Országgyűlési Napló - 2019. évi nyári rendkívüli ülésszak
2019. június 20. csütörtök - 76. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2020. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA (LMP):
453 De tény, hogy egyre nagyobb a szükség, mint ahogy mondtam, és a településüzemeltetési feladatokat is egyre nehezebb elvégezni; köszönhető ez annak, hogy a közmunkaprogramban részt vevők száma csökke n. Ami persze egyértelmű cél volt a korábbi években, hiszen a közmunkaprogramban való részvétel kizárólag csak átmeneti állapot lehet, és a cél az, hogy ezek az emberek a munkaerőpiacra visszataláljanak, amivel teljesen egyet tudok érteni. Éppen ezért, aki k jobban képzettek voltak, illetve olyan képességgel rendelkeztek, amely szükséges és hasznos volt a munkaerőpiacon, azok el is tudtak helyezkedni. Viszont újra el kell mondanom, hogy gondolnunk kell azokra, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt jelenl eg nem alkalmasak arra, hogy a versenyszférában elhelyezkedjenek. Velük is törődni kell, olyan átfogó programra lenne szükség, amely képet ad ezeknek a munkavállalóknak az egészségi, mentális és szociális helyzetéről, és amikor ez a kép előáll és megállapí tja az adott szakemberekből álló bizottság, hogy mik a problémák, akkor szakszerű segítségben kell őket részesíteni. Azt bizonyára látni lehet - tudom tapasztalatból, hogy látni lehet , hogy alkalmassá lehete őket tenni arra, hogy újra a versenyszférában dolgozzanak, vagy pedig nem. Amennyiben nem, el kell gondolkodni ezeknek az embereknek a továbbfoglalkoztatásán. Természetesen fontos és szükséges, hogy számukra továbbra is megmaradjon a szociális jellegű közfoglalkoztatás. Viszont ez a körülbelül 54 eze r forintos nettó bér rendkívül kevés. Ez az az összeg, ami szinte semmire sem elég; bár a minimálbér igen, a közfoglalkoztatási bér nem emelkedett az elmúlt években az előbb említett cél miatt, amit már mondtam, mert nagyon helyesen nem akarták arra ösztön özni a munkavállalókat, hogy bennragadjanak a közfoglalkoztatásban. Ám mégis vannak olyanok, akik benneragadtak az elmúlt évek vagy több mint egy évtized különböző közfoglalkoztatási formáiban. Ahhoz, hogy ők el tudjanak boldogulni az életükben, ahhoz bizo ny ez az 54 ezer forint nagyonnagyon kevés. Vegyünk például egy általam jól ismert asszonyt, aki 54 ezer forintot kap, 27 ezer forintot fizet az albérletére, a villany- és vízszolgáltatásra, és 27 ezer forintja marad arra, hogy megéljen. Lássuk be, hogy e bből nem lehet megélni. Valószínű, hogy ő rehabilitációra szorulna, de nem biztos, hogy minden esetben ezek az emberek tudják magukról azt, hogy például rokkantosítási ellátás iránt is lehet folyamodni. Tehát az ő helyzete rendkívül kilátástalan, mert a ma radék 27 ezer forintból képtelen eltengődni. Ezért mindig valamilyen más egyéb rendkívüli ellátáshoz vagy kölcsönhöz folyamodik, ami csak fokozza a problémáit. Tehát azt gondolom, nem az a megoldás, hogy különböző jogcímeken további segélyeket állapítunk m eg számukra, hanem az lenne a megoldás, hogy olyan munkabért kapjanak, hogy ezekre ne szoruljanak rá. Hibásnak tartom azt az elképzelést, hogy az önkormányzatokat arra kényszerítjük, hogy járuljanak hozzá a közmunkaprogramhoz, hiszen erre a kistelepülések nagy része nem képes. Vegyünk például egy Borsod megyei zsáktelepülést, ahol a közmunkások száma sokkal magasabb lakosságszámarányosan, mint egy városhoz közelebb lévő településen. Tudom, adóerőképességhez van kötve, hogy mennyivel kell hozzájárulniuk a közfoglalkoztatottak munkabéréhez, de ez bizony megterheli ezeknek a településeknek a költségvetését. Például egy húsz főt alkalmazó önkormányzat akár kétmillió forintot is hozzá kell hogy rakjon a közmunkaprogramjához. Korábban kaptak jelentős mennyiségű dologi kiadásra összegeket a települések, pár millió forintokat, kisebb települések, mondjuk például, egy ezerfős település esetében, ha 40 főt foglalkoztatott, 8 millió forint dologi kiadásban részesült. Viszont ezt az összeget is jelentős mértékben csökk entették százalékos arányban is, most ugyanez az összeg egymillió forint. Tehát az a 7 millió forint hiányzik a költségvetésből, hiszen abból tudta korábban megoldani az utak kövezését és megannyi másfajta feladatot. Ezért most azt mondom, hogy bár nagyon jó, hogy emelkedett a zöldterületfenntartásra fordítandó összeg, de még mindig kevés. De nemcsak a kistelepülések vannak rosszabb helyzetben, hanem például a városok feladatellátását, a városüzemeltetést is befolyásolják ezek a normatívák. Mint ahogy mond tam, a zöldfelület karbantartására fordítandó összeg növekedett, de nem megfelelő mértékben. Mondhatnánk azt, hogy csepp a tengerben. Ez a körülbelül 10 százalékos emelés nem tudja behozni
