláktól függően hihetetlenül eltérő eljárási és érvelési logika mentén történjen ennek a megadása, hanem legyen ebben valamiféle konzekvens egység. Ha már itt tartunk, nem tudom s zó nélkül hagyni, amit Bősz Anett mondott, hogy a magántanulói státusz segítségével, ami eddig volt, menekítette ki - valahogy így fogalmazott ön - a középosztály tiltakozásképpen a gyermekeit az iskolarendszerből. Bizony, ha ön így értelmezi, persze ez sz íve joga, csak szeretném elmondani, hogy a ’1819es tanévben a statisztika szerint 1 millió 140 ezer diákból 8046 volt magántanuló, ez 0,7 százalék. Nyilvánvalóan nem azt mondom, hogy ez kevés, de azért erre azt mondani, hogy a középosztály en bloc egy il yen nagy kimenekítést csinál, azt gondolom, ez a számoknak elég érdekes értelmezése. De természetesen mindenkinek szíve joga a különböző számokat úgy értelmezni, ahogy akarja, csak nem kell feltétlenül megkérdőjelezhetetlen igazságként elmondani. Azt mondt a VargaDamm Andrea, hogy egyetlen progresszív intézkedés a pedagógusokra vonatkozóan nincs. Nem tudom, ki mit ért progresszivitás alatt, de azért azt ne hallgassuk el, hogy például ez a törvény megváltoztatja a köznevelési törvény 62. §ának (6) bekezdésé t, ez az óraszámok csökkentését tartalmazza egyébként, ha megnézi. Ugyancsak a pedagógusasszisztensek kapnak pedagógusigazolványt, ami eddig nem volt, és pár ilyen dolgot azért még össze lehetne gereblyézni ebből, csak el kellene hozzá olvasni a törvényszö veget. Előjött problémaként, felvetésként az osztályozás, szöveges értékelés kérdése. Nyilvánvalóan ez komoly pedagógiai, mondjuk így, nézetek, hitek, nézőpontok kérdése, ahogy Arató képviselő úr szerintem helyesen mondta, ez régóta ütköző kérdés nemcsak s zakpolitikai téren, hanem a különböző szakmai szervezetek és szakértők szintjén is. Én egy dolgot szeretnék csak ezzel kapcsolatban felvetni. Most is van arra egyfajta protokoll azon iskolákban, akik szöveges értékelést végeznek, hogy iskolaváltás esetén h ogyan és mint kell a gyerekek számára az ottani értékelést átültetni az osztályozás kategóriájába, hogy az iskolaváltás ilyen értelemben megtörténhessen. Hogy ez most mennyire problematikus vagy nem problematikus, ebbe nem kívánok belemenni, mert itt is re ngeteg példát találunk pró és kontra. De ha van erre eljárás és protokoll most, akkor csak kérdezem, hogy
