Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 21. péntek - 77. szám - A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
603 bezárnának olyan kapukat, amelyek a középosztály azon tagjainak szólnak, akik szintén nincsenek megelégedve az állami oktatással, és valami jobbat szeretnének a gyermekeiknek, amiről úgy gondolják, hogy sokkal inkább megfelelő az ott kapott tudás, kompetenciák halmaza a XXI. század kihívásainak. Kérdezem én, hogy ha valóban komolyan gondolják azt, hogy össztárs adalmi érdek az, hogy a gyermekek, a fiatalok, a diákok minél tovább iskolába járjanak, akkor mi a helyzet például azzal, hogy 18ról 16 évre csökkentették a tankötelezettségi korhatárt Magyarországon. Mi a helyzet azzal, hogy ha megnézzük - amiről itt töb bször volt szó, nagyon helyesen egyébként, a korai szocializációnak a fontosságáról , akkor olyan lényegi területekre alig jut költségvetési forrás, mint például a „Biztos kezdet” gyerekházaknak a programja. Miért van az, hogy a tanodaprogram kétségek köz t leledzik, és nem tudni, hogy mi lesz velük. Önök 2,5 milliárd forintot szántak egyébként erre a programra a jövő évi költségvetésben, mi ezt megdupláznánk, ugyanis ha tényleg komolyan gondolják azt, amit itt az előbb Pósán képviselőtársam is elmondott, h ogy a korai szocializáció fontos dolog, hogy fontos dolog az, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok ne essenek ki a közoktatás világából, akkor ezekre a területekre is fokozottan kellene koncentrálni. Mi úgy látjuk, hogy a közoktatás keretei közöt t ez most így nem fog megvalósulni, már csak azért sem, mert - többször elhangzott, de újra és újra elő kell venni - egy Heckman nevezetű Nobeldíjas közgazdász világosan kimutatta, hogy az oktatási ráfordítások megtérülési rátája az idő előrehaladtával cs ökken, a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi rétegek esetében ez a csökkenés pedig sokkal meredekebb, és önök ezt teljesen figyelmen kívül hagyják. Nem én mondom ezt, hanem az a költségvetési tervezet, amelyet itt tárgyaltunk a napokban. Szóval, ez s emmit nem fog javítani a most fennálló helyzeten. Az, hogy önök az iskolaigazgatókból kvázi helytartókat csinálnak, az, hogy a véleményezési jogot ennyire beszűkítik, az nem fogja javítani az oktatás állapotait Magyarországon. Mi azt mondjuk, hogy a legink ább érdekelteknek, valóban a tantestületnek, a szülőknek és a diákönkormányzatoknak érdemi beleszólása kellene hogy legyen abba, ami a leginkább érinti őket. Én elhiszem azt, hogy az önök számára ott a kormánypárti padsorokban sok esetben nagyon kínos volt az az egymást követő botránysorozat, amely mondjuk, a kérdéses intézményvezetői kinevezések miatt kirobbant Magyarországon, amikor egyegy tantestület túlnyomó többsége, 95100 százaléka támogatott egy igazgatójelöltet, amikor mellette voltak a szülők, me llette volt a diákönkormányzat, és önök, mondjuk, e helyett az igazgató helyett, aki adott esetben már 16 éve regnált intézménye élén, egy fideszes pártkomisszárt állítottak oda, egy fideszes önkormányzati képviselőt, nyilván pedagógiai végzettséggel,de mé giscsak kilóg a lóláb. És elhiszem azt, hogy ezek a botrányok az önök számára kényelmetlenek voltak, viszont Orbán Viktor tavaly azt mondta az Európai Parlamentben, hogy soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik ellenvéleményt fogalmazn ak meg. Most nem is kell őket elhallgattatni, mert ez az ellenvélemény tulajdonképpen meg sem születhet majd. Nem egy elegáns lépés, azt kell hogy mondjuk. Az iskolákat centralizált, bürokratikus és adminisztratív rendszerré züllesztették, ahol bizony nagy on erős a konkrét politikai beavatkozás és a kontroll lehetősége ilyen formában. A erőforrásokat és a folyamatokat sztenderdizálták, ahelyett egyébként, hogy visszaadnák az intézményeknek azt a szakmai, személyi és költségvetési autonómiát, amit véleményün k szerint meg kell hogy kapjanak ahhoz, hogy Magyarországon a közoktatás állapotai javulhassanak. Lehetne itt sorolni a törvényjavaslatból az újabb és újabb pontokat, ilyen például akkor a tankönyveknek a kérdése, és nem véletlenül nyilatkoznak úgy, hogy e z tulajdonképpen az utolsó ütés, amit a szabad tankönyvválasztásnak bevisznek, és ezzel kivégzik ezt a dolgot. (12.40) Mi azt mondjuk, hogy megrendelőket informáló és valóban független tankönyvértékelési rendszerre lenne szükség Magyarországon, mert az az egyenrendszer, az az uniformizált valami, amit
