Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 20. csütörtök - 76. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (Jobbik):
464 Az első az, hogy a mai napig minden negyedik magyar gyermek az országhatáron túl születik meg, sőt a Nyugatra vándorlás következtébe n minden hatodik gyermek már NyugatEurópában vagy a nyugati diaszpórába születik meg. Őket mi ugyanúgy magyaroknak tartjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy sajnos nagyon sokuk nem fog már hazatérni, kint fognak családot alapítani, kint fognak felnőni, de az ő magyarságuknak a megőrzése ugyanolyan nemzetstratégiai érdek Bristolban vagy New Hampshireben, mint mondjuk, Csíkszeredában vagy Székelyudvarhelyen. A második indokom az, hogy tudomásul kell vennünk azt, hogy a magyarországi támogatások nélkül a bizt os elhervadás vár ezekre a magyar közösségekre. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy hagyjuke elsorvadni ezeket a magyar közösségeket, ahol egyébként a szomszédos államok többsége mindent meg is tesz ezért, hogy a magyar többségű falvakban, városo kban megtermelt javak ne jussanak vissza vagy ne olyan arányban jussanak vissza, és hogy a magyar nyelvű kultúrához, oktatáshoz, ügyintézéshez való hozzáférés minél nehezebb legyen a magyarságnak, és hogy minél nehezebb legyen magyar nyelven érvényesülni. A harmadik indokom pedig az, hogy ha megnézzük azokat a költségeket, amelyek különböző minisztériumokba, különböző fejezeti sorokba vannak szétosztva, még mindig egy nagyságrendileg százmilliárdos összegről beszélünk, amely az éves, 2020as költségvetésünk nek még mindig csak kevesebb, mint a fél százaléka. Tehát arról van szó, hogy minden negyedik magyar emberre a magyar költségvetés kevesebb, mint fél százalékát költjük. Én azt gondolom, hogy ez egy óriási eredmény, hogy idáig eljutottunk, hiszen ez korább an sokkal kevesebb volt, tehát nagyon örvendetes, hogy évről évre nő ez a támogatás. De én azt javaslom mindenkinek a figyelmébe, aki sokallja vagy irigyli ezt a támogatást a külhoni magyaroktól, hogy ezt a fél százalékot nem ezektől az emberektől kell saj nálni, főleg nem ezektől az emberektől kell elvenni. Mindazoknak a problémáknak, az oktatásnak, az egészségügynek a rossz állapotára ott van a maradék 99,5 százalék, amelyből rendbe lehet tenni, és ott vannak azok a százmilliárdok, amelyek egyébként a külö nböző korrupciós csatornákon elfolynak. A magyar oktatást és az egészségügyet ebből a pénzből kéne helyre tenni, és nem abból a kevesebb, mint fél százalékból, amely minden évben a határon túl jut. Szeretnék beszélni az autonómia fontosságáról is, mert ami kor autonómiáról beszélünk, akkor általában mindig csak ennek a jogi aspektusát nézzük vagy a kulturális identitásbeli aspektusát nézzük. A Jobbik azért küzd és szorgalmazza megalakulásától kezdve az autonómiát, a területi önrendelkezést, mert azt látjuk, hogy ennek nagyonnagyon komoly vívmánya a gazdasági önellátás, és az, hogy ezek a tőmagyar régiók hozzá tudjanak jutni a szomszédos országokban azokhoz a pénzeszközökhöz, amelyek biztosítják az ő boldogulásukat. Ez az egyik legkomolyabb biztosítéka annak, hogy azok a külhoni magyar közösségek ne legyenek se Budapestnek, se Bukarestnek, se Kijevnek, se Belgrádnak, se Pozsonynak kiszolgáltatva, se politikailag, se anyagilag. Ezért azt gondoljuk, hogy a mindenkori magyar támogatás mellett - hangsúlyozom, mell ett - meg kell teremteni a lehetőségét annak, és az anyaországnak biztosítania kell azt, hogy ezek a közösségek a területi autonómia révén, déltiroli mintára anyagilag is gyarapodni tudjanak. Azért hivatkozom most DélTirolra, mert az egy nagyonnagyon jó l működő példája, hogy hogyan tud a kisebbség és a többség nem egymás kárára, hanem egymás mellett gazdaságilag fejlődni és prosperálni. Amit még külön ki szeretnék emelni a költségvetésből, az a 34 milliárd forintos gazdasági fejlesztési terv. Ezt mi a ma gunk részéről teljes mellszélességgel támogatjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ne csak templomok és iskolák fejlődjenek, hanem legyen gazdasági lába is az önrendelkezésnek. Fontosnak tartjuk, hogy odafigyeljünk rá, hogy minden egyes magyar adóforint magyar emberekhez, magyar vállalkozásokhoz kerüljön, ezekből magyar munkahelyek jöjjenek létre, végre a magyar nyelv ismerete a munkaerőpiacon ne hátrányt, hanem előnyt jelentsen, és legyen végre esély a szülőföldön boldogulni, érvényesülni. Szintén támoga tjuk és nagyon nagy pozitívumnak tartjuk azt a megnövekedett figyelmet és odafordulást a magyar kormány részéről, amely a diaszpórában élő magyarok felé irányul. Azt látjuk,
