Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
627 A jövőben nagyon úgy néz ki, hogy jórészt ennek a módosításnak köszönhetően ennek a lehetősége elmegy, és kénytelenek lesznek a központi tankönyve t használni. Főleg úgy, hogy bizonyos értelemben még mondhatnánk azt is, hogy egy kicsit meg is fenyegetik az iskolaigazgatót, aki ezt engedi a pedagógusnak - mert általában ez csak ott működik, ahol az igazgató azt mondja, hogy csináld, ahogy akarod, nem foglalkozunk a központi tankönyvvel , merthogy beletesznek egy ilyen passzust, hogy „ha az óvoda kivételével állami szerv vagy felsőoktatási intézmény által fenntartott nevelési, oktatási intézményben olyan nevelési, oktatási vagy tájékoztató tevékenység folytatására kerül sor, amely a köznevelési jogszabályok súlyos megsértése révén a gyerek, tanuló Alaptörvénybenfoglalt jogainak megsértését eredményezheti”, és így folytatják, akkor ki lehet rúgni az igazgatót. (14.30) Az engem nagyon érdekelne, hogy mi az az olyan nevelésioktatási vagy tájékoztató tevékenység. Tehát ez vonatkozik a - hogy szokták mondani a Mi Hazánk Mozgalomban? - a melegpropagandára vagy nem tudom, mire. Ez ez akarna lenni vagy a Soros úrra vonatkozik, vagy migránsokra? (Arató Gergely : Szabadság, egyenlőség, testvériség!) Szóval, mi az a nevelésioktatási vagy tájékoztatási tevékenység, ami alapján gyakorlatilag bármikor ki lehet rúgni majd egy igazgatót? (Dr. VargaDamm Andrea: Igen, ez ilyen.) Szóval, ez tényleg érdekelne, hogy ez ho gy valósul meg, mert szerintem ez így, ebben a formában nincs rendben. Ezért sem mennek az egyetemi hallgatók sokszor pedagógusnak, mert megmondják neki, hogy konkrétan mit tanítson, melyik órán mit mondjon, melyik oldalról mit vetítsen ki, plusz még ha vé letlenül van benne ambíció, és intézményvezető lesz, akkor meg szembesül egy ilyen törvénnyel, ami azt mondja, hogy ja, ha bal lábbal kel föl az ő kinevezője, akkor gyakorlatilag azonnal kirúgható. Persze, hogy inkább elmegy a magánszférába dolgozni, hiába lenne meg benne egyébként az elkötelezettség. Visszatérve még a pedagógushiányra, önmagában azt is el lehet fogadni, és egy ilyen pótmegoldásként lehet, hogy én is ugyanezt csinálnám, sőt elég valószínű, hogy az óraadók heti óraszámát megemelik 10ről 14 órára, hosszú távon ez sem ideális megoldás. Persze, pontosan tudjuk, de egy ilyen átmeneti időszakra biztosan jó, csak lassan szeretnénk látni, hogy mi a végső megoldás. Hogy fogják azt kezelni, hogy pedagógushiány van, és a jövőben még nagyobb lesz, ha u gyanígy alakulnak a számok a felsőoktatásban? Aztán itt sokan beszéltek már a magántanulói státuszról. Zárójelben: én tudok konkrét számokat mondani, mert vagy egy hónapja kértük ki közérdekű adatigényléssel a magántanulók státuszát, mert persze hallottuk, hogy probléma van, és készül valami. Kikértük, meg beszéltünk néhány emberrel. Tavaly nyolcezerháromszázvalamennyi magántanuló volt. A teljes, pontos számra nem emlékszem, de nyolcezerháromszázvalamennyi magántanulói státuszban lévő gyerek volt a közo ktatásban. És ahogy itt el is hangzott, ez egy valóban nagyon összetett csoport. Vannak olyanok, akiket voltaképpen az iskola egyes pedagógusok közreműködésével próbál eltüntetni az iskolából, mert úgymond csak zavarná az oktatást; ez viszonylag gyakori ér v mostanában a közoktatásban, hogy bizonyos gyerekeket így kiraknak, belőlük is van. Van az a csoport, amit Tapolczai Gergely említett. Vannak azok a gyerekek, akik beleesnek valamilyen trükközésbe. Van egykét olyan intézmény, amely trükközik a magántanul ói státuszokkal. Mondjuk, erre a hivatal szokott figyelni, és akkor ezeket vagy megbünteti, vagy be is záratja, ilyenre is volt példa. És persze van egy olyan része ezeknek a gyerekeknek, valószínűleg talán ez lehet a legnagyobb ezek közül a csoportok közü l, akik azért magántanulók, mert a szülő hisz abban, hogy ő tud jobbat nyújtani, mint a magyar közoktatás. De teljesen mindegy, hogy melyik csoportot nézzük, 8300 gyerekről beszélünk. Ez a közoktatásban bent lévő gyerekek minimális része. Tényleg nem is sz ázalék, hanem töredék, hogy a Felmegyek a miniszterhez című filmet idézzem, amiben Páger Antalt így hajtják el, hogy nem lép be
