Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 20. csütörtök - 76. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):
474 ugyanezt nem érdemli meg. Nem érdemli meg azt, hogy azt a modellt tovább működtessék, amit egyébként annak idején a szakma széles körű egyetértésével alakítottunk ki, és aminek az volt a lényege, hogy legyenek érdekeltek abban a színházak vagy általáno san a kulturális intézmények, hogy találjanak támogatókat, hogy legyen egyfajta partnerség, hogy kezdjük el bevonni az üzleti szférát is a kultúra finanszírozásába az állami források mellett. Ehelyett önök mit tettek? Azt tették, hogy megszüntették ezt a r endszert, mondván, hogy visszaélések vannak. A visszaélések ellen semmit nem tettek egyébként nyolc éven keresztül, de utána megszüntették ezt a rendszert a visszaélésekre hivatkozva, majd beállítottak egy állami összeget. De persze már tudjuk, az állami ö sszegből csak az kaphat, aki kellően jól fekszik a kulturális kormányzatnál. Meg lehet nézni, hogy hogyan osztották el ezt a pénzt. Minél közelebb van valaki önökhöz, az önök ízléséhez, az önök politikájához, időnként az önök pártjához, annál inkább számít hatott arra, hogy támogatást kapjon. Akik a legtávolabb vannak, azok az alternatív színházak, akik időnként még politikai kérdéseket is mernek feszegetni, ezek a színházak viszont gyakorlatilag elestek ettől a támogatástól, alig kapnak támogatást - az Átri um például egyharmadát kapja annak, amit korábban taóból összegyűjtött , magyarán szólva, őket megszüntetésre, éhenhalásra ítélik. Ez egy picit rosszabb helyzet, mint ami a Kádárkorszakban volt, amikor volt legalább egy tűrt kategóriája ennek a fajta alt ernatív kulturális világnak. Önök ezt a világot nyilvánvaló módon meg akarják fojtani, egyébként közben pedig oda, ahol önök azt gondolják, hogy önöknek barátságos arcok vannak, oda pedig valóban számolatlanul megy a közpénz. (Szilágyi György elfoglalja he lyét a jegyzői székben.) Hadd említsek meg még egy példát! - és tényleg folytathatnám ezt a kulturális sort az önök kultúrpolitikájáról. Ugye, létrehoztak a filmiparban és a filmtámogatás rendszerében egy - hogy fogalmazzak finoman? - személyre szabott re ndszert, amely a korábbi filmügyi kormánybiztos személyére volt kialakítva. Arról biztosan egy más alkalommal is beszélgethetnénk, de erre most nincs mód, hogy ez a modell mennyire működik jól, mennyire nem működik jól. Szerintem méltányosan el lehet ismer ni, hogy hozott egyébként eredményeket is. De semmilyen módon nem látjuk, hogy mi a kormány stratégiai elképzelése a magyar filmügyben. Hogyan gondolja Vajna András nélkül folytatni a kormány? Azt látjuk, hogy a költségvetési pénz megvan, de hogy mi történ ik ezzel a területtel, mi történik ezzel a forrással, erre lényegében semmilyen kormányzati koncepció sincsen. Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy az önök kultúrpolitikája - és ennek ez a költségvetés kiváló lenyomata - lényegében azt tartalmazza, hogy kizárólag a politikai hasznosság, kizárólag az önök kormányzati céljai számítanak, a kultúra autonómiáját, ugyanúgy, mint bármilyen más autonómiát, nem bírják igazából elviselni, kiéheztetik, tönkreteszik azokat a műhelyeket, amik egyrészt jelenthetné nek egyfajta frissességet, alternativitást, ami, tudjuk mindannyian, hogy a művészetben mindig egy nagyon fontos tényező, ez viszi előre a művészetet, a kultúrát. Azok az alkotók, akik egyébként nem illeszkednek be a fennálló rendbe, akármilyen rendről van szó, mindenképpen ezt kihívják, és nem kap megfelelő támogatást, sőt tovább sorvad a kultúra hajszálgyökérzete, azok a kulturális intézmények, vidéki és akár fővárosi közművelődési intézmények, múzeumok, közkulturális intézmények, és az ezekben dolgozó em berek, akik egyébként életben tartják a magyar közművelődést és kultúrát. Mi a helyzet az oktatásban? Nagy örömmel hallgattam az előttem szóló képviselő úr hozzászólásának egy részét, tudniillik azt a részt, amelyik azzal foglalkozott, hogy mennyire változ ó világban élünk. És én ebben mélyen egyetértek vele. Valóban, a robotizáció, a klímaváltozás és általában az egész gazdasági változás vagy a gazdaság átalakulása, az kiált azért, hogy újfajta gazdasági modellekben, újfajta termelési modellekben gondolkodj unk. De a kormány erről csak beszélni szeret, tisztelt képviselőtársam, cselekedni nem. Egy tudásalapú gazdaság, egy zöldgazdaság az oktatásnál kezdődik. Az ott kezdődik, hogy egyébként érdemben költünk erre a területre. Nem az
