Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 20. csütörtök - 76. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
476 Ha sonló a helyzet a felsőoktatásban is. Nem mesélem el ezt most részletesen. Ugyanez a helyzet: egy lassú elsorvasztás a felsőoktatás sorsa. Éppen annyi pénzt kap mindig a felsőoktatás, hogy ne omoljon össze, ebből a szempontból kétségkívül jobb helyzetben v an, mint az egészségügy, amely annyit sem kap, amennyi a rendszer életben maradáshoz elég, de annyit sosem, hogy egyébként fejlődhessen. Persze, tudjuk, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy önöknek van egy nagyszerű modellje a felsőoktatás privatizálásá ra, amit Corvinusmodellnek hívnak. Nyilván az a cél, hogy az egyetemek boldogan meneküljenek majd a privatizálásba a fölöttébb szűkmarkú állami költségvetés markai közül, és vállaljanak egyébként olyan kockázatot, amit a Corvinus is vállal, és aminek ma m ég messze nem tudjuk, hogy hosszabb távon mi lesz a következménye. Végül hadd említsem meg, ha már a tudásgazdaságról beszéltünk, azt is, hogy természetesen a költségvetés átvezeti a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézethálózatának elrablását. A költsé gvetés átvezeti azt a típusú einstandolást, amit önök végrehajtottak; nagyon hasonló a kultúrához. Eddig nem volt pénz tudományra. Eddig hiába adtak be az ellenzéki képviselők olyan módosító indítványokat, amelyek a kutatásra szolgáló források növelésére i rányultak volna. Most, hogy már a kormány magáévá teszi ezt az intézményrendszert erőnek erejével, most hirtelen került pénz a kutatóintézeti hálózat támogatására. Ajánlok egy nagyon praktikus megoldást: hagyják ott az intézményhálózatot az Akadémiánál, és adják oda ezt a pénzt az Akadémiának. Ők majd tudni fogják, hogyan kell felhasználni ezt a pénzt annak érdekében, hogy a magyar tudomány fejlődjön. Önök nem nagyon mutattak különösebben nagy sikereket ezen a területen. Ha már szóba hoztam a pedagógusok bé rét, akkor hadd említsem meg a közszféra egyéb területeit. Mi a helyzet a közszféra egyéb területein? Tényleg csak néhány példát ragadok ki. Szabó Sándor képviselő úr már említette az önkormányzati közalkalmazottak helyzetét. Ismét csak ígéret szintjén van számukra béremelés, az is egy olyan rendszerben, ahol egyébként majd ennek a forrásnak egy jó részét más önkormányzatoktól veszik el. Ez nyilvánvalóan nem egy tisztességes megoldás. Az önkormányzati közalkalmazottak esetében lényegében tíz éve nem történt érdemi, átlátható, bértáblaszerű bérfejlesztés. Mi a helyzet a kormányhivatali rendszerben, vagy általánosabban - bocsánat - a központi közigazgatás rendszerében? Önök nagyon büszkék voltak arra, hogy az az új rendszer, amit önök bevezettek, azok az új kö zszolgálati törvények majd mennyire fogják motiválni a kormánytisztviselőket. Kiderült két dolog: az egyik dolog az, hogy valójában a kormánytisztviselőknek csak egy köre kapott béremelést egyrészt meglehetősen önkényes szempontok szerint, másrészt ráadásu l pontosan azok maradtak ki rendszerszerűen is a béremelésből, akik a leginkább kapcsolatban vannak az állampolgárokkal, tudniillik a megyei kormányhivatalokban dolgozó kormánytisztviselők. Azt, hogy ez nem egyfajta ellenzéki riogatás, szerintem nagyon vil ágosan mutatja, hogy a kormánytisztviselők az önök által vezetett új rendszerről és az önök által ígért új illetményrendszerről a lábukkal szavaztak. Gulyás Gergely miniszter úr ismerte el a parlamenti bizottsági meghallgatásán, hogy 2500 kormánytisztvisel ő hagyta ott ez a rendszert. Meg lehet nézni, kedvenc példám, hogy a Nyugati és a Keleti pályaudvaron nyitottak egy vadonatúj kormányablakot, amelyek egyébként jól is mentek egészen addig, amíg bezárták őket, állítólagos tervezési hibákra hivatkoztak, mikö zben mindenki, aki ezt a rendszert ismeri, tudja, hogy egyszerűen arról van szó, hogy nem volt olyan kormánytisztviselő, akit oda lehetett volna ültetni. Összességében tehát azt tudom mondani, ez a példa is mutatja, de mutatják az oktatásra vagy a kultúrár a vonatkozó példák is, hogy miközben önök nagyon szívesen hivatkoznak a nemzeti érdekre, valójában nem fektetnek be a közszolgáltatásokba, valójában a közszolgáltatások lassú kivéreztetése zajlik. Jobb a helyzet, mindig választanak ’1213as adatokat. A Sz éll Kálmántervvel, amely kétségkívül talán a Bokroscsomag óta a legnagyobb megszorító csomag volt a magyar költségvetések történetében, a közszférának számos területéről vontak el forrásokat, és ebből valamennyit lassan visszacsöpögtetnek. Van, ahol már el is érték a 20072008as szintet, ehhez külön
